Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
4. ___,_______________________________RÁKOS VIDÉKÉ_______________________ 35. szám megye i oly merész támadásoknak kitéve, melyekkel csak az imént kellett megküzdenie. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Fazekas gazdag lakomára hívta meg tisztviselőtársait, amelynek folyamán szünetlen óvácziókkal halmozták el a népszerű alispánt. Rákosszentmihály uj lelkésze. Fehér János, Rákosszentmihály szeretett lelkipásztorát, mint lapunk más helyén már jelezzük, C s á k y Károly gróf váczi püspök Vecsésre nevezte ki adminisztrátornak. F e h é r János szeptember 3-án foglalja el uj helyét s ugyanakkor érkezik hozzánk Tóth Kálmán ez i bakházai káplán, kit a püspöki rendelet Rákosszent m ihályra helyezett át. Tóth Kálmán mint értesülünk régi érdemes munkása egyházunknak, ki körünkben igen méltótalajra talál. Az egyházközség szives szeretettel fogadja s mindannyian Isten áldását kérjük működésére az uj téren. Házasság. Dénes Endre dr. fővárosi ügyvéd eljegyezte özv. Kiss Jánosné sz. Spitz Ilonkát Rákos- szentmihályon. Egyhazíanácsi ülés. Rákosszentmihályi róni. kath, hitközség f. hó 25-én látogatott ülést tartott. Elnökök voltak : az egyház részéről Kratochwill József plébános, a világiak részéről Pálfi János. Az ülés megnyitása után világi elnök jelenti, hogy a napokban itt járt a kerületi esperes, amidőn is átvette a hitközségnek 1902 | 3, 1904 | 5 évi számadássit s tapasztalta, hogy hitközségünk tagjai hitközségi tartozásaikat igen lanyhán teljesitik, amennyiben rövid 3 év alatt a hátralék fölülhaladja a kilencz ezer koronát. Ez idő szerint a hitközség a távozó lelkész járandóságait sem képes fedezni, annál kevésbé bir az újnak előleget adni. Ehhez képest Írásbeli utasítást adott a hitközség elöljáróságának, hogy a hátralékokat vasszigorral hajtassa be s erre, ha kell, a iöszolgabiró segítségét vegye igénybe. Azért is az elöljáróság ezúttal is figyelmezteti a kath. lakosságot, hogy tartozását rövid időn fizesse be. Régebben, amidőn a templom már fölépült, de hitközség még szervezve nem volt, papi fizetés fedezésére 500 koronát vettek kí a templom perselypénzéből, mely összegnek ját, Koko három napig egyebet sem tett, mint folyton jajgatott. Ugyanezt tette ezen a három napon át Károly ui is odaát a szomszéd lakásban, melynek fekete diszti salonjában szintén épp akkor terítették ki az eltörött ezukorbabát. Negyedik nap aztán az özvegységre jutott fiatal apa látogatóba ment a szomszédba, hogy megköszönje a szívességet, amiért a kakadut magukhoz vették s ezáltal lehetővé tették, hogy — úgymond az ö felejthetetlen drága halottja legalább csöndességben és nem papagály-rikoltozás között hajthatta fejét örök nyógalomra. — De mi ez? — ütötte fel egyszerre a fejét, mikor a másik szobából meghallotta Koko szomorú rikkantását: — Aurái A-aurá ! . . . — Hisz’ ez a papagály az én Laurám nevét kiáltja ! S könny szökkent a szemébe, amint elmagyarázták neki, hogy Koko a rózsaszín bóbitás Lalától tanulta el ezt a nevet. — Istenem, — sóhajtott Károly ur és mialatt a zöldtollu újra elrikoltotta a felejthetetlen halott nevét, sovárogva jegyezte meg: — Óh, mennyire szeretném, ha ez a papagály visszatérítését követelte az egyház