Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-19 / 12. szám
2 A pesti városi tanács miként csatlakozott, az Irányi Dániel vezérelte ifjúság felhívására, a mozgalomhoz, — Rottenbiller Lipót polgármester hazafias beszéde, a megszeppent helytartótanács mint teljesítette egyszeriben a kívánságokat, mint szüntették meg az eddigi czenzurát, mint szabadították ki Táncsics Mihályt és a többi statusfoglyot, mint csatlakozott a budai tanács, mint alakították meg a polgárőrséget, mind egy-egy nagy sikere a vértelen forradalom csodás erejének. Márczius 18-án kinevezték az első magyar felelős minisztériumot Batthányi Lajos gróf elnöklete alatt. íme, ekkora volt a hatalma pusztán a meggyőződés erejének, a lelkek felszabadított tartalmának, ekkora diadala az eszmének, amelynek tulajdonképen néhány tüzlelkü ifjú bátor lelkesedése, egy lélekből fakadt költemény ellenállhatatlan hatása, tört utat a legcsendesebb városi polgárság kedélyének nyugodalmán is keresztül hatolva, az egész magyar haza valamennyi fiának szivéhez. vr.Csodás, földöntúli napok bűvös története, mely szülőjévé lettél az uj, nemzeti Magyarország alapjai megvetésének, e haza hü fiai nem lettek hálátlanok, nem lettek méltatlanok dicső emlékezetedhez! Évről- évre megdobban e napon a honfisziv, s egybegyülünk, hogy beléd merülve, múltak csodás dicsősége, elzokogjuk hazafiui bánatunkat, keseregjünk a jelenkor törpeségén s jobbulást fogadjunk évről-évre a jövőre nézve. így volt ez több mint ötven éven át. Sőt igy volt, jól emlékszem rá, midőn ma egy esztendeje ugyanezen a helyen nekem jutott a szerencse, hogy az ünneplők érzéseit tolmácsoljam. Minő vigasztalan, borús volt a kép, e sekélyes idők reménytelen napjaiban. Hogy áhítoztunk a szebb idők, a nagy napok után, külsőleg lelkesedve, lelkűnkben azonban nem egyikőnk már súlyosan megmérgezve a reménytelenség álompórával. Mióta a haza nagy fiának, a bölcs Deák Fe- rgncznek nagy müve, 1867-ben helyreállította e szerencsétlen ország nyugalmát s' megszerezte a békés fejlődés' alapfeltételeit, szinte mesterségesen altatták el az országban a nemzeti öntudatot. Még élénken sajogtak a nagy, bár dicső bukás fulánkos sebei, a megtépett, lenyűgözött ország á kóros állapotból néhezen és lassan kezdett felépülni. Szinte hazafias fölfogássá lett az, hogy legalább te a külszínt megóvó közjogi állapot fehtáhtááá^ál, ' a' meddő közjogi küzdelmek mellőzésével; kz: ország gazdasági bajainak orvoslásához kell ';’látni teljés erővel és a gazdasági helyzet jöbbfafördulta után lesz majd feladata az országnak a közjogi vísZöhyök rendezésére, a "nemzet követelései' 'teljesítésénekkivi vására gon- dólnia. Negyveh' 5 esztendő telt él énnek a tételnek a szolgálatában1 s1 negyven éven át szunnyadóit a nemzeti vágyakozás s szünetelt á nemzeti' állam kiépítésének munkája. E hosszú évek alatt legfeljebb meddő vitákat hallottunk,’apró, nevetséges eredményeket értünk ek Cso'da-e, ha a java hazafiak egy része is már csak az emlékeken tudott lelkesedni s á jelenben lelkét elaltatta, reménységének 'szárnyát szegte a tengődés megszokott állapota ? Csoda-e, hogy kicsi lett a lelkünk s csodákban hinni többé nem tudnánk, nagyot akarni a lehetetlenség biztos tudatában, nem mertünk ? Pedig az elaltató elméletnek éppen az ellenkezője bizonyult igazságnak: Addig vártuk a gazdasági javulást, a békés, zavartalan munkálkodás segítségével, a mig a világ ismét rosszabbra fordult, s az általános nyomorúság ' fokról fokra megnövekedett, az élet terhe százszoros sulylyal nehezedett mindnyájunk vállára. A nagy idők szomorú tanúsága pedig mind messzebb-mesz- szebb maradt mögöttünk s az uj, nemzeti szellemben , nevelt generáció a keserveit már nem érezi, fényén, dicsőségén ellenben lelkesedni tanult. Most, a mikor tehát, fogékonyakká lettek ismét a lelkek, mint akkor, a nagy időkben megvilágosodott* az igazság és meggyőződésünk lett, hogy a gazdasági helyzet érdeke éppen a közjogi állapotok rendezését követeli meg, ez tehát nem akadálya amannak, hanem segítő eszköze, sőt létének alapja. A fő erő tehát a közjogi helyzet rendezésére szükséges, melyből a gazdasági állapotok orvoslása részben önként fog következni. így lett az önálló vámterület gazdaságiból politikai kérdés s igy kell lehullani a nemzet szeméről a hályognak, s meggyőződnie, hogy a jog- pusztitó, tétlen várakozás nem fentartó eszköze az ország kormányzásának, hanem akadálya teljes, egyaránt politikai és gazdasági fellendülésének. Márcz. 15-ike nagy napját ünnepeljük ma. Az ötvenhetedik évfordulón nem zokog fel a honfibánat s ha belemerülünk a történelem fényes lapjaiba, csak erőt és bátorságot merítünk a jelen küzdelmeire. Az első, dicső ünnep, mely bár kisebb méretekben, de méltó a nagy mintaképhez. Éppen olyan szürke szerda van ma, mint a szabadság születésének havas-esős napján. A lelkek éppen úgy telítve vannak a szabadság vágyával, mint akkoron. A nemzet képviselőinek csarnokában a' nagy Kossuth Lajös emlékét felidéző tiszta lelkű hazafi szivét éppen úgy hatalmába kerítette és szolgálatára kényszeríti a nemzeti eszme ereje, mint ánnak idején Kossuthot. Apponyi Albert gróf és sok nemes társa az akkori nagyokkal rokonküldetést teljesít. A vén Európái éppen úgy végig szántja ä szabadság-eszmék árja, mint akkoron. Annak idejéu nyugatról szállott hozzánk az üde tavaszi szellő, ma a vén keleten bontogatja szárnyát. A legveszedelmesebb autokrata megközelithetetlennek tartott birodalma recseg-ropog a fölébe vonult vészes viharban. A nemzeti eszme lelkesítő hatása földöntúli erőt ad a japán nemzetnek s a hatalmas Oroszország ott vérzik a Mandzsu-földeken, mig belsejében kráterként forr és kezdi szikráit hányni a népszabadság el nem nyomható ereje. Évtizedes habozás és tengődés után megnyilatkozott a magyar* nép is s váratlanul mint a czikázó villám lesújtott nemzeti akarata. Ötvenhét esztendő után megtalálta újból Önmagát s visszatért arra az útra, amely lehet rögös, sebezheti, tépheti marczan- golhatja, de él nem Vesztheti, pusztulásba nem vezetheti soha. Márczius tizenötödike van ma, e szó, e fogalom
