Rákos Vidéke, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
2 Őszintén és igazán üdvözöljük a szent- mihályi hitelszövetkezetet. Ez a kicsike, fejlődő intézet becsülettel állotta ki a vizsgát az első esztendő után s illik, hogy a szülőnek, a professzornak gratuláljunk az ép testű csemetéhez. Növekedjék, gyarapodjék és fejlődjék tovább a megkezdett reális alapokon, a köznek javára szüntelenül, hogy mielőbb feljuthasson arra a polczra, a melyet oly igen megérdemel. Akkorra majd elmaradozik tőle az a kevés gáncs is, melylyel most még némely oldalról — bár éppen nem dicstelenül illetik,— hogy tudniillik üzleti ügyeiben az óvatosság szokatlanul magas mértékével és tulfeszitett gondosságával jár el. A fejlődés további magasabb fokán lefeslik az efféle önmagától a virágzó intézet törzséről s szabad szellemben, üde lendülettel siklik tova egyenes pályáján. Hangya. Az alábbiakban nagyjából ismertetjük a „Hangya11 fogyasztási szövetkezetek czélját és szervezetét. Rákosszentmihályon most eleven mozgalom folyik a szövetkezet létrehozása tárgyában. Az aláírások a kezdeményező Kiss Ferenczhez nagy számban érkeznek folytonosan s mi magunk számos kérdezőskö- désre felelünk a nemesczélu intézmény részletesebb ismertetésével. Mint a gazdasági élet egyéb ágaiban, úgy itt is a fogyasztási czikkek beszerzésénél csodákat művelhet a szövetkezés. A fogyasztási szövetkezet kiragadja tagjait a szatócs hatalmából, jóminőségü s aránylag olcsó portékát szerez be számukra, józan életmódhoz, takarékossághoz és készpénzen való vásárláshoz szoktatja őket, hogy előmozdítsa anyagi és erkölcsi gyarapodásukat. Az alapítás gyakorlati kivitele szorosan összefügg a központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet működésével. A nép teljes anyagi felszabadítását csupán hitel- szövetkezetek révén, elérni nem lehet, mert a szatócsok hatalmának csakis a jól szervezett fogyasztás vethet véget. A közelmúltban már sok helyen alakultak fogyasztási szövetkezetek, melyek azonban hibás szervezet, rossz vezetés, az ellenőrzés hiánya, gyatra összeköttetések, sőt nem ritkán a spekuláczió miatt is, megszűntek létezni, meghurczolva a szövetkezés szép eszméjét. Ha párhuzamot vonunk egyrészt a hitel-, másrészt a fogyasztási szövetkezetek között, nem lesz nehéz rájönnünk arra, hogy miért boldogulnak az elsők és miért tengődtek csupán az utóbbiak ? Azért, mert a hitelszövetkezeteknek hatalmas, jól szervezett központjuk van, a fogyasztási szövetkezetek ellenben — eddig legalább — iránytű nélkül, magukra hagyatva tengődtek. Hogyan boldogulhassanak tehát, midőn a vezetőségben is csak ritkán található fel a kellő szakértelem ? 11. szám. Ezen fontos okból alapította meg az 1898-dik év tavaszán Károlyi Sándor gróf, „Hangya“ czim alatt a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét, mely ugyanazon szerepet van hivatva betölteni a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél, mint a hitelszövetkezetek központja a hitelszövetkezeteknél. Tevékenysége több irányú. Fogyasztási szövetkezeteket alapit, azokat berendezi s állandóan ellenőrzi. Ez a központi ellenőrzés a hazai fogyasztási szövetkezetek életében uj korszakot van hivatva alkotni. Eddig ugyanis sok ilyen szövetkezet igazgatósága — kellő szakértelem hijján — ebben a tekintetben teljesen ki volt szolgáltatva a raktárkezelőnek, sőt meg volt fosztva még a lehetőségétől is annak, hogy visszaéléseinek nyomára jöhessen s az esetleges kárt konstatálhassa. A vezetésük alatt álló szövetkezetek ügyei, általuk ki nem puhatolható okból, gyengén mentek, az igazgatóságra pedig — tehetetlensége tudatában — kétszeres sulylyal nehezedett a felelősség terhe. Ez a gond a „Hangyádhoz való csatlakozással megszűnik, mert az utóbbi gondoskodik, a szakszerű ellenőrzésről. A „Hangya“ egy másik fontos feladata az áru- közvetités. A szövetkezetek élén rendesen papok, tanítók és birtokosok, szóval oly férfiak állanak, kik a beszerzési és eladási források iránt tájékozva nincsenek, de nem is lehetnek. Kénytelenek tehát kereskedők közvetítését igénybe venni, kik jól tudván, hogy a szövetkezés éle, végeredményben, nem csupán egyes szatócsok, hanem általában a közvetítők ellen irányul s hogy, ha a szövetkezet megizmosodik, a sor rájuk is kerülhet : óvakodni fognak annak virágzását előmozdítani. Ez indította a „Hangya“ vezetőit arra, hogy az árubeszerzést is fölvegyék a központ üzletkörébe s a központ közvetítését az árubeszerzésnél — átmeneti vagy látszólagos előnyökért — nem szabad mellőzni. A szövetkezet érdeke azonban más okból is megkívánja, hogy a központ közvetítésével bonyolítsák le üzleteiket. Kétségbe nem vonható ugyanis, hogy a fogyasztási szövetkezetek alapelve, mely szerint a szövetkezeti tagok éppen a közös és nagyban való bevásárlás révén élvezik a legnagyobb anyagi előnyöket : kiterjeszthető a szövetkezetekre mint ilyenekre is, ha szövetkeznek egymással arra nézve, hogy szükségleteiket közös forrásból szerzik be. Mert nyilvánvaló, hogy ezer szövetkezet közös képviselője (s ez akar a „Hangya“ lenni) sokkal nagyobb előnyöket érhet el idővel a bevásárlásoknál, mint egy ismeretlen kis községi szövetkezet. Végül megemlítjük még azt is, hogy a szövetkezeteknél amúgy is ritkán feltalálható szakértelem másodrangu kérdéssé zsugorodik össze, ha minden a központ kezén megy keresztül. A „Hangya“ azonban nemcsak a nép jólétének előmozdítását, hanem lelki életének s erkölcseinek nemesítését is felvette programmjába. A vidéki szövetkezetek, az évi tiszta nyereségből, külön alapot létesíthetnek, melyből, a központ tanácsa szerint s RÁKOS VIDÉKE
