Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-16 / 16. szám
RÁKOS VIDÉKE 16. szám. 2 a pokoli irigység halálos gyűlöletével vonszolt csalódásból csalódásba a tragédia álomképeiben ; de ime, egyszerre a helyszínen terem Éva, akinek láttára megrendül Ádám tragikus elhatározása, szétfoszlik szomorú kétségbeesése s némi rezignáczióval s jó nagy ellágyulással azt rebegi Évája fülébe: „Mért nem szunnyadtál még csak egy kicsinyt: Nehezebb lesz most már az áldozat, Mit a jövőnek hozni tartozom!“ A ferde gondolkodás s a hamis lelkiismeret szavait még Lucifer inspirálta Adámnak; de a rezignáczió lágy érzelmében már a családi érzés jóra serkentő malasztja villan meg, amely teljes erejében, melegségében és fényességében akkor bontakozik ki szivében, amikor Éva az áldott állapotban levő anyák szent szemérmességével vallja meg anyaságát Adámnak, imigyen suttogván fülébe: „Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán, Mert ami eddig kétséges va/a, Most biztosítva áll már: a jövö! . . . . . . Anyának érzem, óh Ádám, magam!“ . . . S az öngyilkosnak induió Ádám egy keresztény hitvalló eleven hitével száll magába s tér a jóutra, midőn térdre vetve magát, ígyen bízza sorsát az Ur gondviselésére: „Uram, legyőztél! lm’ porban vagyok ! Nélküled, ellened hiába vívok ! Emelj vagy sújts: kitárom keblemet!“ Hát tessék, kérem! így fakad a családi érzésből is a jóságnak, az erkölcsnek egész családfája, akár csak a jóminap pengetett nemzeti érzésből! A mint a családi érzés megmozdul Ádám szivében, vadul háborgó indulata megcsillapodik, Istenhez fordul, megnyugszik benne, úgy imádja öt s visszafordul rendeltetésének, kötelességeinek porondjára, mert úgy érzi, hogy Évának igaza van abban, hogy — most biztosítva áll már a jövő ! . . . * * * Azt hiszem, nem volt rossz kitérő: a kozmopolitától az Ember Tragédiája révén az Úrhoz, Adámhoz és Évához kerülni! Igazabb és költőibb bizonyítékot aligha hozhattam volna fel a családi érzésnek hathatós erkölcsfejlesztő ereje mellett! Csak az a kívánatos, hogy a tragédiának ez az igazságszolgáltatása minden oly esetben meglegyen, a midőn az embernek — végtelen szerencsétlenségére — nem sikerült benső összeköttetésbe fűződni jóságos Teremtőjével s hazája földjében sincs meg az a magasztos hite, hogy azon élnie és halnia kell! Amikor az ember t. i. vallásos és nemzeti érzés nélkül lézeng a világon! Nincs az ily ember szeme előtt a jónak más útmutatója, mint a — családi érzés! Ezt tehát az álladalomnak, a felekezeteknek, elöljáróknak gondos és szorgos kézzel kell ápolniok. Ama családi kötelék megerősítése s az azt lazító bűnök üldözése ma már nem csak a törvény, de a társadalom feladata is. Sőt már majdnem inkább a társadalomé, mint a törvényszéké. Az, a kit a törvény stigma- tizált rossznak, még megél a léha társadalomban. De a kit mint rosszat a szolid társadalom száműz kebeléből, annak az érintkezésben nincsen hova fordulnia. S a családi kötelék tépdesésénél az Ítéletnek nem csupán a— nő ellen kell fennakadnia, mint az eddig hibás szokásban volt; hanem a — férfi ellen is s talán több kíméletlenséggel ez ellen, mert az erő törvényes örökösének, a férfiúnak, nemcsak a munka és a fegyver eszközeinek forgatásában, de a bűnös hajlamok s igy a családi kötelék szentségére és sérthetetlenségére törő bűnös ösztönök bátor megfékezésében is excel- lálnia kell s a nő gyengeségével való kíméletlen visszaélés gyáva és utálatos férfiatlanság! Meggondolandó, hogy a mily erős és kedves erkölcsi kapcsolat a romlatlan családi kötelék, oly iszonyú nyűg, holott rettentő rongy, a megbomlott családi kötelék; felszabadítója a vérben forró indulatoknak, ezer és ezer tragi- gus halálnak a borzalmas okozója! . . . A Brutuszok néha helyükönvalók! Nem arról emlékezem meg itt, a ki becsületes politikai gyanúból Cézár szivébe döfte tőrét; hanem arról, a ki Tarquiniusz Collatinusz feleségének, Lucretiának a becsületét boszulta meg Sextusz Tarquiniuszon, a nyomorult csábitőn! . . . A családi érzés szentsége még Lucifert is elriasztotta a szakadatlan kisértéstől, midőn az Urnák Ádámot békéltető s vigasztaló, Évával szorosabb erkölcsi kötelékbe fűző szavaira imigyen reagált: ,,Mint látom, itt családi jelenet Fejlődik . . . Szép talán az érzelemnek, De értelmemnek végtelen unalmas .. . Legjobb elsompolyognom /“ És elsomfordált. .. Úgy legyen mindig . . . Fogyasztási szövetkezet. A múlt hét vasárnapján megalakult a rákos- szentmihályi fogyasztási szövetkezet. Rövid néhány hét lelkes munkája és a szép terv egyszerre alkotássá tömörült. Körvonaloztuk már álláspontunkat a fogyasztási szövetkezet létesitésének kérdésében. Nem kell több és szilárdabb bizonyság az eszme üdvös volta mellett, mint hogy kimondatása után számbavehetetlenül rövid idő alatt testet öltött. Ez a hirtelen felkarolás, ez a lelkes érdeklődés és tömeges részvétel bizonyítéka annak, hogy a szövetkezet közszükséget pótol. Megalakulása közóhajtás teljesítése és közérdek. Lehet-e még ezek után habozásnak, vitatkozásnak vagy aggodalmaskodásnak helye ? Csakis egy dologról lehet szó. Vezessék az uj intézményt üdvös és közhasznú czéljának megfelelő
