Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 33. szám jellemzetes beszéde első rangú produkczióva teszik e monológját is. A műsor egyik fénypontja Kállay Lujza, a Magyar Színház egyik uj primadonnájának fellépése volt. Lysistratából énekelte el a románczot, mely után szűnni nem akaró tapsvihar hangzott fel; mit a művésznő néhány magyar dal érzésben teljes előadásával viszonzott. Bájos alak, fényes hang, művészi előadás jellemzik. A tapsból és elismerésből bőven kijutott Feie n c z y Károlynak, a Magyar Színház müvészéneK, ki Aktuális kuplékat« (A szép, kedves Budapest) adott elő. zajos derültséget keltve az igazán aktuális és sikerült tréfás dalokkal. Azután a »Goldstein Számi« belépőjével s végül néhány mókával hálálta meg a közönség elismerését. Már éjfél volt, midőn felhangzott az első csárdás s ott, ahol néhány perczczel ezelőtt tréfás dal, zajos derültség és tapsvihar visszhangzott, ifjú párok járták a világ legdelibb, legszebb és legnemesebb tánczát. a magyar csárdást — valcer tempóban. . . . tsi mi . . . HÍREK. Tekeverseny a Kaszinóban. Múlt vasárnap folyt le igen nagy érdeklődés mellett. A kitűzött dijakra igen sok pályázó volt, ami az erkölcsi eredményen kívül, igen szép anyagi haszonnal is járt. Az eredmény a következő volt: S z i g e t h y György első, D rahos János második, Toperczer János harmadik, Deák József negyedik és hetedik, Gaál Pál ötödik és kilenczedik, W e 11 e 1 János nyolczadik és C z i m e g Henrik a tizedik dijat nyerték el. A verseny után kedélyes vacsora volt. Kaszinói pályázat eredménye. A Kaszinó által kitűzött Lukács-féle pályázatra hárman adták be kérvé— A jegyesed ? — Az, feleié Ilus sötéten, majd kevés szünet után részletesen előadá az eseményeket, igyekezve azok komorságát kellőleg kiszínezni; azt sem hallgatá el, hogy most már ő részéről ez „ügyeb* * teljesen befejezetnek tekinti, annyivá] is ínkáb, mert már az illetőnek** a jegygyűrűt is viszaadá. — Ugy-e jól tettem apuskám? — Heíyesn tetted, megédemelte, — így pelengérre állítani a falu előtt. , . . — A soknál is több, kontrázott az öreg ur, úgy nagy titokban gyönyörködve az ő szerelmetes kis mókusában. liuska pedig ott állt szótlanul, arca bíbor tűzben éget, kijátszott szivecskéje hevesn eobngott, fejecskéjét pedig azon törte, hogy mikép torolhatná meg a rajta esett nagy sérelmet. Eszméje támadt. — Apuskám tudod, én mit tennék, ha neked volnék ? Párbajra hívnám és levágnám a fűiét annak a csúnya embernek! De hátha ő vágná le az enyimet? incselkedett Tetétlen. Arra nem gondoltam, feleié ilus szomorúan. Azonban Ilus nem tudót megnyugodni, valami folytonosan ótt motoszkált a szivében, s éget a vágytól, hogy azt a csúnya embert kelőieg megbüntethesse? — Apuskám, én férjhez megyek — máshoz ! — Úgy la, de kihez? — Azt még énsem tudom. A doktor bácsi már nagyon öreg. a jegyző az kancsal, meg aztán már van felesége, de nini, hisz úgyis jő Kátai ur, — Az a madárijesztő ? Ugyan, ugyan apusbám, már megint tréfál, hisz olyan elegáns. . . , nyeiket és a bíráló bizottság a jutalmazásra mind a hármat méltónak találta. A jutalmazottak: Mihalkó György, Dorocsák János és M i k ó Julis, akiknek Szt. István napján d. e. 11 órakor a Kaszinó helyiségében fogják a 20-20 