Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 49. szám. 4 Örvendetes feladata volt a lóvasut-társaság igazgatóságának, az is, hogy a rendelkezésre álló legutóbbi két hónap üzemforgalmi eredményeit tudomásul vegye. Ezek szerint ugyanis a lóvasut szállított. 190ó. szept. hónapban 51400 személyt. 1905. » » 47510 » a szaporodás tehát 3890. 1906. októberben 39520 személyt. 1905. » 37810 » szaporodás 1710. Bevétel: 1906, szept. 4395 kor. 1905, » 3976 » többlet 418 kor. 1906. okt. 3139 kor. 1905. » 2864 emelkedés 275 kor. Eredmények az év első tiz hónapjában: Forgalom: 1906. 473186 személy. 1905, 438100 » többlet 35086 személy. Bevétel: 1906. 39947 kor. 1905. 36354 __» emelke dés 3596 kor, akkora volt, hogy annyi udvarlójuk a világ legszebb és legcsábitóbb hölgyeinek sem volt száz év óta. Szóval, a varga felesége mindent elért, amit csak nagyravágyó álmaiban óhajthatott valaha. Talán tökéletes is lehetett volna a szerencséje ha a kaptafa bele nem szólt volna a dologba. A derék kaptát ugyanis János, az elhagyott férj, egy darab ideig annál jobban verte, minél inkább világos lett előtte, hogy hűtlen felesége sohasem fog visszatérni hozzá, amikor aztán a varga végkép megbizonyosodott arról, hogy soha vissza nem varázsolhatja (mivelhogy egy varázsnő ismerőse sem volt) az asz- szonyt. bánatában akkorát csapott szerszámávat a kapta fejére, hogy ez — én magam láttam, beleájult. Amikor a kapta felocsúdott aléltságából, töprengeni kezdett a helyzetén s a maga kaptafa eszével lassankint rájött, hogy, ha János varga boldogtalan a megszökött felesége miatt, annak senki más nem látja a kárát, csak ő, meg újra csak ő. Tudniillik, ő, az ártatlan kaptafa. — Ez pedig tarthatatlan állapot — gondolta magában — s ennek véget kell vetni. Arra azonban, hogy miképen vessen véget kétségbeejtő helyzetének, talán életében sohasem jött volna rá, ha egyszer, egy vasárnapi munkaszünetkor álmában meg nem jelenik előtte a vén mézeskalá- csos asszony és meg nem kérdezi tőle: — Mondd csak jó kapta, akarod-e, hogy a vargáné visszatérjen a gazdádhoz és ünnepelt herczegnőböl megint egyszerű vargáné legyen ? — Hogyne akarnám — válaszolt lelkesülten a kapta. — Csak azt nem tudom kitűnő asszonyság, hogy mikép történhetnék meg ez a visszatérés ? Eljegyzés. Egerzeiger Ferencz. E g e r z e i- g e r József ósmert rákosszentmihályi birtokos fia eljegyezte Bogner Vilmát, Budapesten. Szegény gyermekek felruházása. Alig egy éve alakult Rá kosszent mih ályon egy igazán jótékony asztaltársaság és csendes, de buzgó működésének immár learatja legszebb jutalmát. A s z e n t mihál v i szegény gyermekeknek az idén vidámabb lesz a karácsonya, mert a derék társaság csinos ösz- szegeí gyűjtött a nemes czélra és egész sereg gyerek felruházásáról gondoskodik, miként ezt az alábbi értesítésből örömmel veszszük tudomásul: A «Rákosszentmihályi Vasárnapi Asztaltársaság» 1906. deczem- ber hó 23-án a Hausvater Sebestyén vendéglő-helyiségeiben tartja a szegény gyermekek karácsonyi fel- ruházási ünnepélyét, melyre a t. ez, tagok b, családjukkal, valamint a t. vendégeket tisztelettel meghívja a rendezőség. Az ünnepély kezdete d. u. 3 órakor. Este 7 órakor társasvacsora, részvételi jegy 1 kor, 20 fillér személyenkint, mely jegyek Hausvater urnái deczember 20-áig kaphatók. A legkisebb adományok vagy ajándékok a szegény gyermekek részére köszönettel fogadtatnak. Kéretnek a t. tagok a tagsági jegyüket ez alkalommal felmutatni. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság a jövő héten is mátyásföldi otthonában tartja közkedvelt összejövetelét. Nyilvános nyugtatványozás. A Budapest X. kér, rákosmezei önmüvelődési kör folyó évi november 18-án megtartott mulatságán felülfizettek: Veress Alajos 5 kor., Pöllák István 5 kor., Konvicny József 5 kor., Szenes Simon 3 kor., Maderspach Ferencz 3 K,, Stelly Géza 2 K., Czeiner Gyula 2 K., főtiszt. Molnár Antal 3 K„ főtiszt. Bognár Gyula 4 K., Szaráts István 2 K., Kovács Kálmán 4 K,, Bíemen- schätz János 3 K„ dr. Friedländer Manó 4 K., rákosszentmihályi Kerékpár kör 4 K., Weinberger Ede 4 K,, Kuhn Béla 4 K., özv. Göll Antalné 4 K. Az adományokat hálás köszönettel nyugtatványozza a kör elnöksége. — Hát úgy lelkem, nevetett csúf vigyorgással a mézeskalácsos, ha te éj idejében oda mégy az ablakához és bekopogtatsz rajta : Kérd visszd tőlük, amit megvetettél nálunk! — Mi az, — kérdezte mohón a kapta ? A mindennapi kenyér, felelt csöndesen az asz- szony és a másik pillanatban eltűnt, akár a pára. Csakugyan, a kaptafa megfogadta a kalácsos asszony álombéli tanácsát s éj idején bekopogtatott a herczegnővé lett Anna ablakán : — Kérd vissza tőlünk, amit megvetettél nálunk 1 — Igen, — felelt álmában a herczegnő és fölébredt : — Éhes vagyok. Mivelhogy előtte való este a sok mulatságtól nem volt ideje vacsorázni s ma már hajnalodott. — Éhes vagyok, — szólt újra s csöngetett a komornának, hogy hozzon be válami ennivalót. A komorna bejött, aztán kiment az ennivalóért. És megint visszajött. Ennivaló nélkül, — Éhes vagyok, — szólt újra a herczegnő. — Miért nem hoztál be valami ennivalót ? A komorna csöndesen felelt. — Mert nincs, kegyelmes asszony. — A kamrában ! ? — Ott sincs ! — Sehol sincs, kegyelmes asszony! Ezt most már gondolom, untató volna részletezni. A herczegnő sem hajnal, sem reggel, sem délelőtt, sem délben, sem délután, sem este nem kapott ételt. Ha csöngetett, ha kiabált, ha lármázott, ha leküldött a boltba, a válasz mindig ez volt:
