Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
11. szám. RÁKOS VIDÉKE támogatása mellett, a tagok érdekeit szolgáló különféle emberbaráti intézményeket teremthetnek meg. Az alapításnál főbb elvek: az üzletrészek nagyságának, a befizetés módozatainak s a felelősség mértékének megállapítása, végül pedig az igazgatóság összeállítása. Elsőnek említettük az üzletrészek megállapítását. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis egy fogyasztási szövetkezetnek oly alaptőkére van szüksége, hogy egy tagra körülbelül 40 korona essék; száz taggal biró szövetkezetnek tehát 4000 koronára. Rendkívül fontos azonban, hogy az alaptőke befizettessék, mielőtt a bolt megnyílik. A központ be sem rendezi a boltot addig, a mig jeléül annak, hogy az alaptőke befolyt, annak hozzávetőleges összege (legalább 2—300 korona) neki át nem utaltatott. Nem bizalmatlanság ösztönzi erre az intézkedésre, hanem atyai gondoskodás. A szövetkezetnek csakis befizetett tőke képezheti fundamentumát. A remény gyönge alap, melyre oly fontos szerepre hivatott intézményt építeni: könnyelműség volna. Az átutalt összeg után addig, a mig az áruk értéke esedékessé válik, a központ 5% kamatot térit meg az illető szövetkezetnek. Az igazgatóságot legalább is öt, kifogástalan jellemű, értelmes egyénből kell összeállítani. Az egyik a pénztárt kezeli, a másik a könyveknek vezetését vállalja magára, harmadikra pedig a levelezés s a szövetkezet szellemi vezetése hárul. így megosztva a munkát, nem sok jut egyre. A felügyelő-bizottságba akárhány tag választható; a törvény legalább három tagot ir elő. Sok évi tapasztalataink egyébként azt bizonyítják, hogy a hitelezés a szövetkezet életképességének veszélyeztetése nélkül mindenütt mellőzhető, sőt azok a szövetkezetek virágoznak legjobban, a melyek a készpénzforgalom elvét szigorúan keresztül viszik. Ha az aláírások révén mintegy 3—6000 korona összegyűlt: erről a központ haladéktalanul értesítendő, hogy ez utóbbi az alakuló közgyűlés napját kitűzhesse. A közgyűlés vezetését s a törvényszékhez intézendő beadvány elkészítését és fölszerelését a központi kiküldött végzi. A berendezkedésnél legfontosabb a bolthelyiség, boltkezelő, a berendezés, a bevásárlás, könyvvezetés, ellenőrzés és a pénz kérdése. Az egész rezsi körülbelül 1600 koronára rúg évente, a mit a szövetkezet játszva megbir. A bolthelyiség berendezését s az áruk beszerzését a központ közvetíti. E czélból — ha az alaptőke neki átutaltatott — kiküldi egyik kereskedő szakértőjét, hogy az az igazgatósággal egyetértésben megállapítsa a beszerzendő czikkek jegyzékét. Ugyanő másodszor is odautazik, ha az áruk megérkeztek, hogy a berendezésnél segédkezzék, tanácscsal szolgáljon az eladási árak megállapításánál és megindítsa a szövetkezetei. Nem csekély gondot okoz a szövetkezet megalapítóinak a pénzkérdés. Még abban az esetben is, ha az alaptőke a bolt 3 megnyitása előtt teljesen befizettetik: az árukészlet értéke sok esetben meghaladja a befizetett tőke nagyságát. Ily esetekben a központ, jól működő szövetkezeteknek, váltó-kölcsönt nyújt. A váltók meghosszabbításáról „Hangya“ gondoskodik, a mennyiben azok lejárta előtt 14 nappal előre beküldi a meghosszabbításhoz szükséges váltó- űrlapot aláírás végett. Az ellenőrzést kétfélekép is lehet gyakorolni. Nagyobb forgalommal biró szövetkezetek állandó boltpénztárosi állást szervezhetnek. A boltos szelvénykönyvecskét kap, melybe beír minden eladást. A tagnak ugyanoly összegről szóló czédulát ad, melyet ez utóbbi, fizetés alkalmával, a pénztárosnak átad. Esténkint az igazgató-pénztáros összehasonlítja a boltos följegyzéseinek összegét az összegyűjtött czédu- lák összegével s ennek pontosan egyeznie kell a pénztárkészlettel. Az igazgató-pénztáros erre átveszi a pénzt, melyet a boltos könyvében nyugtatni köteles. Sok helyen maguk a tagok vállalkoznak arra, hogy felváltva, egy-egy napot pénzbeszedői minőségben a boltban töltsenek. Az itt említett ellenőrzésen kívül föltétien szükség van az u. n. értékellenőrzésre. Az igazgatóság az árukat oly értékben adja át a boltosnak, a mily értékben ez utóbbi azokat eladni köteles. A könyvvezető tehát minden beérkezett számlát kiszámit az elárusitási árak szerint s az összeget a raktárkönyvben a boltos terhére rójja ; a pénztáros által — esténkint — átvett pénzösszegek ellenben javára könyveltetnek. A raktárkönyv egyenlegének tehát, minden pillanatban, pontosan egyeznie kell az árukészlet értékével, ha leltárát veszünk föl s azt az elárusitási árak alapján kiszámítjuk. A „Hangya“ országos központ az első intézmény, mely a fejlettebb Nyugat példáját követve, a ellenőrzés intézményét meghonosította. Ez eddigi sikereinek rugója s a jövő biztosítéka. Hogy a központi ellenőrzés mily üdvös intézmény, azt a szövetkezetek vezetői kivétel nélkül elismerik. Csak arra nem gondolnak, hogy ez rója a legnagyobb terheket a központra, mely ezt a szervét csak akkor tökéletesítheti, ha szövetkezetei mindent nála vásárolnak. Mert minél nagyobb a központ áruforgalma, annál nagyobb összeget fordíthat az ellenőri intézmény fejlesztésére. A központi ellenőrzés díjmentes oly szövetkezeteknek, a melyek a központ engedelme nélkül másutt nem vásárolnak. Más szövetkezeteknél csak akkor, ha forgalmunk az évi 8000 koronát meghaladja. Rendkívüli kiküldések költségei ez utóbbiaknál külön is fölszámithatók. A központi ellenőröknek föladata elsősorban az is, hogy az alakulóban levő szövetkezetek áru- szükségletét az igazgatósággal egyetemben megállapítsák; ha az áruk megérkeztek, a szövetkezeti boltot berendezzék, az igazgatósággal egyetértésben az eladási árakat megállapítsák s az üzemet megindítsák. A szövetkezet mükösének további folyamán pedig, hogy felülvizsgálják számadásait, könyvvezetésüket, évenkint legalább egyszer leltárt vegyenek