koronás aranyat kiadni. Cserepess gyilkosa. Talán egyedül voltunk néhány héttel ezelőtt, akik a julius 3-án meggyilkolt Cserepess Gyulát gyászolván, a hatóságokat hibáztattuk az ártatlan áldozat elestéért. Magunknak tartozunk bizonyos elégtétellel, ha most a vizsgálat félhivatalosan közzétett eddigi eredményét ide iktatjuk, úgy, a mint az a fővárosi sajtót most bejárta. Vonja le a konzekvencziát ki-ki legjobb belátása szerint. A vizsgálat kiderítette, hogy a megférhetetlen természetű gyilkos tizedfél évig volt a Pesti Kereskedelmi Bank szolgálatában, ahonnan házsártossága miatt végkielégítéssel elbocsátották. Weisz Frigyes igazgató egy alkalommal egy pohár vizet akart vele hozatni, de Máhr azzal torkolta le, hogy ez nem kötelessége, ha az igazgató úr inni akar, menjen maga a vízvezetékhez. Sokat járt azután az igazgatóség nyakára, hogy vegyék vissza, de mivel erről hallani sem akartak, Lánczy Leó vezérigazgatót lelövéssel fenyegette. Erre azután elcsukták s két hónapi vizsgálati fogság után, mint kötekedőt s üldözési mániában szenvedőt futni hagyták. Ekkor fordult Dushegyi Cyula ügyvédhez, akire pőrét bízta, harminczezer korona végkielégítést követelve a pénzintézettől. Amikor ez a pör elveszett, Tholt József albirót, mivel szerinte megvesztegették, agyon akarte lőni, úgyszintén, mikor a királyi tábla az Ítéletet megerősítette, ügyvédjét is megfenyegette. Ez évi j u n i u s tizennyolcza- dikán a tulajdon felesége arra kérte a rendőrséget, hogy tegye ártalmatlanná férjét, mert folyton töltött forgópisz- tolylyal jár s*nem biztos az élete. Ennek, valamint Dushegyi Gyula hasonló kérelmének nem volt foganatja. A főkapitányság ugyanis egy belügyminiszteri rendeletre hivatkozott, amelynek értelmében csak azt lehet a rendőrségnek lakat alá tenni^ — Sírnak is a hitelezői ! Aztán meg olyan herczig, sikkes, nem olyan faragatlan, mint ez a csúnya Béla. — Czingárnak elég czingár. — Meg milyen müveit, finom társalgó ! Minden második szava „szép kis nagysám“ . . , „aranyos magácska“ ... ah, apuskám, én hozzá megyek, hadd sirasson meg legalább az a csúnya ember! — De hátha nem kellesz neki! — De igen. , . Ha pedig nem, oh akkor nem leszek soha senkié ! . . . * Nagykátai Kátai Adolár megérkezett. Nagy, hóri- horgas, magas alak, vézna termetét még inkább láttatnia engedé a testhez álló sportsmann kosztüm, melyben a Kátai ur magát ellenállhatatlannak képzelé, ugyannyira, hogy kész volt a Szt.- Gellért hegyet naponkint háromszor is megmászni, csak hogy e kosztümöt viselhesse. (A gyaloglásnál egyéb sportot nem űzött.) Leszállva kocsijáról, lovagostorát pattogtatva negédes léptekkel indult a veranda felé, hová az öreg Tetétlen s liuska is elébe jöttek vendégöknek. Ilus arcza tűzben égett, midőn apró kacsóit Kátai csókra emelé, mit Kátai nem is késett mindjárt titkon arra magyarázni, hogy első fellépése hatásos volt — lám a kosztüm ! — se jelenség egyszersmind erős reményt keltett benne, hogy czéljai e falusi libács- kánál nem igen fognak akadályokra találni. Egy csapásra két légy, . . . pénz is, feleség is, ami ugyan ez utóbbit illeti, nem oly lényeges czéljai- ban, de . . . a . . . már . . . s Kátai ur vállvonogatva olyanformát gondolt, hogy hát azt sem bánja.
