Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
RÁKOS VIDÉKE 11. szám. 4 föl, megvédelmezzék a szövetkezetek érdekeit az üzletvezetők túlkapásai ellen, tanácscsal szolgáljanak a vezetőknek, elintézzék a szövetkezetek méltányos panaszait, eloszlassák a félreértéseket s mindent elkövessenek a központ s kötelékéhez tartozó szövetkezetek közötti viszony ápolására. „Téves pályára siklott eszme.“ (Válasz.) (Levél a szerkesztőhöz.) Ezen szavakkal jellemezte a „Rákos Vidéke“ legutóbbi számában azon égetően szükséges és „sürgős indítványomnak“ tartalmát, a melylyel Rákosszentmihály nagyközség hat-hétezer lelket számláló közönsége félre- magyarázhatatlanul jogos kíváncsiságának mielőbbi kielégítését czéloztam, midőn egy „községi orvosi“ állásnak a rendszeresítését és pályázat utján való betöltését sürgettem a község hatóságánál, a képviselő-testület előtt. Elismeri rólam, hogy a megoldást jól kerestem ugyan, de csak a helyes utat nem találtam meg ennek megvalósítására és egyedül csak a község érdemdús jegyzőjének köszönhető, hogy ezen „téves pályára siklott eszmét“ a helyes és kivihető irányba terelte, a midőn a megoldást elégségesnek látja a körorvosi székhelynek Csömörről—Szentmihályra [leendő áthelyezésével, mert — úgymond a „Rákos Vidéke“ — községi orvosi állást szervezni Rákosszentmihályon lehetetlenség, mert nincsen rá anyagi fedezet, nincs rá pénz! Hanem itt van a körorvos, majd az átjön és ezzel aztán vége legyen minden további követelődzésnek. Most pedig nézzük, kinek van igaza? a Rákos Vidékének vagy nekem? Múlt év november 15-én adtam be az indítványt — tehát akkor még községi képviselő voltam — és igy nevezett indítványomat a legközelebbi képviselőtestületi ülés napirendjére fel kellett volna venni, mind a mellett hogy a képviselőtestületből kimaradtam. E helyett most az történik, hogy a jegyző ur egész egyszerűen félreteszi inditványomat és mintha misem történt volna, a maga indítványát elébe tolja az enyémnek és igy kívánja a közéletbe mélyen belenyúló inditványomat egész egyszerűen önhatalmúlag mellőzni, a melyet nem tárgyaltatni nem lehet, nem szabad, ezt nem engedhetem. Ennek tárgyalását megköveteli a közszükség, a józan gondolkozás, a törvényesség. De most már engedjék meg, hogy bebizonyítsam azt, hogy Szentmihály legvitálisabb érdeke nem a körorvosi székhelynek áthelyezésében összpontosul, hanem abban, a mely közegészségügyi tekintetben egyedül czélravezető, egyedül helyes és igen könnyen megvalósítható, csak komolyan akarni kell, abban t. i., hogy hivatkozott indítványom elfogadásával — a községi orvosi állás rendszeresítésével és betöltésével — a nagy közönség jogos és méltányos kívánsága méltó kielégítést nyer. Tegyük fel, hogy a körorvosi székhelyt áthelyezik hozzánk, mi történik abban az esetben, ha a körorvosnak valamelyik a körhöz tartozó községében súlyos betege van, a kinek érdekében mellette kell töltenie az éjjet és ezalatt a itthon hirtelen betegség éri valamelyikünket? Az, hogy addig várakoznunk kelj, mig a körorvos ur reggel megérkezik, ha akkor még egyáltalán szükség van rá. Még szomorúbb az ese, azonbant ha véletlenül járványos betegség üt ki a körnek esetleg 2—3 községében. Ugyan mondja meg nekem valaki, melyik községbe fog ekkor e tisztelt körorvos ur elfáradni, mikor jelenléte mindenütt egyformán fontossággal bir? Mindkét esetből látható, hogy körorvossal kísérletezni hiábavaló időpazarlás, holott, ha helyben van a köz- ] ségi orvos ezen eseteknek egyikében sem állhat be olyan fordulat, a mely akár az elöljáróságnak, akár a körorvosnak mulasztását igazolhatná. Hogy a fedezetről is szóljak, megemlítem, hogy ha nem sikerülne ezt a kérdést társadalmi utón megoldani" akkor ott van a 3-ik kisegítő-jegyzőnek nem rendszeresített állásával egybekötött javadalmazás, a mely az őszszel úgyis felszabadul, mert csak egy esztendőre állították be a költségvetésbe, tessék ezt az összeget felhasználni egy községi orvosi állás czéljaira, a mely szerintem sokkal fontosabb, mint amaz. Ha ezt sem lehet, akkor tessék pótköltségvetést készíteni, a melynek terheit szívesen viselni fogjuk mindannyian, ha tudjuk, hogy szükség esetén nem szenvedünk hiányt az orvosi segítségben. Uraim, községi képviselő urak ! mielőtt határoznak, kétszeresen jól gondolják meg a dolgot, mert ha elhibázzák, akkor önöket terheli minden vádnak és minden felelősségnek súlya és ugyancsak önöké lesz ^ dicsőségnek és elismerésnek minden foka, ha a község közegészségügyi tekintetben táplált jogos követelményeinek eleget tesznek. Gondolják meg különben azt, hogy a körorvossal való megoldás, csak félmegoldás, a félmegoldás pedig nem megoldás! Jegyző ur, kedves barátom, ezek után nem bánom ! ha az én inditványomat, a melyet én előbb adtam be, mint te a magadét, a tieddel együtt tárgyalják is, <fe a tárgyalását okvetlen megkövetelem, mert ha ezt nem tennék meg, akkor ez egyáltalán nem volna jogszerű eljárás. Tehát csak bátran előre! Községi orvost és nem körorvost kérek a közegészségügy szent nevében! A „Rákos Vidékének“ pedig őszintén és szivemből köszönöm, hogy ezen téves pályára siklott eszmének kifejtésére és megvilágitására nekem alkalmat szolgáltatott engem érdemetlenül ért megjegyzésével. Rákosszentmihály 1905. márcz. 6-án Bugyi Ferencz József. * Bugyi tisztelt barátunk érvelésére csak annyit jegyzünk meg, hogy a külön községi orvosi állás szervezése a vele járó anyagi teher miatt egyenesen lehetetlen. Ugyanis a község nemcsak a saját orvosának díjazásáról lenne kénytelen gondoskodni, hanem a mostani körorvosi állással járó fizetéshez is köteles lenne a maga részét beszolgáltatni, mert a vármegyei törvényhatóság a körorvosi járásban szereplő többi község érdekében sem oldhatná fel eme kötelezettsége
