Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
49. szám RÁKOS VIDÉKE 3. magyar nép utczája, — szedeit-vedett városi csőcselék tanyája. Mert védtelen urileányt 1 o v a g i a s magyar ember meg nem támad. Fedák Sári pedig abban is különb sok-sok pályatársánál, hogy urilány, tisztességes magyar úri nő ! Védelmére kerek egy héten át hangot nem hallottunk. Az első és egyetlen, bátor és őszinte szó egy ugyancsak magyar úri nő tollából jajdult fel a «Magyarország» minapi tárczájában. Követni fogja több is és Fedák Sárit ugyanolyan trium- fussal fogják visszahozni Beregszászról, amilyen féktelen zajjal elűzték. Nem is ő miatta esik e szó, csak azt a csorbát, amelyet a lovagias tisztességen ejtett az indulatos igazságtalanság — próbálja kendőzni, takargatni. Hát a tetőtől-talpig jellemes, deli magyar lovagok csak a dajkamesékben élnek már s a pesti utcza hü képe a mai erkölcsnek, a mai vitézségnek, a mai gavallérságnak ?... Az őszi szél megrázza az ablakot. A száraz ágak vaczogva verődnek össze. Itt töprenkedem keserű torokkal, — búsan, fázón és — czéltalanul. A szomszéd határban összebuvik feldúlt kicsi fészkében az elárvult család , , . Tűi a hegyeken zokog egy leány, siratja elvesztett boldogságát és átkozza a mostoha sors keserves játékát. Olcsó a népszerűség, értéke se becses. Hullámzik a véletlen szeszélye szerint. Fapénz, tan- tusz. Odadobják százszor az érdemetlennek martalékul és megtagadják, mint «ylrága kincset», attól is, aki a szive vérét viszi cserébe érte. egy czipő talpalása közben akkorákat koppantott a kaptafára, hogy a hű fadarab most már nem állhatta meg szó nélkül. És szemrehányóan mondta : — Látod gazdám, te nagy elkeseredésben haragszol és haragodban oly nagyokat ütsz rajtam, hogy ha feleségeden ütnél akkorát, bizony Isten, nem lenne többé okod semmi elkeseredésre ! A varga, aki még sohasem hallotta beszélni a kaptafát, álmélkodva 'nézett reá. ° — Csakugyan, kaptafa, neked igazad lehet! És amikor Anna asszony a legközelebbi alkalommal megint siránkozni kezdett sanyarú helyzete miatt, a becsületes varga kapta a kaptafát és úgy, de úgy elverte vele a nagyravágyó menyecskét, hogy nagyobb ütlegekre biz’ Isten — asszony már sohasem vágyhatott volna. És ki tudja, meddig. — meddig nem — ütlegelte volna, ha utoljára is a kapta meg nem szánja és ő maga nem kéri a vargát, hogy hagyja abba a verést. ' — Elég lesz gazdám, elég lesz a verésből! Ha ennyi nem használt, hidd meg, a többi ütleg már annyi, mintha borsót hánynál a falra. — Lehet, hogy igazságod van, — szólt erre János és eleresztvén felesége szoknyájának a ránczát, abba hagyta a verést. Az asszony pedig, amint szabadnak érezte magát, uczczu, kiszaladt a szobából. — Hova mész, — akarta kérdezni a varga, de ime már későn volt: Anna már nem volt sehol , . . Az ajtóban ugyanis, ahol kiszaladt, már várta a vén mézeskalácsos asszony, hogy nagy diadallal elvigye magával. Mert, ime, megint sikerült a mézeskalácsaival egyet magával ragadni! — Nem bírod elviselni tovább azt a nyomoHírek. Előljárósági tagok választása. A rákosszent- mihályi nagyközség előljárósági tagjainak választása e hó 7-én egész csendben történt meg. A törvényes idő alatt ellenjelöltek nem ajánltatván, közfelkiáltással megválasztattak: bírónak Hauser Gyula eddigi birö, törvény- bírónak : Kubinyecz Sámuel, pénztárosnak: Luzsinszky Lajos eddigi pénztáros. Esküdteknek : Elblinger János, Stein Péter, Farkas István, Marton Gábor, Freisz Károly, Zorád Benedek. Végül közgyám Keller Gyula lett. A lóvasutigazgatóság ülése. A pusztaszentmihályi közúti vasutrészvénytársaság (rákosszentmihályi ló- vasut) igazgatósága e héten tartott ülésén hivatalosan is beszámolt Pál fi János elnök a rendes nyomtávolságú villamos vasuttá átalakítás ügyének jelenlegi állásáról. Mint arról már olvasóinknak hü értesülésük van, a tervek ezidőszerint a kereskedelmi minisztériumban vannak, ahol most a közigatási bejárást rendelik el. A társaság másrészről a terület- használati szerződést Rákosszentmihály községgel már megkötötte, a vármegye jóváhagyása azonban formaszerint még kissé késik, mert a kir. államépi- tészeti hivatal szakvéleményének megérkeztét kell megvárni. Az igazgatóság szüntelenül szorgalmazza minden vonalon az ügyet, mert semmikép sem akar a tényleges átalakítás munkálatainak megkezdésével a kora tavaszszal elmaradnia Mindezt nagy megnyugvással veheti tudomásul közönségünk ez alakban is. ruságot ? — Szólt a távozó asszonyhoz hízelgő hangon. — Jó, most itt hagyod ezt a koldustarisznyát, velem jösz és meglátod, milyen dúsgazdag herczegnö leszesz ! Palotád lesz, szolgáid és fogatod ; nyakadban gyémánt ékszer fog ragyogni, s hajadban és füledben brilliáns. Aranycsattja lesz papucsodnak, s annyi drága gyűrűd lesz, hogy mozgatni sem fogod tudni tőlük az ujjad. Gondolatodat inasok serege fogja lesni, nem lesz ezen a földön az az élvezet, amit egy röpke óhajtásoddal magad elé ne varázsolhatnál ! Jó lesz. — Oh, — suttogta a szökevény menyecske, mialatt görcsösen belekapaszkodott a mézeskalácsos asszonynak a karjába — óh, ez nagyszerű dolog lesz, kedvesem ! És mialatt ura éppen utolérte volna a küszöbön, gyorsan, mint a szellő tovalebent a vén mézes- kalácsossal. És úgy eltűnt, hogy még ütni sem lehetett a nyomát. Csakugyan, a mézeskalácsos asszony megtartotta a szavát, Annából herczegnö lett. Olyan szép. olyan gazdag és olyan ragyogó, mint amilyen talán még egy herczegnö sem volt ő előtte. Márványpalotában lakott, fogatokat tartott és szolgáinak serege akkora volt, hogy. ha mindennap elcsapta volna egy-egy inasát, vagy szobaleányát és sohasem fogadott volna újakat a helyükbe, legalább kilenczven évig kellett volna élnie, amig teljesen szolga nélkül marad. Pedig még hetven esztendő választotta el a kilenczvenedik évtől. János varga hűtlen felesége ezzel hát elérte volna a czélját: Gazdag lett, herczegnö lett, gyémánt csattos papucsban járt és udvarloinak seregei
