Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 34. szám A Kaszinó István-napi vigalma daczára az esős, kellemetlen időnek, igen szép ésdeklődés mellett, folyt le. Már napokkal előbb hozzáfogtak a kerti helyiség díszítéséhez, de az eső miatt aSpannraft Agos- t o n művészies és mesébe illő tervei megvalósíthatók nem lettek, s úgy a délelőtti ünnepélyt, mint a délutántól reggelig tartó vigalmat a Kaszinó szükes belső helyiségeiben voltak kénytelenek megtartani, mely körülmény azonban kárpótlást nyert a kedélyesség és vigság intenzivitásában. Délelőtt pont 11 órakor kezdődött meg a Lukács-féle jutalom dijak ünnepélyes átadása. A Kaszinó nevében Samu István tartalmas és magas szárnyaláséi beszéd kiséretébeu azután üdvözölte a meg- jutalmazottakat. akik meghatva köszönték meg és fogadták el nyilvános becsültetésük zálogát. Ez alkalomból a Kaszinó a távollevő Lukács Istvánt táviratilag üdvözölte. Délután 6 órakor hölgytekeversenynyel kezdődött az Istvá.i-napi vigalom. Rákosszentmihály szépei lelkesedéssel és kedvvel fogtak a tekézéshez és bizouy a kibiczelő férfiak nem egyszer irigykedve, de azért őszinte elismeréssel voltak kénytelenek a hölgyek biztos és szépsikerü dobásait honorálni. A kuüzött csinos verseny dijakat a következők nyerték meg : az elsőt M i h á 1 y f f y Edéné. a másodikat Spannraft Paula, a harmadikat Cz inker István né, a negyediket M i h ály f f y Olga és az ötödiket FI i 11 n e r L i p ó t n é. Este 9 órakor végződött a tekeverseny, amely után mindenki sietett kiüinően elkészített vacsorával enyhíteni a gyomor más erős követeléseit. Ezalatt az egyik szobában felállított színpadon megkez- dődötta kaczagtató tréfák és mókák továbbámüvészielőadások végtelen iánczolata, amely perctől kezdve felütötte a vigság állandó tanyáját. A közreműködők és a rendező bizottság válvetve igyekeztek az egybegyült közönséget szórakoztatni. A múzeum kaczagtató tárgyait ifj. Spannraft Ágoston és G a á 1 Pál leleménye és ötletei hordták össze. A macska duettet Spannraft Elza és Gaál Pál adták elő. Majd Kapusi, Fekete és Parányi komikus terzettje keltett viharos tetszést. Sajó Izsó a szebbnél szebb régi magyar dalokból díszes koszorút kötött, s alig győzte elfogadni a közönség elismerését. Ferency Károly kaczagtató kupiéi, humoros magánjelenetei szűnni nem akaró tetszésben részesültek. Az előadás körülbelül éjfélután 1 óráig taiőott, amikor is D e z s ő zenekara vette át az uralmat, tánczra hiva a tánczolni Senki, kérem szeretettel. Egy olyan vén, mert már nehány évtizede nagyon öreg ember volt — legény, aki negyven évig becsülettel és nem fogyatkozott tisztességtudással végezte a maga kicsi munkáját : házi szolga volt egy nagy fővárosi üzletben. Negyven esztendőn át nem arra gondolt, hogy miként lehetne valami újabb és több áldozatot kisajtolni a gazdájából, hanem azon fáradozott, hogy mint dolgozhatna rövidebb idő alatt többet, hogy az ő jó kenyéradó gazdájának boldogulását segíthesse. Nem a puszta kenyérért dolgozod, mint szájkosárral kötözött ellenség, hanem megszerede azt a kezet, mely neki a kenyeret nyújtotta s munkájábnn társnak, részesnek érezte magát, gondjának osztályosa, örömének, bánatának résztvevő társa lön. Az öreg József tehát jellem volt a szó szoros értelmében. Olyan, amely a teljes tiszteletet megérdemli s méltó reá. hogy emlékezetét feljegyezzük, mint ritka virágát a sivár jelennek. El kell ismerni, hogy ez a virág meg nem élhetett volna, ha termékeny talajra nem talál. Fia nem akad olyan gazdára, aki megbecsüli s nemes tartalmai méltányolni tudja. Az öreg József szerencsés halandó volt, mert munkásságát megbecsülték, becsületes lelkét megszerették. Negyveu évig hiven végzett munkálkodás után gazdájával Rákosszentmihályra került, hogy hátralevő pihenő napjait apró házi teendőkkel töltse el. Itt érte el nyolczvankettedik évét és csendesen elszenderült. Úgy temették el, ahogy csak szerető közönséget. Az estély fényes erkölcsi sikerei Urbányi János alelnököt és a vigalmi^ bizottságot illetik, akik élükön id. Spannraft Ágoston vig. bizottsági elnökkel fáradhatatlan tevékenységet fejtettek ki. Egyházi adakozások. A rákosszentmihályi reform, egyház templomalapjára Kovács Imre helybeli lakos 20 koronát, Király Miksa máv. felügyelő úr (ki ezen alaphoz tavaly 100 kor.