Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-16 / 16. szám
V. évfolyam. Rákosszentmihály, 1905. vasárnap április 16. 16. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! *>ARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 korona' Rákosszentmihály, Sashalem-utoza 3. szám. _____«,____ Neg yed évre...................2 » Fi ók-kiadóhivatalés budapesti szerkesztőségiiroda: Budapest, Vili., Losonczi-utcza 22. szám. P elelős szerkesztő: Egyes szám ára 20 fillér. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A családi érzés mint erkölcsi alap. Irta: Aczél Lajos. Minapi czikkelyem e helyütt méltatta a nemzeti érzésnek erkölcsöt fejlesztő erejét s mint afféle alapot jelölte meg, a melyre a mostani hithideg világban fölötte sok erkölcsi haszonnal rakhatók le az állami közélet és az országos népélet etikai feladatai. Az erkölcsi alapok sorában a nemzeti érzés után nagy tisztelet és sok kegyelet illeti meg a — családi érzést, mely minél gyöngé- debb szeretet kötelékével fonja körül az ember szivét, annál erősebb, annyira, hogy a vallástalan, a nemzetietlen kedélyt is számtalan bűntől visszatartja s temérdek jótétre serkenti. Ennek illusztrálására próbaképül egy telivér — kozmopolitát, álmagyarosan szólva — világpolgárt állítok a figyelmes olvasó nyájas szeme elé; tartozzék az akárminemíi politikai felekezethez, az a fejtegetés érdemére nézve egészen mellékes. Ez a társadalmi csodabogár vagy teljesen istentelen és vallástalan, vagy csak annyi vallásos szinfénynyel kápráztatja a világot, amennyi a maga önző czéljára kell belőle. így p. o. mikor a véresszáju szocziálista és a véresmarku anarkista azzal káromolja Jézust és azzal ámítja a világot, hogy Ő, a türelmes szeretetnek s a rendtartó békességnek Megváltója, volt az első társadalom-politikai — felforgató! . . . Horribile dictu ! . . . A kozmopolita, a földteke e hitetlen bolygója büszkeséget merit abból a silány, hitvány köztulajdonságból, a melylyel a tudatlanok és neveletlenek fejők bárdolatlanságát s szívok fogyatkozásait palástolják, midőn hetykén letagadják az Istent, a kinek a léte pedig úgy világit, mint az égő nap; s elveti a vallást, a mely törvényeivel béklyót vet zabolátlan indulataira és szenvedélyeire. A nemzeti érzés ser» emeli keblét, hiszen a földönfutó hontalanságban leli kedvét, a mibe pedig annyi nagy hazafias szív szakadt már meg; mosdatlan szájjal dicsekszik azzal, hogy — se országa, se hazája s csuda, hogy a szülőhaza földjén nem serked ki a fájdalom vére a rúgástól, a melylyel könnyelmű, tékozló gyermeke az édes-anya-hazát magától ellöki!... Nos hát ennek a légáram szárnyára kapott emberi fantomnak — mert hisz’ igazában nem más — mi lesz a jóra irányitó tűje azokban a szerencsétlen országokban, a melyekbe az élet forgószele söpri, ha már sem az Isten, sem a haza nincs erkölcsösitő befolyással reá s a legfelségesebb ideálok nélkül szűkölködő üres szívvel hányódik-vetődik a bűnös világ lélek-nyaktörő göröngyös utain? . . . ■ * * * Madách Ádámja Az Ember Tragédiájában átálmodja egész földi pályafutásunkat s a lélektépő csalódásoknak ama mérhetetlen lánczo- lata után, a melynek a végén fölébred, a kétségbeesésig kijózanodik az életből; de érzése nem merit reményt és erőt a gondviselés jövő ökonómiájából, hogy a csalódott élet terhét tovább czipelni kedvet kapjon; hanem megháborodik szive s a nirvána felé révedő szeme egy kősziklán akad meg, a honnan a mélységbe szeretne ugrani, hogy daczoljon az Istennel s örökre végezzen a vele halálba rohanó emberiség lélekölő csalódásaival. Luczifer szikrázó szemmel, vigyorgó szájjal lesi . . . lesi azt a boldog pillanatot, a mikor csirájában megsemmisül Istennek legtökéletesebb és leg- bájosabb földi teremtménye, az ember, a kit Mai számunk 12 oldal.
