Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
28. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 még csak „puszta“ volt a neve, akkor — élelmezés tekintetében, — ha bizonyos nehézségekkel járt is, bizony mondom, sokkal jobb világot éltünk, mint mostanában. Olcsóbb, sokkal olcsóbb volt itt minden, a hús, a zöldség, a kenyér, csak egyes kereskedői czikkek, mint a kávé, czukor voltak olyan árban, mint a fővárosban. Hol vannak azok a boldog idők, a mikor a marhahúsnak, a legjobb leves-húsnak, kilóját 48 krért, a rostélyosnak, felsálnak és beafsteaknak kilóját 54— 60—80 krért mérték? s a sertés-karajnak kilója 56— 60 krajczáron, a czombja, lapoczkája 50—54, a vágott hús pedig 48 krajczáron kelt? A disznózsír pedig 48—52 krajczár volt? Hát bizony azóta nagyon megváltoztak a viszonyok és habár kétségtelen, hogy a legutóbbi években a sertésvész és a marhaállomány csökkenése „a nagy szárazság“ következtében és a takarmányhiány miatt bizonyos tekintetben áremelkedést idézhettek és idéztek is elő, de az a nemes versengés, a melyet a mi helybeli igen tisztelt mészáros- és hentes üzlet-tulajdonosaink a hús és zsir árának mesterséges módon, minden indokolás nélkül való felcsigá- zásával — egész egyszerűen csak a saját jóvoltukért — megteremtettek, ez nem más, mint a fogyasztó közönségnek életfentartása ellen intézett merénylet. Nehogy valaki az érdekeltek közül felületességgel vagy éppen tán rosszakarattal, avagy minden alap nélküli szereplési viszketegséggel vádolhasson engem, rámutatok azokra a hallatlanul túlhajtott magas árakra, a melyek valósággal a kétségbeesés érzetét keltik minden józanul gondolkodó családfőben. Hadd beszéljenek a számok! Jelenleg a következő árak vannak érvényben még pedig a marhahúsnál: leveshus H28—140 K. ; gulyáshus i'44—L50 K.; rostélyos-felsálszelet 1'60— 170 K beafsteek vesepenye 2'80—3‘40 K — a sertéshúsnál : karaj 2‘30 K (a rövid) a hosszú pedig állítólag 2*20 (de azért ezt is csak úgy mérik, mint a rövid karajt, mert a bordás végéből lecsapnak egy kevés csontot, csinálnak belőle kiváló hentes szakértelemmel rövidet!)? lapoczka P80—2‘00 K; czombja 2'00—2‘10—2‘20 K (a hogyan lehet!); vágott hús 2 K, mindez kilogrammonként; a zsir ára pedig 1 K 60 fillér. Ilyen félelmetes árak mellett még az a veszteség is éri a nagy közönséget, hogy bár a fenti árak az I-ső rendű húsoknak árait jelzik, mégis ilyen első rendű hús egész Rákosszentmihályon egyáltalán nem létezik és igy a drága pénzünkért csak Il-od rendű húsokban lehet részünk. Arról pedig, hogy néha-néha egy pár deka hiányzik a jól megmért húsból, igazán feleslegesnek tartom beszélni, mert hiszen, ha véletlenül valamelyik vevő otthon utána találja mérni a vásárolt húst és bizonyos sulykülönbséget vesz észre, akkor az csak természetes, hogy az ő saját mértéke a rossz és nem a mészárosoké! Jól tudom, hogy jelen czikkemmel az igen tisztelt mészáros és hentes urak neheztelését magamra vonom, de, hát higyjék el nekem, hogy ezek az állapotok igy nem maradhatnak és éppen ezért elhatároztam, hogy ezeknek az immár elviselhetetlen állapotoknak javítására felhasználok minden rendelkezésemre álló eszközt úgy a községi hatóságnál, mint