-val járult) 10 kor.-t szíveskedtek újabban adni. Mint szintén Király Miksa ur egyházi adóját a jövő évtől fogva önkéntesen évi 25 koronában ajánlotta meg, Karácsony Lajos és Leon Péter urak — mint az előző években — az idén is egyházi adójukat 20—20 kor, összegben kétszeresen fizették. Isten dicsőségére adakoztak továbbá: Almádi János (Budáról) 5 kor., egy névtelenül maradó 4 kor., Ács József 3 kor.; Bognár Mariska, Kecskeméthy Vincze, gondnok 2—2 kor.; KovaLsik Béla ur és Gunda józsefné asszony 1—1 kor. Egy névtelenül maradó egyházi beruházásra 28 kor. Az egyház könyvtárának : Szabó Erzsébet, Együd Mari 1—1 kor., Derecskey Károly 30 fill.-t. Végül persely pénzben a templomba járóktól befolyt január óta a lefolyt nyolcz hónapban 140 kor. Fogadják a nevezett szives adakozók mindnyájan az egyháztanács nevében a pénzíárkezelőség köszönetét. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság rendületlenül őrzi kedves tanyáját Mátyásföldön. Jövő csütörtökön ugyanott tariják az összejövetelt s van okunk hinni, hogy éppen ezen a napon a társaságnak minden tagja egy szivvel-lélekkel egybesereglik az estélyen. Búcsú. Szent István napján tartották a rákosfalvi búcsút, a városrész védőszentjének emlékezetére szánt ünnepet. Az egyházi sze.,a.:ás után, melyet nagy fénynyel Bognár Gyula lelkész végzett, renge- teg vigasság kerekedett a helybeli korcsmákban. Roppant közönség szorongott mindenütt s vidám zeneszó mellett mulatozott. Tüzijáték. A Janitsáry Iván tűzijáték rendező művészetét méltóképen nagyszabású keretben mutatja be a közönségnek á Rákosszentmihályi Sporttelep. A tűzijátékot szeptember 8-án este a S p o'r 11 e i e p p e 1 szemben ievő oekeriteít üres telken rendezik, amelyet legelőször bérelt a Sporttelep. A területen kényelmes ülőhelyeket tribünöket állítanak a gazdag, nagy urakat szokták; egyházi pompával, a gyászoló üzlet személyzete teljes számban kisérte koszorús szemfedelét. Külföldön időző gazdája hosszú táviratban intézkedett a hű szolga gyászolásáról. Megható visszaemlékezéseit pedig a kővetkező sorokban foglalta össze. Gyöngéd közvetlensége gyönyörűséges és tanulságos olvasmánynyá teszi e visszaemlékezést: Tíz éve elmúlt, mikor az öreg József már nem bírta a szolgálatot a városban s kijött hozzánk, hogy itt folytassa munkásságát, amennyire erejéből tellett, sőt talán jobban is annál, mert buzgalma, igyekezete határt nem ismert; azzal a különbséggel, hogy ezután a szabad, jó szentmihályi levegőt szívhassa. Itt volt, mikor még Szenímihályon a házakat könnyen meg leheteti olvasni, itt volt kerteinknek születésénél, isme.; minden fát, bokrot, palántát, virágot, hisz nem volt úgyszólván egy kavics sem a kert utján, melyet meg nem mozdított volna, nem volt egy szál fű sem, melyet verejtékes homlokkal meg nem öntözött volna. Ott volt éjjel, nappal s vigyázott mindenre végtelen szeretettel és hatáualan kitartással. Mikor azután építeni kezdtük kis házikónkat, ott figyelt a szorgalmas munkás népre, ott pislogott kékes-szürke szemével örökösen. Mikor azután elkészültünk a berendezkedéssel, örömét az ő kedves állatjaiban lelte. Hogy gondozta kis csirke seregét; mindegyiknek meg volt a maga neve, mint fenyegette meg Cyurit, a nagy kakast, hogy hivta a Lizit, a »tambur
