Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-27 / 21. szám

21. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. az, hogy a közmunkát természetben követeljék s igy a szabálynak e részben leendő módosítása szükséges. Dicséretes határozatot hozott a testület egy fe- lebbezés ügyében. Egyik szentmihályi lakos ugyanis engedélyt kért a község elöljáróságától, hogy a telket szegélyező lombos akáczfákat kivágathassa, mert árnyékba borítják a kertjét. Az elöljáróság természe­tesen elutasitotta a barbár kérelmet s a fél ez ellen beadott felebbezését most a képviselőtestület is visz- szavetette. Csak rajta, derekasan, védjük meg a lom­bokat ! Helybeli vendéglősök kérték, hogy a községet elárasztó sör és szikviz házalókkal szemben nyújtson a község védelmet. A testület elhatározta, hogy a főszolgabírót felkéri, hogy bízza meg az elöljárósá­got, hogy a házalókkal szemben törvény értelmében eljárhasson. Szomorúan sült el a polgári iskola községesité- sének sokat emlegetett ügye. A vármegyei tanfel­ügyelő értesíti a községet, hogy mindaddig nem hoz­hat államsegélyt az iskola számára a minisztériumban javaslatba, amig azt a község át nem veszi és a tanítói állásokat rendszeresen nem szervezi. A képviselőtestület viszont államsegély nélkül nem vághat neki az iskola községesitésének, amig az államsegély biztosítást nem nyer. így hát az iskola ügyét egyelőre levették a napirendről. Teljes sikerrel jutott keresztül ellenben a közép­ponti elemi iskola építésének dolga. A kultuszminisz­ter 1200 korona értékben átengedte a községnek az 5 százalékos iskolai pótadót, a 600 korona évi tanítói lakás pénzt, mivel szemben a község most kimon­dotta, hogy a három községi elemi iskolát egyesíti, az I. számú iskolát egy tanteremmel kibővíti, az Anna-telepen egy tanteremből és tanítói lakásból álló iskolát építtet az Anna-telepi egyesület által e czélra ajándékozott telken, Szentmi hályon pedig a templomtér közelében nagyszabású középponti isko­lát építtet a telken, amelyet a volt közbirtokos egye­sület e czélra a kultuszminiszternek ajánlott fel, ő pedig a községnek kínálta át. Az építés 60.000 koro­nára rugó költségét törlesztéses kölcsönből fedezik. A kölcsönt a már mondott jövedelmeken kívül meg­takarított 1100 korona évi iskolabérrel, vagyis az összesen igy rendelkezésre álló évi 2900 koronával fedezik. velünk rokon, az megért bennünket és megbecsül. Mert van az életnek egy más útja is, gyönyörteljes; telve bohózatos jelenettel, dallal, tréfával, bókkal és léha szellemességgel. Az ezen haladókat hódolattal veszik körül, tömjéneznek előttük; ez az ut rózsákkal van telehintve, de ha erre térnénk, vessük le az ön­érzet és büszkeség köpenyét, mert csak gúny és ki­hívó kaczaj kisérne utunkon. Vig lenne életünk, na­gyon vig! — hisz tálán most is irigykedve nézzük azokat, kik arra haladnak, — de jaj nekik, ha elné­mul a dal, elszáll a tömjén füstje ; ha oltáraikon el­hamvad az áldozat tüze! Egyedül maradnak! Lené­zés, sajnálkozás jut osztályrészünkül! Válaszszuk a csendes utat. Ezen ugyan ritkán csendül meg a vigdal, de ha elhangzik, egy boldog­ság tárul elénk, melyet a világ örömmel enged át nekünk, mert kiérdemlett jutalmak osztogatásában nem fukar! Ez a megőrzött büszkeségünk és önér­zetünk dija és nem a véltelen ajándoka! Mert higy- jék el, az előbbi utón járókat jobban szeretik ugyan, de a kihalt, magányos utcza taposóit megbecsülik és ez a boldogság, az igazi, mert alapja az