Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-27 / 21. szám

RÁKOS VIDÉKE 21. szám dongákkal bélelt csatornázás is. Az öreg Schmidlechner György készíttette, az akkori József főherczeg telepi közbirtokos egyesület­tel. Az öreg úr igen praktikus eszü, derék férfiú volt, ki valósággal ujongott Szentmihály- ért. Egyike volt a legelső lakosoknak, álmaiban községünk a kultúra legmagasabb fokán sze­repelt mint virágzó, kedvelt és keresett hely. Valóságos vértanúja lett szegény ennek a lel­kesedésének ; ott rogyott össze az egyik köz­gyűlésen, melynek izgalmát heves véralkata nem tudta elviselni. Munkájának némely gyü­mölcse, egy-egy eszméje ime feltámasztja ér­demes emlékezetét. Bizony jó is lenne azokat a régi terveket, közmüveket felkutatni. A par- czellázás tüntette el nyomait; a közszükség keltse életre újra s a község foglalkozzék ve­lük érdemük szerint. $ Időszerűvé tette a felhőszakadás ügye az építési szabályrendeletünk dolgát is. Gyors lebonyolítását, illetve szigorú végrehajtását sür­geti. A veszedelemnek sok tekintetben volt oka a helytelen és szabályellenes építkezés. Hatóságunk feladata, hogy ilyet többé meg ne engedjen és szigorú ellenőrzésével megakadá­lyozzon. A közönség, különösen annak kevésbé müveit része zaklatásnak, pesti magyarsággal: szekatúrának tekinti, ha a hatóság az előrelátó szabályoknak érvényt akar szerezni. Mindenki sir és zokog, hogy az anyagi terhet nem vi­selheti el a nehézségek miatt, miket neki okoz­nak. Most bezzeg, amikor nyakára zudult a baj, jó lett volna, ha a hatóság már régebben szigorúbb lenne. Most úgy vigasztalódnak, hogy megint a hatóságot szidják, hogy miért nem védi meg őket az özönvíztől. Ez a mód­szer nagyon könnyű, csak egy kicsit spanyol. TWztJ. Leányoknak. A nyitott ablakon beözönlő esti szellő, teleárasz­totta a szobát a jázmin édes illatával. Odakünn még hangos volt a lég, a madarak esti dalától, A nap utolsó sugarai bearanyozták az égboltot és azon a részen, honnan a sugarak már búcsút vettek halvá­nyan tündökölt a fényes esti csillag. Hárman ültek a félhomályba burkolt szobában. A szőke leány beszélt, a férfi és a barna halgatták; a leány mohó kíváncsisággal, a férfi érdeklődve, mert egy asszonysziv nyílott meg előtte, leleplezve minden gondolatát, érzését, tapasztalatát és csalódását. A leány megszakítás nélkül, sebesen beszélt; arcza ki­pirult, szemei ragyogtak és hangja a belső izgatott­ságtól reszketve szólott: — Eligyje el, most látom csak, hogy mennyire elhibázott a leány élete. Ha most elölről kezdhetném, mily mások lennének vágyaim és nemesebbek az életküzdelemhez szükséges eszközeim. De engem is úgy neveltek, mint a leányokat általában. Zsenge korukban beléjük oltják azt a hitet, hogy az életük ugy.f°g folyni, amint ők azt akarják, kívánják és be­osztják. Ha el is éri őket a vihar, ez csak múló, el­Okulásul lássa át a hatóság, hogy az engedé­kenység itt se jó szolgálat és szerezzen ér­vényt szigorúan minden vonalon a törvénynek és törvényerejű szabályoknak. Akkor azután nem lesz többé a krajczáros igazmondókban «Szentmihály pusztulása». Községi ügyek. Rákosszentmihály község képviselőtestü­lete e héten tartott közgyűlésén sok nagyfontosságu tárgy került napirendre. A testület változtatás nélkül elfogadta a községi, közmunka és szegény-alap és letétpénztár múlt évi zárószámadásait, melyeket most már a vármegyére terjesztenek fel. A községi számadásokból kiderül, hogy Rákos­szentmihály a múlt esztendőt 4200 korona készpénz- maradványnyal zárta, tehát teljes sikerrel gazdálkodott a költségvetés keretén belül. Mi több, immár törzs- vagyonról is beszélhetünk, amennyiben a községnek a múlt, exlexes esztendőről 16000 korona községi pótadó követelése maradt behajtatlanul, amely összeg törzsvagyon lesz. A követelések behajthatok. Az 1903. évben választott képviselőtestületi tagok fele: számszerint hat kiválik a testületből. A sorso­lást most tartották meg s ennek eredménye szerint választás alá kerül: Berger Mátyás, B e n t s i k József dr, Pete Dani, Pálmai Lajos, Weisz ígnácz és Szlannár Antal. A kilépő tagok újra választhatók. A választás előreláthatólag junius végén lesz. A képviselőtestület néhány korona behajthatat­lanná vált községi pótadó hátralékot törölt, továbbá a budapesti pénzűgyigazgatóság megkeresésére a helybeli vendéglők számát kettővel szaporította, vagyis 13-ról 15-re emelte fel. A vármegye uj közmunka szabályrendeletét most közölték a községgel. A képviselőtestület felebbezést jelent be az ellen az intézkedés ellen, hogy a köz­munka' tartozást ezentúl csak felerészben lehet kész­pénzzel megváltani. S z entmihályon kivihetetlen vonulása után melegebben, fényesebben ragyog ki életük egén a napsugár. Csodálatos! Azért mégis mennyire féltik őket a zivatartól, Elsöprik utunkból a hervadt virágot, elhordják a rögöt; dalolnak, vigad­nak, csakhogy elhitessék velünk, hogy az élet útja aranysugárral, friss virággal és dalos madarakkal van telve. És ha egy nap kinyitják előttünk az élet kapu­ját, oh mi bohók! mily sietve lépjük át a küszöböt, mily merészen nézünk szembe a napsugárral, mily mohón szívjuk a virágillatot és ha valaki óva int, vigyázzunk, mert a napsugár vakit, a virágillat bódit, kikaczagjuk, sajnálkozva nézünk reá és elbizakodva folytatjuk utunkat. Egyszer aztán eljön az elmarad­hatatlan nap; beborul felettünk. Az égbolt halkan könnyezik. Nincs napsugár, eltűnt; nincs madárdal, elnémult; nincs virágillat, elhervadt. Minden ábrán­dunk összezúzva fekszik lábaink előtt, szivünk me­rész hajtásait pedig letépte a vihar; és mi összetört szívvel, könnytelen szemekkel folytatjuk az utunkat. Nem remélünk többé semmit, mert tudjuk, hogy csak csalódásokkal lennénk gazdagabbak. Folytatjuk utunkat, de nem egyedül, társunkul szegődik: a büszkeség és az önérzet, e két jóbarát, kiknek léte­zéséről eddig nem is tudtunk. Az utunk csendes, kihalt utczákon vezet és ha találkozunk valakivel, szívélyesen nyújtjuk feléje kezünket, mert tudjuk, hogy akit a sors erre az útra vezetett, annak lelke

Next

/
Oldalképek
Tartalom