Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
2 RÁKOS VIDÉKE. 28. szám. Itt született meg az eszme: Rákosmezon telepet alkotni. A Sárga-Csikó akkori tulajdonosa, a kiránduló társaságoknak magyar szivü házigazdája: Zsivora, meg is valósította ez eszmét és a mai telepet parczellázta s első telepesei: Megyeri, Szigligeti, Kántorné, Zsivora nevét a telep utczái ma is viselik. Hogy a telep akkor a Rákosmező nevet viselte, igazolja az 1871-ben megnyílt községi iskola irattára, melyben 30 éven át a hatóság minden hivatalos irataiban a Rákosmező név szerepel. Mintegy 20 évvel ezelőtt a postahivatal felállításakor merül fel először a Rákosfalva név, mely értelmileg is képtelenség, mivel Rákos nem birtokos urnák, hanem egy pataknak a neve és igy nem lehetett faluja vagy fala, a mely módon másutt a falu neve képződött. A Rákosfalva nevet aztán a helyiérdekű vasút, a hivatalok, a közigazgatás, az egyház átvette, úgy, hogy a szép Rákosmező név lassankint elveszett. Pedig ennek a névnek elvesznie nem szabad ! Ehhez a névhez nemzeti életünknek sok dicsőséges és mai alkotmányunkra fontos történelmi eseménye fűződik! Rákosmező első telepesei e név alatt települtek meg s azt sokáig joggal viselték ! De a mai 4000 lélekre felszaporodott, nagyrészt idegenajku lakosság, a magyar nyelvnek behódolt s a nemzeti érzés szívókét úgy egybeforrasztotta, hogy a Rákosmező ősi névnek jogaiba való visszaállításának ideje immár elérkezett. Kérésünket a Tekintetes Tanács hazafias jóindulatába ajánljuk. Budapesten, (X. kér. Rákosmező) 1905. jun. 29. A rákosi közművelődési és jótékonysági egyesület. Stelly Géza elnök. Mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk, hogy mit felel a tanács a rákosfalviak kérelmére; hódol-e a sablonnak, rabja lesz-e a megszokás hatalmának, avagy pedig meghajlik a hazafias és lelkes törekvés előtt s a Rákos- mező dicsőséges neve hivatalosan is uj életre kél-e? Mi, a nagy, az egész Rákosmező többi lakosai, — palástolhatatlan és nem gáncsolható irigységgel látjuk ugyan Rákosfalva mozgalmát, de sikerét éppen olyan őszinte szeretettel óhajtjuk is. Bajaink. .— Levél a szerkesztőhöz. — Szép, nagyon szép, a vagyon megszerzése utáni törekvés és teljes készséggel hajlandó vagyok elismerni bárkinek is ama nemes iparkodását, a mely- lyel magának és családjának az életfentartás szükséges eszközein felül, bizonyos jómódot és kényelmet, avagy valamelyes elraktározható hasznot is megszerezni képes, de csak addig, a meddig eme nemes buzgalmi törekvés másoknak egyenes megkárosítására nem vezet. Én, a ki ott állottam Rákosszentmihály bölcsőjénél, a ki élénk figyelemmel kisértem és kisérem ma is erősödését, fejlődését, fájdalommal látom és tapasztalom, hogy községünket a közélelmezés tekintetében óriási veszedelem fenyegeti, a melynek elhárítása, e község minden egyes polgárának, nemcsak saját érdekében áll, de határozott és elengedhetetlen kötelessége. De hát beszéljünk tisztán és világosan . . . Akkor, — néhány évvel ezelőtt — mikor még Rákosszentmihály nem volt nagyközség és nem árasztotta el a fővárosból kitóduló emberáradat, a mikor Mátyásföldi kerti ünnepély. Fényes eredménynyel zárult a mátyásföldi templom-alap gyarapítására e hónap 1-én. szombaton, rendezett bazármulatság, a melyet a különösen Rákosszentmihály előkelő közönsége szép számmal tisztelt meg jelenlétével. Jól esik a szomszéd községek és telepek érdeklődését e helyütt szóvá tennünk, mert bizonyos mértékben megnyugtat arra nézve, hogy a „Rákos Vidéké“-nek a szomszédok közötti társadalmi érintkezés és összetartás ápolására irányult munkája nem meddő fáradozás. A mulatságon nagy kerületben voltak képviselve a Mátyásföld környékén elterülő telepek és helységek; Rákosfalva, Rákosszentmihály, Huszka-telep, Ehmann-telep, Anna-telep, Árpád-telep, Csömör, Ilona-telep, Czinkota, sőt Kerepes és Gödöllő is. Ezek közül Rákosszentmihályt az oroszlánrész illeti a hálából és köszönetből, nemcsak nagymértékű érdeklődéséért, hanem azért is, mert a mulatságot saját kebeléből alakított műkedvelők társasága által rendezett előadással támogatván, olyan részét alkotva az ünnepélynek, a mely kivétel nélkül mindenkit gyönyörűséggel töltött el. Hogy a kulisszák mögé is bepillantsunk újólag és ismételten Diósy Lajos gyógyszerész személyét kell előtérbe helyeznünk, ki a mulatság rendezésben hivatottságot árult el már a múlt. évben is. Diósy valóban eszményképe a rendezőknek; nagy körültekintéssel s a közönséggel való érintkezésben a legaprólékosabb dolgokra is kiterjedő finom tapintattal kell rendelkeznie annak, ki e téren csak felét óhajtja produkálni annak, a mit ő. De lehetséges-e ez másként, a mikor a munkában és kitartásban oly segítőtárssal rendelkezik, mint a milyen kedves és páratlan önfeláldozásu hitvese, ki az éjszakákat is nappallá tévé, hogy a mulatság sikere biztosíttassák s hogy fennakadás ne legyen. Csodálattal kell adóznunk a gyönge nő eme sziklaszilárd akaraterejének, hogy az utolsó napok lázas izgatottsága mellett folytatott munkatúlfeszitésnek olyan bámulatos módon állott ellent. Elismerés és köszönet az ilyen önzetlen munkáért kevés várható, épen ezért e helyütt kettős kötelesség a valódi érdemet megbecsülni s méltányolni. A jó Isten, kinek neve dicsőségére szenteltetett minden tehetségük, bizonynyal megáldja munkásságukat kellőképen, érdemük szerint. Térjünk át az ünnepély leírására: Az érkezőket a 69. gyalogezred zenekarának vidám zenéje fogadta, a melyet a katonai parancsnokság csak többszöri utánajárás és a gödöllői csendőrszárnyparancsnokságtól nyert kedvező felvilágosítások után mert Mátyásföldre engedélyezni. A nyert felvilágosítások szerint Mátyásföld lakossága kizárólag I. osztályú úri közönségből áll (e szerint az úri közönség is több osztályba van osztva, valószínűleg a szerint, a mint a gőzvasuton I., II. vagy III. osztályon utazik. — Lám, örökké tanul az ember!) miért is kérelmük teljesítést nyert. A zenekar minden