a főszolgabíró hatóságnál, vagy ha szükség lesz rá a vármegye utján és ha mindezek nem használnak, akkor a legmesszebb menő mozgalmat fogom megindítani, akár egy községi mészárszék felállítása, akár pedig az immár működésben levő fogyasztási szövetkezettel kapcsolatos vagy ennek mintájára egy husszállitási osztály létesítése és beszerzése érdekében. Addig is, mig ez megtörténhetik, a község igen tisztelt elöljáróságához volna nehány szavam! kiválósága mellett sem nyerhette meg tetszésünket, mert egész esti 11 óráig —ha csak a „János vitéz“- beli melódiákat hozzá nem számítjuk — magyar nótát nem hallottunk. A jelen időkben fájt e körülményről tudomást szereznünk, de erős a gyanúnk, hogy a magyar nótának ily mértékű bojkottálása csak felsőbb utasításra történhetett. Szerencsére a katona-zene mellett czigányzene is működött, a mely az egyensúlyt — meglehetősen egyoldalúan ugyan — de helyreállította. Az egész körönd területét a különféle lombsátorok foglalták el. Volt pezsgősátor, melyben pákái Kölber Jenőné, Krause Jenőné és Morbitzer Antónia öntötték a szomjazó közönség poharába Louis Francois pezsgőjét. A második pezsgősátorban ifj. Pollák Ignáczné, Róna Sándorné és Szabó Károlyné szolgált ki. A dohánytőzsdében Hoffmann Jánosné, Hoffmann Emilia és Hoffmann Gizella buzgólkodott. A kávéházban Kramaszta Béláné, Takáts Gyuláné és Takáts Elza serénykedett. A czukrászdában dr. Kovács Pálné, Rauchbauer Antalné és Schnabel Frigyesné osztotta ki a sok édességet. A gyermek-játéksátorban Erényi Antalné, Szendy Jánosné és Tomcsányi Jánosné nyújtott táplálékot a gyermekek játékkedvének. A mézes- kalácsos-sátorban Mihályfy Józsefné, Mihályfy Juliska, Perjátl Mártonná és Perjátl Tercsiké kinálgatta a mézeskalácsot, a mely az árusok örömére szépen el is fogyott. A fagylaltos-sátorban dr. Altstädter Izi- dorné és Wirth Emilné hűsítőkkel kedveskedett. A virág- és nagy tombola-sátorban Polesznák Jánosné, Halász Árpádné és Paulheim Etel okozott meglepetéseket értékes nyereménytárgyakkal. A szerencsekerék-sátorban Verő György né, Keglevich Gizella grófnő, Jelfy Irén, Melna Jolán, Morbitzer Rózsika és Storch Irénke osztotta ki a gyakran részrehajló Fortuna-istenasszony kincseit. A mátyásföldi sörőben Kner Vilmosné, Markó Pálné, Papek Józsefné, Zehnt- bauer Gyuláné, Dozzi Margit, Fried Rózsika, Fried M., Lederer Lórika, Vigh Ilona, Vig Margit és Zimmermann Aranka töltögetett Gambrinus serlegébe nagy buzgalommal és még nagyobb anyagi eredménynyel. Mégis valamennyi sátort felülmúlta a forgalom tekintetében az ujfalusi borozó; itt Diósy Kálmánná, Diósy Lajosné, Hudetz Jánosné, dr. Neiszer Antalné, Paul- heim Ferenczné, Paulheim Istvánná, Paulheim Etuska és Volkmer Margit mérték a pompás hegy levét. Ebben a sátorban egyedül 600 koronát meghaladó bevétel volt az eredmény. A nagy tánczterem állandó színpadán esti 9 órakor mutatta be a rákosszentmihályi műkedvelők társasága varieté előadását, a melynek műsora a következő volt: Az első szám amerikai műlövészeti mutatvány volt, a melyben Klimkó László nevettette meg a közönséget mókájával. A második büvészeti mutatványokból állott, a melyekben Reitter Rezső tüzérhadnagy működött ama-