főhatósága, most azonban a hitközség folyamodására e visszatérítést elengedte. Ezek után egyházi elnök konstatálja, hogy az egyházmegyei főhatóság Fehér János lelkészünket helyettes plébánosnak Vecsésre rendelte ki. A bevégzett ténynyel szemben — nehezen bár — megnyugodni kénytelenek vagyunk ; de az egyháztanács arra kéri a főhatóságot, hogy ha az egyház körülményei megengedik, szeretett lelkészünket adják nekünk vissza. Kenetteljes szavakkal búcsúztatja az egyháztanácstól, mely búcsú sok-sok könnyet csalt ki az élet viharában megedzett férfiak szeméből. Fehér János a meghatottságtól remegő hangon köszöni a plébános megemlékezését, elért sikereiért — hozzá illően — a jó Istennek mond hálát, az egzháztanácsnak köszöni a támogatást. Zelky Károly doroghi káplán. A mi kedves primiczi- ánsunk, Zelky Károly róm. kath. lelkész, Zelky Endre érdemes fia, a napokban kapta meg az esztergomi érseki rendeletet, mely az esztergommegyei Dorogh községbe, Esztergom közelébe nevezté ki káplánná. Az ambicziózus, lelkes uj pap működésére áldást és sikert kívánunk, Mazzantini estély Mátyásföldön. Mazzantini Lajos ez évadbeli tanítványainak tánezvizsgálatát nyilvános próbabál czimen tartották meg szombaton, a mátyásföldi egyesületi házban. Gyönyörű közönség sereglett a Kraicsovit s-vendéglő helyiségeibe, hogy örömét lelje a kitünően oktatott gyermekek kedves tudományában. A kis tanítványok pazar jelmezekbe öltöztetett csoportja ritka szép látványosság volt s a közönség lelkesen ünnepelte a jeles mestert, akinek Ízlését és leleményességét fényesen bizonyította a pompás élőkép sorozat is, mely a táuczmutatványokat megelőzte. A színpadon felállított hatalmas, aranyos keretben, szebbnél-szebb élőkép csoportozatot látott a közönség. A képek sorrendje ez volt: Az első tánezóra. Paulheim Irén, Fludetz Gizi. Dosch Teréz és Heidekker Sándor. A csárdában. Paulheim Elek, Aranka és Manczi, Dem- ién László, Wilcsek Friczi és Jóska. »Az alpokon«. Kovács Olga és Pali, Szirch Teréz. »Az első levél < Hude'tz Gizi, Paulheim Irén és Jelfy Erzsiké. »A bál után«: Szalay Ákos, Zentbauer Berta és János, Paulaz enyém lehetne! Legalább lenne odahaza egy hang, mely folyton az ő nevét juttassa eszembe. A szomszéd valami közvetítő megjegyzést tett, mire Károly ur felajánlotta, hogy, ha eladó, megveszi a papagályt. Miután pedig sikerült megalkudniok, átvitette Kokót az ő lakására. Ott azután, mialatt a dajka a csecsemővel bíbelődött, ebéd után leült a pamlagra, szemközt a kupolás kalitkával s fejét a tenyerébe támasztva, órák hosszat hallgatta, milyen szomorúan rikácsolta Koko, hogy. — Aurá! Aurá ! És egyszerre csak azon vette észre, hogy mindketten sírnak; de Koko csak a fehér kakadut siratta, kitől nem maradt más emléke, mint ez az egy, rövidke szó , . . . . . így múlt el kerek két esztendő, mialatt Károly ur lassan megtanulta, hogy ne fakadjon mindjárt sírásra, ha Koko a felesége nevét kiáltja. Majd eltelt még néhány hónap és az özvegy férj — mint mondogatta: a gyerek miatt — egy szép napon újra megnősült. Második felesége ábrándos, fiatal özvegy volt: olyan, amilyen egy gyermekes, özvegy férfinek illik. És ekkor történt, aminek a kedvéért ezt az egész történetet el akartam mondani, Koko tudniillik nem ösmerkedett meg másik
