Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
VI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap, deczember 30. 52. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflUM'és KÖZGAZbAsAGI HETILAP RÁKOSSZENTnih/ÍLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NVARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP. A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZ ENTMI HAL Yl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VÁSÁRNÁL’. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : E^ész évre .....................8 ki»i Fe l évre...........................4 « Negyed évre......................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Boldog uj évet! Szeretettel köszöntjük a «Rákos Vidéke» valamennyi szives olvasóját az uj esztendő küszöbén. Kívánunk nékik minden jót; boldogságot és áldást, bőségesen és szüntelenül ez uj esztendőben, mely — amint dukál, legyen különb apjánál, az őseihez megtért, őszszakálu, rosszmájú aggastyánnál. Ifjú korában derék legény volt ez is ; Ígért minden szépet és jót, mígnem vénségére kimutatta a foga fehérét s most már hálálkodunk, hogy elment, elmúlt, mielőtt még több bajt és keserűséget zúdíthatott volna reánk. Csalfa, kaczérkodó reményünk játszó sugaraival aranyozza be az újszülöttet, amelytől minden jót várunk, remélünk és kívánunk. «Nem Messiás-é minden újszülött, Mely fénylő csillagul tűnik fel a családnak — S csak később válik a megszokott pimaszszá !» A bölcs Madách találó szavai Luczi- fer kegyetlen ajakáról. De hát nem filozofálni jöttünk ide és nem keseregni. Kezünkbe veszszük süvegünk s vidám szilveszteri koczintgatás után elébe állunk az uj esztendő hajnalán ami jó közönségünknek s hogy lelkesen elfujtuk a köszöntő mondókánkat, szépen engedelmet hérünk, hadd legyen szabad egyszer egy esztendődén a közügyek függönye mögül kilépve szóba állni véle szemtől-szembe s ötvenegy munkás hét után az ötvenkettediken a magunk dolgát vetni a szőnyegre. Biz igaz az, hogy a «Rák os Vidéke» Isten kegyelméből hetedik évfolyamát kezdi meg az uj esztendőben. Még az ellenségünk, meg az irigyeink is elismerhetik, hogy szép idő. Többé már nem zsenge gyermekkor, amidőn a kényes, gyenge csemetét ápolgatni s elnézően beczézgetni kell, hanem • az ujság- csinálás időméretei szerint deli férfikor, amikor az izmokban legjobban kezd duzzadni az életerő. Amikor a viharos ifjúság tapasztalatainak és munkálkodásának erkölcsi tőkéje mai számú szilárd, kemény alapot biztosit és a zivatarok ellen erős támasztékot nyújt. Sok bölcs jövendőmondó és nagyképi'i szkeptikus csaphatja össze a kezét, amikor tekintete erre az önérzetes feliratra esik : hetedik évfolyam ! Nem tettük meg nékik azt a kis szívességet: nem buktunk meg, sőt hál’ Istennek egészen jól érezzük magunkat a munkálkodás hetedik esztendejének küszöbén, mondhatnánk akár, hogy a héteves háborúban, amelyet a közömbösség, a rosszindulat és a korlátoltság ellen viseltünk és bizonyos mértékben — sajnos — mindig viselünk. Keserves munka, verejtékes gond és fáradság gyü- mölcse/ a büszke Rákosvidék hűséges krónikása. Ágyát nem rózsákból vetették meg, de gyakran hintették tele tövisekkel, ámde nem lankad ereje, ha megvérezik testét, — csak uj erőt, uj ambicziót, uj lelkesedést merit a szenvedésből. Mikor ezen a helyen először köczöntöt- tük a szives olvasót, azt Ígértük, hogy a szónak legnemesebb értelmében feltétlenül tisztességes, hü, megbízható, lelkiismeretes és eleven helyiérdekű lapot adunk, melynek egyetlen és legfőbb feladata a Rákos vidéke mindennemű érdekének támogatása és előmozdítása s a helyi közönség tájékoztatása és szórakoztatása. Vessen reánk követ, aki azt állítja, hogy programmunkat valaha is cserben hagytuk ; a tiszta lelkiismeretünk nekünk elegendő jutalom és megnyugvás. A többiről nem önmagunk beszélhetünk. Az évforduló alkalmából megköszönjük ami derék közönségünknek az érdeklődését, a szeretetét és a támogatását. Nélküle karunk erőtelen, a jövőre újból is azt kell kikérnünk. Cserébe pedig Ígéretet teszünk, hogy a régi programmunkhoz hivek maradunk. A «Rákos Vidéke» ezentúl se lesz más erkölcsű, mint eddigelé. Ha a tisztesség és jóakarat fegyvere győzhet, nem félünk a jövendőtől. Ami biztosságunk az marad mindenkor. Közügyeinket szeretettel _és^ lelkiismerete- k 14 oldal.
