Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
RÁKOS VIDÉKE 34. szám. 2. folytassa ő a megkezdett sorozatot, mindnyájunk okulására.) A magyar ember ugyanis legfeljebb látogatóba mehet valakihez, a színdarabot azonban megnézi, vagy pongyolábban azt mondja, hogy a darabba megy el«. Tehat Elektrába, Koldusgrófba stb. így és nem másként. Jászayné nem játszik ma. Én csak akkor megyek, ha a Márkusné játszik. Persze a Frau Jászay és Márkus gyönyörű magyar alakzata. Olyanféle, mint kisebb mértékben az az osztrák szokás, hogy Pál Gáborné Szilva Unkát Budapesten P á 1 Unkának hívják, holott ilyen egyén nincs, mert az a hölgy leány nevén Szilva Linka, férjezett Pál Gáborné, de semmi szin alatt se Pál Linka. A fiatal óriások előadás után Wampe- ticshez, Szikszayhoz, Ehmhez mennek, pedig egyik se akar náluk látogatást tenni, hanem a vendéglőjükbe megy vacsoráim’, következéskép a Vampetics vendéglőbe, röviden Vampeticsbe, a Szikszayba megy. A pesti ember elindulás előtt gondolkozik felette, hogy mit tegyen es örül neki, hogy ha kitalálta. Pedig a magyar ember csak gondolkozik rajta, töpreng valamin és örül rajta, ha kitalálta, hogy hova menjen. A pesti asszony kéri az urát, hogy vigye vei e, mert nem tudja, hogy csak magával viheti. Az arezképe hasonlit rá, holott csak hozzá hason lit hat. Kezeit csókolom, tetszik még fájlalni a szemeit, de már jól használhatja ugy-e a lábait? Mindez magyarul csak akkor lehetséges, ha az illetőnek négy keze, négy lába és négy szeme lenne. Mert a magyar ember csak szemet, lábat, kezet ismer. Ha pedig csak az T Á R CZ A. Egy becsületes élet. Hajdanában gyakori jelenség volt, mostanság már fehér holló. Önkéntelenül is apáink szavai csendülnek fülünkbe. Más világ volt hajdanában, volt keletje a becsületnek; voltak igazi emberek, volt hűség, barátság, önzetlen ragaszkodás. Mindig igy volt e világi álét. Az öregek mindig panaszkodnak a világ satnyulásán és sóhajtozva kisérik a régieket, akiket a múlt idők zománcza nemes patinával vont be. De azért emebben bizony igazuk van. Az erkölcsi érték grádusa rohamosan száll alá felé s a pénzzel nem kamatozó lelki tulajdonságok egyre satnyulnak az emberekben, kik naprol-napra önzőbbek, gyengébbek, kapzsibbak és üresebbek. A hála virága, e legdrágább földi bér nem nyílik az uj század fáján. Korlátolt, maradi érzés ez, nem a mai világba való. Vagy a hűséges cselédek, szolgák mesebeli korszaka él e még másutt, mint a költői Írásművekben ? Szatirikus kérdés zz akkor, amikor a valóságos cseléd és szolga anarchia kezdődik a világon. Minden ember egyenlő, mint ember anyag. De nem egyenlő a szerzett műveltsége, egyéni tartalma és ama hivatása szempontjából, amelyet a társadalomban betölt. A mindnyájunk előtt méltán kedves egyikről akar beszélni, akkor f é 1 szemet, kezet és lábat emleget. A többes szám itt ocs- mány germanizmus. A többes szám gyönyörűségeit egyébiránt élvezzük a legmagasabb irodalmi dolgokban is, látván a könyves boltok ablakaiban Petőfi összes költeményeit, amit a többi emberek is mind megbámulnak. Mintha bizony nem lenne a magyar nyelvnek egyik szép tulajdonsága, hogy a gyűjtő jelentésű jelzőkkel kapcsolatosan nem használ többes számot, hanem megelégszik az egyessel. Tehát összes érdekelt, többi ember, minden érdeklődő, valamennyi rokon stb. — Ah, be jól ki néz kegyed. Udvarol a pesti vargalegény. — Mire fel állítja maga azt, kedves, felel a meghatott leányzó. Ennél undokabb beszédet nem is lehetne kitalálni s méltó befejezése a búcsúzó köszöntés : — Ajánlom engemet. Ahol igy diskurálnak, ott szoktak a mnlat- ságokra belépési jegyet árulni és figyelmeztetési táblát kifüggeszteni. Mert kérem szeretettel, a pesti magyar hálási szobában alszik és e v é s i kanállal fogyasztja a levest és i v á s i pohárból szürcsöli a hegy levét. Egyik olyan, mint a másik, csak az utóbbiakat még nem használják, az előbbiek immár kiirthatlanok. Az úr és a nagysága el van utazva. Szegény magyar nyelv, ezt belőled komponálták. A »nagysám« bölcs megszólítással egyetemben, ami magyarul borzasztó kérkedést jelent, mert az én nagyságom rövidítése, mig a nagysád a te kegyelmed nagyságát: nagyságodat jelenti rövidesen/ De hát a pesti nyelv ma uralja a helyzetet, amit a magyarul tudó demokráczia tehát csak addig jogosult és szimpátikus, amig túl nem lép a józan és kötelező határon. A szürke szocziálista egyenlőség lázálma bűnös kaland, amelybe a megtévesztett emberi agyvelő botorul belekeveredik, mert ertelme nem bírta el a ránehezedő bölcselkedés súlyát. Egyetlen vigasztalásunk, hogy megvaiósithatatlan. A nagyszerű tanok csak addig értékesek és nemesek, amig megemészthetők. Egyenlőség az, ha minden ember a maga működése körében egyenlő jogokat élvez. Vagyis mindenki részesülhet egyaránt abban, amire reá szolgált. A szabadság, a liberalizmus a demokráczia úgy megannyi fenkölt nagy eszme, mely felemel s erkölcsben növel. Derekabbnak kell lenni a többinél! A munka minősége, mennyisége és értéke nekem is azt a jutalmat szerzi, mint a másiknak, akit egyéb kedvező viszonyai segítenek. Nem mélyedünk bele holmi társadalom tudományi filozofálásba. Az a czélunk, hogy megvilágíthassuk a fonákságait annak, amikor a nagy tanítások éretlen agyakba kerülnek, Amikor a szolga az egyenlőség titulusa alatt parancsolni akar a kenyéradó gazdájának, főnökének, Amikor szabad szellem ezégére alatt megfogyatkozik tisztességtudása és neveletlenségében tetszeleg. Amikor a cseléd azt hiszi, hogy ha ő nem főzne, a gazdájának nem lenne mit ennie.
