Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-19 / 33. szám

33. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. ilyen eredményt ért el, amelyet kevés hivatásos piro­technikus közelit meg manapság. Imponáló volt nyugodtsága, melylyel a tenniazpályán felsorakoztatott tüzet szóró napokat, rózsákat, virágokat s malomke­rék nagyságú, tüzvihart prüszkölő motollákat kezelte s mindezt olyan módon, hogy a kertből egyetlen sziporka se szállhatott ki az utczára s a teniszpályá­kat körülvevő hálókat egy mákszemnyit meg nem perzselte. A közönség kimondhatatlan érdeklődéssel várja Janitsáry Iván nagy mutatványát, amelyre az előkészületek folyamatba vannak. Mondani sem kell, hogy a sima pályákon, czigányzene mellett vig táncz rekesztette be a napot. fl\üvész-est Rákosfalván. E hó 15-én »Boldogasszony« napján tartotta a »Rákosmezei Függetlenségi 48-as Kör« hangverseny­nyel egybekötött nyári tánczmulatságát. A szép számban egybegyült közönség meleg elismeréssel volt Friedländer Manó dr.-nak, a kör agilis elnökének, akinek fáradozásából olyan művészi programmban volt része, melyet — és ezt egészen önzetlenül és bátron mondhatjuk — Rákos­falván még ezideig senkinek sem sikerült összeállí­tani ; annál kevésbbé teljes egészében bemutatni. A »Zöldike« nagytermében néhány száz vendég hullámzott és várta türelmetlenül a müsór kezdetét, mely 9 órakor megkezdődvén, körülbelül 12 óráig tartott. Azonban e hoszszunak tetsző három óra oly gyorsan múlt, hogy a nagytermet teljesen megtöltő díszes közönség, még éjfélkor is tapsoló és ujrázó kedvében lévén; a táncz magkezdésére nem is gondolt. És ez természetes is. Olyan programmot állított össze Ferenczy Károly, a »Magyar Színház« tagja, hogy valóban igázi veszteség arra, aki nem volt ott és nem hallhatta, nem láthatta ezt a magas színvonalon álló művészi előadást. — Én ? Nincs mit megbocsátanom elmúlt, vége van. . , . — Legyen irgalmas, — Az vagyok, . . . ime . . . visszaadom szabad­ságát, visszaadok mindent, magamnak csak a boldog­talanságot tartom meg. . , . S e pilanatban a jegygyűrűt Béla kezeibe téve, heves zokogásba tört ki. Annyi érzés, annyi fájdalom volt szavaiban, hogy minden szava éles tőrként járta át a saivet. S a hatás valóban megdöbbentő lett volna, ha tetétteni Tetétlen Mihály uram, az Iluska édes apja váratlanul meg nem jelenik. No az fucsba döntött mindent. A főszolgabiró ur. hogy térdelése fel ne tűnjék, úgy tett, mintha a szőnyegen keresgélne valamit, Iluska pépig szemeit kezdte törülgetni. ... Az öreg ur nem is vett észre a jelenetből semmit, annál inkább nem, mert egy finom hajtású, aranyos szegélyű levélke olvasásába volt elmerülve. — Mi bajod, te kis mókus ? kérdé, midőn abbahagyta az olvasást s látta Ilus kisirt szemeit. — Valami a szemembe ment apuskám, s úgy szúr, hogy könyezem bele. S képzeljék kérem, az a Béla elég konfidens volt, hogy segítségét felajánlja, s Húsnak tűrnie kellett, hogy szemeit vizsgálgatva odahajoljon arcához s érintse kezecskéit az az ember, kivel éreztetni akarja haragjának teljes súlyát, sőt egy pilanatban még azt is tapasztalnia kellett, hogy az a csúnya ember a történetek után vele szemben még mosolyogni is mer. . . . * Kell, hogy e helyen is az előadó művészekről a legnagyobb hálával és elismeréssel emlékezzünk meg azért, mert szívesek voltak a közjó érdekében művészetüket Rákosfalva közönsége előtt is ragyog- tátni. Néni akurunk. nem is mendhatunk szereplésük­ről kritikát; hiszen ők mindannyian kedvenczei, még pedig dédelgetett kedvenczei a főváros közönségé­nek, mely teljes elismeréssel van művészetük iránt: e felejthetetlen estélyen Rákosfalva közönsége is teljes elismeréssel, meleg szeretettel fogadta őket körébe, abban a reményben, hogy még többször is viszontlátja őket. A műsor bevezetéséül G a ál Pál zenetanár briliáns zongora-játékát jutalmazta a közönség hatal­mas tapssal. Ura a billentyűnek, technikájával és ne­mesen átérzett játékával sikereinek számát szaporította ismét. Ezután Sajó Izsó, a »Magyar Színház« tagja énekelte el nagy hatással a »tulipán-dalt«, majd ku- ruczdalokat adott elő. A közönség alig tudott betelni az érzelemmel teljesen előadott és a haza sorsán, buján-baján, busongó szép dalok hallgatásával. A következő számban G i r e t h Károly, a Ma­gyar Színház érdemes tagja adta elő »A képviselő- jelölt úr programmdeszédjét«. A nagy derültséggel fogadott tréfás beszéd után > A csalódott szerelmes átkozódásaival« szerzett mulatságot a közönségnek. Ezután S z e nt e s János, a »Városligeti Nyári Színház« népszerű komikusa fokozta a már amúgy is nagy derültságet népdalegyvelegével és »mikor a kanász mulat« czimü tréfás jelenetével; majd mulat­ságos kupl.ékat adott elő pompásan, melyeket a kö­zönség tapsára újabbakkal kellett megtoldania, A Serly-féle »Inkognito« kupiéban Szentes János tökéletest nyújt. Majd Bihari Béla, a »Városligeti Nyári Szín­ház« jeles drámai színésze adta elő Coopée: »A hajótörött« czimü drámai monológját, művészi tökély­ével és igen nagy hatással. Színezése, drámai ereje, Abban a finom hatású, aranyos szgélyü levélké­ben pedig az vala írva, hogy nagykátai Kátai Adolár miniszteri tiszteletbeli segédfogalmazó, aki a farsan­gon Iluskának állandó és fáradhatlan táncosa volt a fővárosban, ígéretéhez képest, legközelebb tiszteletét teendi az ősi kúrián. — Ez ugyan lekésett, jegyzé meg az öreg ur. Ilus sóhajtott egyet, mint az olyanok szoktak tenni, akiknek a szivét valami nagy teher nyomja. De hogy is ne ! Épen ő rajta kellett, hogy megessen az a szé­gyen, hogy az ő jegyese egy más kisasszony abla­kához jár éjjel muzsikázni, hadd tudja az egész falu, aztán nevessenek rajta; igen ő rajta, az egy- ügyü falusi libácskán, akit az a gyönyörűséges ember oly könnyen rászedhetett. Nem bírta tovább, a pohár csordultig megtelt s Iluska könyezve borult édes apja kebelére. — Apuskám édes, suttogá, ugy-e te szereted a te kis mókusodat ? — Hát ki ne szeretne téged ? — Pedig van aki nem szeret, akinek kedvesebb a patikáriusék vereshaju Mariskája ! — Hm ! Megtörölve könyező szemeit, mosolyogva mint- egy játszi gunynyal kérdezé: — Nos, apuskám, nem találod el, hogy ki az ? — Nem én? — Hát megmondom én,Vári Béla főszolgabiró ur! S leste a hattást apuskájának arcáról, szemeiből, s midőn látta, hogy szavai célt értek, a hatás majd­nem megdöbbentő volt, egész megkönnyebültnek érzé magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom