Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-03 / 36. szám

2 RÁKOS VIDÉKE 36. szám. egyik jeles szereplője: Lukács István is. Ez a mély gondolkozásu, puritán tisztességü, galambszivü és példátlanul lelkes férfiú meg­szokott és féltve őrzött szerénységében mélyen megsértve bosszankodik bizonyára ezeken a sorokon, a melyek az ő dicsőségét, hosszú keserves fáradozásának és áldozatkészségének édes jutalmát zengik, de mi úgy hiszszük, hogy egyenesen a hivatás tisztességének kér­dése, hogy a neheztelését kihiva, mégis az igaz érdemet feljegyezzük s e rendkívüli lélek fényes alkotásának hírét krónikába véssük, — legyen úgy, — hogy ne az ő maga gyö­nyörűségére, hanem a nemes példán buzdulók ritka okulására. A ki ez este után még kis­hitű tud lenni, jöjjön elő a porondra, hadd nézzük és mutogassuk, mint a párjavesztett csudát! Nem is lehet többé aggodalomra ok, még abban a merész tervben sem, mely ugyancsak Lukács Istvánt vallja szülőjének : hogy tudni­illik a helybeli közönség vállalkozó kedvű és megfelelő képességű tagjaiból állandó müked- velő-szintársulat alakuljon, mely uj meg uj művészi feladatok megvívásával edződjék és tökéletesedjék, magáért a szépért, a művé­szetért; és édes munkájával mindenkor aktuális közjótékonysági czélokat szolgáljon. Nem kell ehhez kommentár, nem magyarázat és kor­teskedés — csak annyit kell kívánnunk: Isten áldja meg mind a két kezével, a derék mű­kedvelő-művészeket csakúgy mint vezérüket, ma már egyik vezérünket Lukács Istvánt ! Templomfelszentelés Mátyásföldön. Augusztus 27-ike Mátyásföld és a kereszténység történetében is nevezetes dátum marad. Azzá avató- dott a lefolyt kultur-ünnep által, melyet a jelenvoltak ezrei még fényesebbé, még lélekemelőbbé avattak. Reggeli tiz órára volt kitűzve a felszentelő ünne­pély, de egy negyed 10 órakor már tódult a helyszi- szinére a közönség s ellepte a szabad tereket és a tem­plom környékét. A templom főbejárója előtt virágdiszi- téssel tarkított hatalmas diadalkapu foglalt helyet. «Isten hozott!» felírással és zászlókkal, a melyet Her­mán budapesti kárpitos-mester szívességből készített a szent czél iránt való tekintetből. Pontban 10 órakor az uj templom nagy harangja megkondult s jelezte a Dr. Neiszer Antal min. titkár kíséretében érkező Dr. Várady L. Árpád ez. püspök, miniszteri osztálytanácsos kocsijának közlekedését. A midőn a lebilincselő kedvességü főpap a közönség él­jenzése közben a diadalkapu elé érkezett, Dr. Meixner Emil a választmány és a templomépitő bizottság ne­vében rövid, de magas szárnyalásu beszédben üdvö­zölte a püspököt, ki megköszönte az üdvözlést, mire Kratochvill József csömöri plébános lépett elő s a plé­bániája területére érkezett püspököt rövid beszéddel szintén üdvözölte. Ezután a fehér ruhás, virágot szóró lánykák sorfala között megindult a menet a templom sekrestyéjébe. Az előkészületek megtétele után az egészen üre­sen álló templom ajtai lezárattak s a püspök teljes asszisztencziával megkezdte a felszentelés czeremoniá­ját. Az asszisztencziát Miksó István szomori plébá­nos, Matejka Vilmos ecseri esperes, Fehér János rá- kosszentmihályi lelkész, Kratochvill József csömöri plé­bános és 8 papnövendék látta el. Először a templom külső falai szenteltettek be, mely után a főbejáratnál bevonulva, a belső részre került a sor. Végre meg­nyíltak a templom kapui s a közönség elárasztotta a hatalmas templom belsejét annyira, hogy a kapukon kívül rekedt egy része. A belépőjegygyel