Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
1. szám. rákos vidéke 3 táblákkal ellátott vasúti útátjáróknál az átjárás a vonat közlekedése esetén tilos. 3. §. Az 1. és 2. alatt foglalt határozmányok elleni kihágás a fennálló törvények értelmében büntettik. , „ r 4. §. Jelen rendelet a közzététel napjan lep hatályába. Budapesten, 1905. évi^ november ho 11-en. A miniszer helyett: SZTERÉNYI s. k. államtitkár. A lóvasut — Schwarczl Józsefnek. A rákosszent- mihályi közúti vasút igazgatósága legutóbbi ülésén egyhangú lelkesedéssel jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Schwarczl József gazdasági igazgatónak önzetlen, önfeláldozó sikeres működéséért. Schwarcze József a legnagyobb áldozatok árán, nagy körültekintéssel és buzgósággal bonyolittatta le az őszi szünetnélküli esőzések évadján a komplikált forgalmat. s igy társainak elismerésére de magunknak a nagyközönségnek is a legteljesebb mértékben reá szolgált. Halálozás. Pettkó Béla m. kir. allevéltárnokot, rákosszentmihályi villatulajdonost lesújtó csapás érte. Szeretett, jó édes anyja, aisópetőfalvi Özv. Pettkó Lajosné szül. Szilágyi Katinka életének 75-ik, özvegységének 38-ik esztendejében, folyó 1906. évi január hó 1-én, hosszabb gyengélkedés után az Urban csendesen elszenderült. A megboldogult a kitűnő történetiró, Szilágyi Sándor testvérhuga. Pettkó Lajos 48-as honvédtiszt özvegye volt. Férje halála után bátyjához költözött ki mint ismeretes, nem nősült meg soha és annak háztartását vezette, a hová az egész iróvilág járatos volt. Szerdán délután fél három órakor az Eszter- házy-utcza 20. szám alatti házból a vízivárosi régi temetőben lévő családi sírboltba temették, u volt családjának utolsó sarja és vele kihalt a történetíró Szilágyi-család. A mindennünen megnyilatkozott igaz részvétben osztozva vigasztaljuk kedves jóbarátunkat nagy bánatában. Gyermekek felruházása. Az Anna és Árpád-telepi Asztaltársaság 1905 deczember 31-én tartotta meg ruhakiosztását. Az Asztaltársaság elnöke, Grindl Károly nagymértékű gyengélkedés következtében személyesen nem vehetett részt, a szép ünnepélyen miért is a választmányra bízta annak rendezését. Ez alkalommal megjelentek: Pálinkás Ignácz, Karkas György, Lefkovits Adolf, Szabó Gergely, Tóth Gyula, Jurasits Mátyás tiszteletbeli választmányi tagok, kik az ajánlott hat gyermek között a ruhákat és czipő- ket kiosztották. Ennek megtörténte után az egyik kis felruházott, gyermek hazafias verseket szavalt el és társai nevében is megköszönte a hasznps ajándékokat. Szabó Gergely az Asztaltársaság pénztárosa, szép szavakban köszönte meg a jótékonyságukat, s kijelentette, hogy minden tehetségével oda fog hatni, hogy jövőben minél fokozotabb mértékben gyakorolhassa az Asztaltársaság a nemes jótékonyságot. Tóth Gyula, az Asztaltársaság jegyzője, minden tekintetben magáévá teszi az előtte szóló szavait és további tevékenységre buzdította a megjelenteket. # Apró lány koromban . . . Mint apró lány igy szólt hozzám Jó anyácskám, lelkem: „Jer ölembe virágszálam, Édes kicsi szentem. Elaltatlak szép mesékkel, Csengő, bongó dallal*. S bűvös, bájos álmodással Pirkadt rám a hajnal. Oh be sokszor visszavágyom Puha lágy ölébe! Ráhajolnék, vigaszt kérve Szerető szivére. Elcsititná a lelkemet Biztató szavával! „Virad rád még édes lányom Egy boldogabb hajnal.“ Hej, de mese ez is, az is, Mind mese, meg nóta. Nem hallgat az én szivem már A biztató szóra. Felsohajtok — s elfordulok. A mesének vége . . . Busan nézek édes anyám Könyező szemébe. B. Gizella Fölhívás a kertészkedő közönséghez. A kővetkező közérdekű felhívást ajánljuk közönségünk megérdemelt figyelmébe: Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület fennállásának huszadik évét az idén töltvén be, egy pillantást vetett a múltba és a jövőbe. Ez ama meggyőződésre juttatta az egyesület elnökségét és választmányát, hogy azt a működési kört, amelyet ed- digelé betöltött, szélesebb alapokra kell fektetnie, a működésnek nagyobb tért kell biztosítania. Megváltozván a viszonyok, változnak a követelmények is. A nemzeti törekvések minden téren hatalmasan előnyomulnak és ezek között a kertészet is megköveteli a maga munkakörét. Sokat tettünk és haladtunk húsz év alatt, de mindez csak alapja, föltétele a további fejlődésnek, egyik alapköve a nagy épületnek, amelyet a hazai kertészet számára emelni akarunk. Hivó szavunkat emeljük föl a nemzet kertészeihez, kertészkedő, kertet és virágot kedvelő közönségéhez: csatlakozásra és együttes munkára hívjuk föl! A közös, az erős, a kemény és — reméljük — eredményes munkára! Hazánk kertészete, s annak bármely ága is, fontos nemzetgazdasági tényező! Ezt a tényezőt kell minden tekintetben az azt megillető munkával támogatnunk. Éhez a munkához hivjuk és kérjük föl az ösz- szes érdekelteket, tehát úgy a férfiakat, mint a hölgyeket, mert ebből a munkából minden érdekelt félnek ki kell vennie a maga részét. A hazai kertészetnek nemzeti ügye, nemzeti kérdése ez. Mi az eddigi munkakörön változtatva, módosítani kívánjuk alapszabályainkat, amelyekkel a munkásságnak tágabb mezejére nyitunk tért. Szakosztályokat létesítünk, amelyekben minden egyes tag számára a maga tehetségének, a maga működési körének, a maga munkásságának megfelelő helyet és tért biztosítunk, és amelyekben mindenki a szakmáját illető bármely kérdésben indítványozó és tárgyaló joggal bir, tehát minden egyes tag a hazai kertészet érdekében szakképzettségének, hivatásának, ambiciójnak megfelelően, élénkebb, hatásosabb tevékenységet fejthet ki. De nemcsak munkára hivjuk föl, hanem előnyöket is biztosítunk, olyan előnyöket, amelyeket csakis az egyesülés nyújthat az egyesnek.
