Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap január 15. 3. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTHIHALY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A POLGÁRI DALKÖR ÉS AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár: Egész évre . . . & korona Fél évre . .... 4 „ Rákosszentmihály, Sashalom-utcza 3. szám.-------„------Ne gyed évre...................2 „ — Felelős szerkesztő: Egyes szám ára 20 fillér. Fiók kiadóhivatal és budapesti szerkesztőségi iroda: Budapest, Vili., Losonczi-utcza 22. szám. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Választás. A napirenden napról-napra fokozottabb erővel uralkodik a küszöbön álló választások kérdése. Minden egyéb leszorul a térről ; nagyon hálátlan feladat lenne ma az a kisérlet, hogy az érdeklődést más fontos ügyek számára kössük le. Az ország mind jobban belemelegszik az alkotmányos gondokba: mint valami szines kaleidoszkóp, perczről-perczre úgy változik a helyzet képe. Nevek, férfiak tűnnek elő a homályból ma, holnap felzug a vihar: — biztosan övék a győzelem, — holnapután letűnnek az áradatban s helyöket uj torreádor váltja fel. A mai bálványt összezúzza és sárba tiporja a szeszélyes holnap. „Kétség és remény között“ vergődik sok száz ambiczió, sok ezer, sok százezer aggódó honfisziv. Hogy lesz, mint lesz, ki tudná azt megmondani ma, mikor, úgy lehet, ama tizenkét órai időköz, a mire ezek a sorok napvilágot látnak, ismét uj hullámokat sodor, melyek a most felülkerekedőket elseprik. A Rákos vidékén aránylag kevés izgalmat okoz ekkoráig a választási mozgalom. Mintha valami bűvös közömbösség tartaná békóban a sziveket, nem tudunk felmelegedni. Valami kellene, a mi feltüzelje, legalább egy név, egy tiszta, ragyogó név, a mely fellelkesit- sen és maga után vonzzon a nagy küzdelembe. A gödöllői kerület még talán e pillanatokban is teljes bizonytalanságban lebeg ; a mostoha sorsára jutott, még a nagyok is félnek, csaknem irtóznak tőle s aggódva kerülik. Nincs rendén ez a dolog. Ez a választó- kerület a mai beosztásában fenn nem tartható ; egetverő igazságtalanság ez. Nyolcz- ezerkétszázhetvenöt választó, huszonkét községben ! Micsoda rémületes monstrum. A jelöltek még attól is fáznak, hogy télviz idején beutazzák, végig dikcziózzák és fellobogózzák ezt a szörnyű területet. Hát még a hirneve? Fut tőle mindenki. Pedig ebben a csoportban egész sereg derék, jóravaló községet találunk, hol nemes gondolkozásu értelmiség és becsületes, felvilágosodott földesgazdák vezetnek. Érdemes és tanuságos végigböngészni azt a kis jegyzéket, mely a gödöllői kerület választóinak községenkénti számarányát tünteti fel megbízható hivatalos adatok alapján: Bag 27, Boldog 174, Csömör 125, Czin- kota 146, Dány 127, Dunakeszi 239, Ecser 73, Fóth 330, Galga-Héviz 95, Gödöllő 368, Héviz-Györk 108, Isaszegh 188, Kerepes 60, Kistarcsa 51, Maglód 93, Mogyoród 209, Nagytarcsa 54, Péczel 207, Rákoscsaba 179, Rákoskeresztúr 400, Rákospalota 955, Rákosszentmihály 160, Túra 291, Újpest 3244, Vácz- szentlászló 72, Valkó 125, Zsámbok 95, ösz- szesen 8275. Újpest a vezér, több mint egyharmadával az összes szavazatnak. Nincs is e pillanatban szava a választás ügyében másnak, mint éppen Újpestnek. A többi, — pedig közönsége ér annyit, mint ezé, — szóhoz nem jut. Rákospalotán kivül rájuk se hederitenek. Újpest keresi nekünk, a többi kétharmad résznek, a képviselőjelölteket. Újpest alkuszik, Újpest dirigál, Újpest határoz. A többi azután mehet utána. S mert Újpestet az utóbbi évtizedekben meglehetősen megrontották, korrumpálták, a gödöllői kerület ma csalán, a melyhez nyúlni senki sem mer. Az újpesti függetlenségi párt, részben a középpont, sőt maga Kossuth Ferencz révén eddig hat-nyolcz jelöltnek ajánlotta fel a kerületet. Prónay Dezső báró, Lengyel Zoltán, Pejacsevích Albert gróf, Zichy Vladimir gróf, Gulner Gyula, Polonyi Géza, rövid gondolkozás után sorra lemondott. Emlegették az egyik Széchenyi grófot, Lóránt Dezső hírlapírót és még sokakat. Nem lett belőle semmi. Végre is meg kellett állapodni egy fiatal újpesti ügyvéd, Hédervári Lehel dr. jelölésében. Kérdjük, tisztelettel, miért volt ez a rémületes vonakodás? Holott a kormánypártnak a volt képviselő visszavonulásának ideje alatt e pillanatig még csak nem is volt jelöltje. E Mai számunk 12 oldal.