ellátott hölgy­közönség a padokban foglalt helyet, a férfiak és jegy­gyei nem bírók pedig állottak. A két első sor a jelen­volt szép számú notabilitás részére volt fentartva, kik közül Rózsavölgyi Gyula h. polgármester, Lung György sz. főv. tanácsost, Héderváry Lehel orsz. gyűl. kép­viselőt, Dr. Kovács Pál orsz. gyűl. képviselőt, Dr. Meixner Emil egyesületi elnököt, Paulheim József tb. elnököt és családjaikat sikerült feljegyeznünk. Délelőtt 11 órakor Dr. Várady ez. püspök fellé­pett a szószékre és hatalmasan szárnyaló szavakkal, a szónoki beszéd valóságos remekét produkálta az elő­kelő közönség gyönyörűségére. A szentbeszéd jó egy órát vett igénybe, a mely után a mise következett. Megható és szivet-lelket felemelő volt a mise is min­den tekintetben. Bellovich Imre igazgató a budai dalár­dának körülbelül 20 tagját hozta el, kik művészi or­gonajátéka kíséretében Sztojanovich Jenő karnagy ve­zetésével elbűvöltek minden hallgatót. A Volkmann- féle «Misét» adták elő oly finom nüanszirozással, a minőt csak a budai dalárda tud kifejteni. Közben Stark Ludovika, a zenekedvelők egyesületének tanárnője a könyekig megható lágy hangjával, melyet, hatalmas hanganyagát ismerve, csodálattal észleltünk, óriási ha­tást keltett. A hangnak ily tökéletes idomitására csak oly mester képes, mint a milyen Bellovics Imre, kinek iskolájából Stark Ludovika is kikerült. A hatás foko­zására szolgált Kratochvvill József, csömöri plébános és általánosan ismert orgona-művész egyenesen ez ün­nepélyre irt gyönyörű «Ave Mariá»-ja, mely szépség dolgában örökbecsű marad. A mise befejezéséül a budai dalárda még a hymnust énekelte. A közönség eleinte állva hallgatott, utóbb pedig a papsággal egyetem­ben átvette a melódiát s az egész templom betelt a vért heves lüktetésre késztető hatalmas ének hangjai­val. A mise után a meghívottak Dr. Neiszer Antal vendégszerető házánál villásreggelire gyűltek, mely után az egyesületi ház nagytermében rendezett diszebéd- hez ültek. Az ünnepi ebéd kitűnő volt. A harmadik fogásnál felállóit Dr. Várady L. Árpád ez. püspök és gyönyörű beszédet mondott a pápára és a királyra egetverő «éljenek» kíséretében. Ezt a beszédet termé­szetesen sorba követték a hivatalos és nem hivatalos tósztok. Dr. Meixner Emil gróf Csáky Károly me­gyés püspököt éltette, kinek nyomban távirati érte­sítést küldöttek. Fehérváry József Dr. Várady ez. püs­pököt köszöntötte fel, Kratochwill József plébános Paul- heim Józsefet, a nap egyik ünnepeltjét éltette s kívánt Mátyásföldnek sok ily nemeskeblü férfiút, Dr. Neiszer Antal Meixner Emil elnököt, Pozsgay Tivadar Kra­tochwill Józsefet köszöntötte fel, majd ismét felállott Dr. Meixner Emil és a székesfőváros képviseletében jelenlévő Rózsavölgyi Gyula h. polgármestert köszön­tötte, ki minden kultureseményből kiveszi a részét és egyúttal felolvasott egy sürgönyt, a melyben Fazekas Gusztáv pestmegyei főjegyző távolmaradásáért kimen­tette magát. A távirat jó hatást tett a jelenlévőkre. Ezután ismét Dr. Várady püspök emelkedett szó­lásra és poharát a mátyásföldi áldozatra mindig kész közönségre emelte, a melynek köszönhető, hogy Má­tyásföld úgyszólván a semmiből varázslatos sebesség- séggel és igazán amerikai módon fejlődött e mai pa­radicsommá. Dr. Kovács Pál orsz. gyűl. képviselő a felszentelést teljesítő papságra és a budai dalárdára emelte poharát, végül Sztojanovich Jenő karnagy Bel­lovics Imre igazgatót éltette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom