Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
35. szám. RÁKOS VIDÉKE vannak. Hatalmas sikere volt a D e ly Sárika pompásan előadott monológjának is, amely rengeteg tapsot váltott ki a közönség tömött soraiból. Ballon Margitka szépen előadott magyar ábrándjával, F i 1 a Margit pedig zongorajátékával aratott nagy tetszést. Föltűnt a két B e n t s i k leányka. Különösen az »Irénke születés napja« czimü egyfelvonásos vígjátékban tetszett B e n t s i k Erzsiké biztos játéka és fellépése. B e n t s i k Etelka pedig, ki csak 2 éve hogy tanul S e y tanártól, szinte bravúros czimbalom játékával aratott tapsokat. A színdarabban az említetteken kívül Csabány Klotild, Rész Aranka és Borhy Margit vettek részt nagyon szép sikerrel megfelelve feladatuknak. Valamennyit teljes dicséret illet. Pompás kis egyfelvonásos darabot is adtak ez estén. F erenczy Károly tanította be s a művész remekelt e kedves vállalkozásával. Csupa móka, csupa kedves tréfa az egész darab s a kis leánykák enni- valóan követték utasításait. A közönség nem győzött gyönyörködni a kedves darabocskában, A darabban fagylaltot is ettek. Mesés jelenet volt ez. Még aranyosabb, mikor a színpad elé tolult a nézők kis sokasága is. Tolongva sietett e szép és bravúros munkát közelebbről is látni, — s ha már nem segíthettek enni — legalább alaposan gibiczelni akartak. Ám találkozott köztük egy kis dijbirkozó és egy kis kisasszony-csöppség, kik mái azon voltak, hogy sans géné felugorjanak a színpadra és részt kérjenek a fagylalt verseny-evésből. Jól sikerült a kedves est s bátran sorakozhatik Rákosszentmihály idei mulatságainak sikerültebbjei közé. A derék jótékony czélra pedig tekintélyes ösz- szegü jövedelmet szerzett, amely végre — ugyancsak K é p e s s y Imre jóvoltából a polgári iskolát a régen nékülözött iskolai könyvtárhoz juttatja. A mulatság alkalmával az összes bevétel 148 kor., a kiadás 58 kor s igy a tiszta jövedelem 90 korona volt. Felülfizettek : Csabányi Antal 6 kor., Kutsera István 1 kor., Bognár Jánosné 1 kor., Krenedits Sándor 2 korona, Fila Mihály 4 kor.. Fischer Győzőné 2 kor., Bugyi Ferencz Józsefné 1 kor., Képessy Imréné 1 kor. Fogadják mindannyian az ifjúság köszönetét. F-ö. Laura, kinek a szivecskéje is czukorból volt, nagyon megsajnálta a szegény madarat és miként a betegekkel szokás, még az eddiginél is jobban be- czézte. Kicsiny tenyerébe vette, s a szájából adta a süteményt a csőrébe. — Ne tedd azt 1 — szólt rá boszusan az ura. — Még valami bajt találsz kapni az ostoba madártól, A cznkorbaba szelíden mosolygott (mint egy igazi angyal! — mondogatta akkoriban Károly ur) és bántódva szólt: — Ugyan, Karcsi, hát már egy kakadutól is féltesz ? Mélyen a férfi szeme közé tekintett, mialatt szemérmes mosolylyal hozzátette : — Nincs okod rá . . . . . . Csakugyan, Károly urnák semmi oka sem volt rá, hogy féltse feleségét a beteg Lalától. Mert a czukorbaba nem kapta meg a kakadutól a tüdővészt : elvitte más. Az, aminek egy nyafogó poronty az életét köszönhette . . . . . . Amíg a filigrán asszony fehéren, mint az abrosz, feküdt a betegágyban, Lalát, — hogy panaszos jajgatásával ne verje föl a házat, mikor csöndre van szükség, — átvitték a szomszéd lakásba. Itt is volt papagály, egy zöldtollu, fiatal madár, aki örökké fecsegett. A két kalitot egymás mellé tették és Koko — igy hívták a zöld tollút, — rendkívül barátságosan fogadta a beteg vendéget, ki már nagyon végét 3. Vtszéli feszület mohlepte aljánál . . . Utszéli feszület mohlepte aljánál, Csendes nyári estén, szerelmes szó járja. Ott kaczag egy legény válára borulva A zsidó korcsmáros kökény szemű lánya. *Szeretsz-e?« Szeretlek, »Enyém vagy?« A tied. »Te vagy a világom«, Az enyém a hited. Buzgón, vakon hivó' legyek én mindig, ha Összehoz bennünket ez a te Istened ! Utszéli feszület korhadt, mohos fáját, Befonja a nyárnak tarka száz virága. Reá pillant hivffn, alázatos arczczal A zsidó korcsmáros kökény szemű lánya. Eső' leszaggatta, a szél szerte szórta . , . Porban fekszik a nyár nyíló száz virága. Reájuk néz daczczal, hittagadó arczczal A zsidó korcsmáros kökény szemű lánya. G, HÍREK. Fazekas Ágost ünneplése. Lelkes, szép ünnep színhelye volt Pestmegye székháza. Fazekas Ágoston alispánt testületileg kereste fel a megye központi tisztikara, hogy neve napja alkalmából üdvözölje, Szabó Géza főjegyző hatásos beszédben tolmácsolta azokat az érzelmeket, melyeket a tisztviselők az alispán személye iránt táplálnak ; kiemelte az alispánnak az alkotmány védelmében kifejtett férfias magatartását, melylyel egyénisége örök időkre követésre méltó például fog állani nemcsak Pest vármegyében, de az egész országban, Az üdvözlésre Fazekas alispán meghatóttan válaszolt. Kijelentette hogy mint a múltban, úgy a jövőben is az alkotmány szentsége az, mely irányítani fogja őt minden tettében ; ha e törekvésében a tisztikar minden egyes tagja támogatni fogja, soha többé nem lesz a várjárta; alig nyitotta ki a csőrét, hogy beszéljen, mert már ahoz sem volt kedve. Naphosszat ott gubbasz- kodott a pálczikán és konokul hallgatott. Csupán néha kezdte rá panaszos hangon : — A-aurá ! A-aurá ! Aztán keservesen jajgatott, amint szokta, Koko ott mászkált a szomszédos kalitka rácsozatán és kikidugta görbe csőrét a fehér kakadu felé. Majd félreszegte borzas nyakát és rákezdte, ahogy eltanulta a betegtől: — A-aurá ! A-aurá 1 És ő is nagyon jajgatott hozzá; de nem csúfolódásból, hanem azért, mert sajnálta szegény Lalát, akinek olyan szép rózsaszínű bóbitája volt és olyan sokat kellett szenvednie. — Aurá! Aurá! A bolondos Koko nem tudta, hogy mit jelent ez a szó ; csak látta, hogy Lala hálásan néz reá, mikor ezt rikkantja és szinte megnyugszik utána. — Bizonyosan az elmúlt szép napokra emlékezteti ez a hang, — gondolta magában — és, nem volna lelkem, ha nem mondanám neki, hogy »Aura!« mikor látom, hogy örömet szerzek vele. Hiszen — és ifjú madárszive itt megdobogott — olynn szép szegény és olyan beteg! . . , Mert igen megtetszett neki a fehér kakadu és mikor Lala egy hét múlva kilehelte szegény párá-
