Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 52. szám. sen figyeljük és támogatjuk a jövőben is. A választékos hangtól el nem térünk ezentúl sem, és senki kedvéért. Perpatvart és ártó veszekedést, pletykát és hiúságot nem látunk és nem hallunk meg ezentúl sem se a társadalomban se a családokban. Erről a szinvo- nalról le nem ránthat semmi erőszak sem. Sőt időszerű programmpontul zászlónkra Írjuk a némileg bomladozó társadalmi béke helyreállításának jelszavát. Pártot nem ismerünk. Minden erőnkkel küzdeni fogunk a társasélet egységének és egyetértésének javaért s ettől a törekvésünktől el nem tántorodunk. Környékünk és közönségünk különben is kinő már a falusias vetélkedések korszakából, a sérelmi ügyek és ellentétek szörnyű fontosságú kérdései nemsokára megmosolyogni való tréfává sülyednek alá; — az 1907. évvel ránk köszöntő «villamos»-korszak- nak érett és munkás társadalmat kell itt találnia. A «Rákos Vidéke» büszke reá, hogy eddig is, a fejlődés alantasabb fokain is — ellent tudott állani a kisvárosi ügyeknek s mindent a közérdek emelkedettebb álláspontjából tekintett, — annál erősebben ragaszkodik ezentúl ehhez a színvonalhoz, amelyről csak még tovább emelkedhetik, de alá nem száll, ha mindjárt el kellene is véreznie. Nem adunk további részletes, elméleti prog- rammot egyéb szempontokból, gazdasági, közigazgatási kérdésekben. Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. Minden elméletnél és Ígéretnél többet ér a gyakorlat, a mu nka. Ennek példáival pedig szolgálni fogunk ezután is hétröl-hétre. TÁ R CZ A. A tehetség. Irta : Zöldi Márton. Morvái Pál színigazgató elégedetten dörzsölte a kezét, mikor Földváry Jolánt drámai hősnőnek szerződtette. Sietett is közölni örömét a rendezővel, az öreg Balázsyval. — Láttad, Móricz ? kérdezte. — Láttam. — Mit szólsz hozzá? Az öreg rendező, valamikor hires bonviván- szinész, egykedvűen tekintett maga elé. — Szép leány . . , Hóditó szépség, deklamálta az igazgató. Klasszikus szépség. Micsoda szempár. Vadakat lehet vele szeliditeni és szelídeket vadítani. És a termete ! Becsületemre vénuszi teimet . . . szinte hullámzik. Ha ez eljátszsza Stuart Máriát . . . Hullámozni fog, vetette közbe fanyar hangon a rendező, mert csupa dagály. Csak egy szerepben láttam, de a többiről szívesen lemondok. Az igazgató kelletlenül fészkelődött a székén. Az más, mondotta, te művészi szempontból beszélsz, de nekem az üzleti szempontot is tekintenem kell. Hiába, a közönség szereti a szép női arezokat és a közönségnek igaza van. A* szép asz- szony pozitív esztétikai gyönyör . . . Hátha még Ízléssel öltözködik. Ennek a lánynak pedio- mesés toalettjei vannak. Párisban felléphetne. Ez alkalommal azonban nem mulaszthatjuk el, hogy szives olvasóink figyelmét egy fontos körülményre még fel ne hívjuk. A lap szépirodalmi része az, amelyet Ígéretünkhöz híven — eszközeink fokozatos gyarapodásával állandóan növekedő lelkiismerettel ápolunk. Az utóbbi hónapok alatt jelenkori Íróink java gárdája vonult fel tárczarovatunkban, t. olvasóinknak kétségkívül őszinte örömére. Tárcza rovatunk ilyen dús ellátását a jövőre is biztosítottuk, sőt az újév alkalmából még egy nagyszabású meglepetéssel is meg akarjuk hálálni közönségünk támogatását. A Rákos Vidéke ezeníul állandó re- génycsarnokof nyif, s ott elsőrangú írók regényeit fogja közölni. Nem holmi krajezáros ponyva- regényeket, vagy férezmunkákát, hanem mindenkor értékes, irodalmi becsű, elismert Íróktól származó érdekes müveket. A «Rákos Vidéke» ezzel rendkívüli áldozatot hoz közönségének, mely hallatlanul olcsó előfizetési árért kapja a tartalmában folytonosan bővülő lapot. Az előfizetés évi 8 korona árát ugyanis mind emellett nem emeljük fel, bár azt nem csak a szellemi rész bővülése és értékben emelkedése, hanem az általános nyomdai és egyéb viszonyok alakulása a folytonos drágulás nagyon is megokolttá tenné. Meg akarjuk mutatni olvasóinknak, hogy minket áldozatok vissza nem riasztanak: viszonzásul csak támogatást kérünk és a lap terjesztésére kérjük fel minden jóakarónkat, aki ezzel magának a Rákos vidékének érdekeit, tehát közvetve a saját javát is mozdítja elő. Kéz a kézben : igy induljunk az uj esztendőbe, mely hogy boldog és áldásthozó legyen — mindnyájunkra — leghőbb kívánságunk. — Azt hiszem, bólintott az öreg rendező, ott talán még nagyobb toalett-sikere lenne . . . Grimaszt vágott s kissé idegesen folytatta. — Ha a hárem számára kellene hölgyeket szállítani, azt mondanám pompás akviziczió, de ha arról van szó, hogy Stuart Máriát játszsza, akkor azt mondom, hogy a lefejezési jelenetet az első felvonásba kell tenni . . . Egyébként a te dolgod. Megyek a próbára. Az igazgató nem tartóztatta, Egyedül maradt és ismét elégedetten dünnyögött maga elé: — Az öregnek igaza és még sincs igaza . . . A szépnek sokat megbocsátanak a színpadon, a nem szépnek csak akkor, ha igazi művésznő , , , Itt van a Major Nelli , . . olyan művésznő, hogy engem is megrikat a gázsi napokon is, mikor igazán közömbös vagyok minden iránt. És mégis egyre azt hallom : «milyen, kár, hogy nem szép.» Még azon a héten fellépett Földváry Jolán, a hires szépség, Az igazgató, hogy a közönség figyelmét a szépségére terelje, az «Erdő szépe» czimii darabban léptette fel. Rokonszenvesen fogadták. A fellépést követő napon alig beszéltek egyébről, mint ennek a szőke, fejedelemnői alakú színésznőnek igéző szépségéről. — Ilyet még nem láttunk ... Ez felülmúl mindent ! Ez volt a kritika. Azok az urak, akiknek idejük és hajlandóságuk van a színésznőknek udvarolni, körülrajongták mindenfajta szeretetreméltósággal. A város előkelői tit-