önbecsü­lésre van rakva, Ez legyen mindenkor talizmánunk, védő pajzsunk, ez kisérjen az életküzdelmeinkben és ha valaki gúnyolva állna meg előttünk, erre üssünk, hadd harsogjon az egász világ! Evvel sújtsunk a A képviselőtestület felirt a vármegyei tanfelügye­lőhöz, hogy a czéloknak megfelelő építési terveket készíttesse el és a községnek küldje meg. A minapi felhőszakadás ügyéből eredőleg fel­hívta a képviselőtestület az elöljáróságot és az út­ügyi bizottságot, hogy hasonló zápor okozta szeren­csétlenségektől a lakosságot valamikép óvja meg s e czélból a csatornázás és más kínálkozó megoldás kérdését tegye beható tanulmány tárgyává. K r e n e d i t s Sándor jegyző indítványára meg­sürgeti a képviselőtestület a csömöri vitás törzs­vagyon megosztása ügyét, mely a vármegyénél meg­feneklett. Az alispánt kérik most, hogy a dolgot jut­tassa dűlőre. Az alispán felhívására végül a választók össze­írásával foglalkozó igazoló választmányba a képviselő- testület részéről beválasztották Wayand Károlyt és Pete Danit és kinevezésre is ajánlottak két tagot. HÍREK. Aczél Lajosék Szentmihályon. Aczél Lajos hatvani lelkész a hatvani műkedvelőkkel nem pünkösd másod­napján, hanem ugyanazon a héten szombaton jön Rákosszentmihályra, hol igazán tárt karokkal várja az egész közönség. Kedves hatvani testvéreink a művészetek és jótékonyság szolgálatában nemes czélért buzognak és kétségtelenül nagysikerű vállalkozásuk­kal a felebaráti szeretetnek és a nemes lelkesedésnek ritka példáját mutatják. Nem fognak szűkölködni érte a megérdemelt babérban. Szentmihály és egész környéke szervezkedik a vendégek fogadására és fe­szült érdeklődéssel várja Aczél Lajosnak a jeles író­nak legnagyobb alkotását a „Delejes álomban“ czimü hazafias drámáját. A darabról Szécsi Ferencz dr. iró, a Vígszínház volt dramaturg igazgatója, a ki jelenleg Hatvanban kir. közjegyző, a lelkes elismerés hangján mondott bírálatot s a helyi lapban kiadott kritikájában végtelenül magasztalja. A darab valószí­nűleg nemsokára színre kerül a kolozsvári Nem­zeti színházban is, a hová Szécsi melegen aján­lotta. Az előadást szombaton, junius 9-én, este 8 óra­kor tartják Rákosszentmihályon. sértőre, ne sajnáljuk, mert nem érdemel kíméletet az, ki ezen az utón meg nem hajol előttünk! Én is találkoztam utamon valakivel, ki kihívó kaczajjal, léha szókkal jött elém és lesújtottam, bár reszketőn epedze borulnék keblére és. csókkal borít­hatnám azokat az ajkakat, melyek sértően szóltak hozzám ! Azokat a szemeket, melyek hideg közöny­nyel néztek reám ! De győzedelmeskedett szerelme­men! a büszkeségem, egyedül bár, de becsülve foly­tatom utamat! Künn a csillagos égboltot bevonták a fellegek és lassan könnyezve hullottak alá. A tomboló vihar kí­méletlenül rázogatta a fák lombjait. A szoba világos lett a czikkázó villám sugarától és a leány megrez­zenve a fénytói, szemét lehunyva, hirtelen elhallga­tott. A férfi elgondolkodva nézett maga elé, talán azon töprenkedett, hogy melyik útra térjen, ahol a színes észbontó virágok tenyésznek, avagy a liliomok bontogatják kelyhüket. A barna halkan felkelt, kiha­jolva az ablakon, merészen nézett a czikkázó villá­mok közé és megerősítve szivének elhatározását, suttogva mondá: «Igen, nékem is kezembe került az ősi paizsom, a büszkeség és az önérzet győzedel­meskedett rajtam!» és halkan zokogva sóhajtá: «pedig tudom, hogy a szivem fájdalmában meghasad!» M. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom