Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
6. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Elismerjük, hogy itt a fejlesztés munkája a lehetetlenségig nehez, mert a folytonosan emelkedő forgalom hasznát az üzem-költségek növekedése felemészti; azonban — annyira legalább, a mennyire különösebb áldozatok nélkül lehetséges — a józan és mértéktartó fejlesztés és tökéletesítés feladatától elzárkózni nem szabad. Tudjuk a társaság feltétlen jóakaratát és törekvését, készseggel elismerően nyugtázzuk is, de most, hogy a közgyűlés küszöbén állunk, ajánljuk e néhány megjegyzés figyelemre méltatását. Gondoskodjék a közgyűlés alkalmas és megfelelő képesseggel rendelkező üzletigazgatóról. Ha lehetséges, kísértsék meg a Pálfi Janos reaktiválását. Az ő igazgatásának hosszú ideje kellő példája es biztosítéka annak, hogy egy csapásra minden újból a legjobb kerékvágásba jusson. Az ő visszahóditása közóhajtás; a közbizalom hivja őt vissza e helyre, melynek elfoglalása — átlátjuk, súlyos áldozat volna tőle — nem több azonban annál, a mit Szentmihalynak eddig évtizedek óta tett. Ám ha nem lehet, nekünk nem a személy az első. De friss ambíciót, friss, egészséges szellemet kérünk a tespedésre hajló év után. HÍREK. Személyi hírek. Regele János kir. tanácsos, képviselőházi irodaigazgató, egészségi állapotában, mint örömmel értesülünk, tartós javulás állott be. A beteg mind a mellett továbbra is az enyhe olasz éghajlat alatt keres gyökeres gyógyulást s csak a tavaszszal tér haza. — Farkas Ignác, építőmester, Rákosszentmihály kiváló polgára, mint őszinte sajnálattal halljuk, huzamos idő óta gyengélkedik s üdülés céljából hosszabb tartózkodásra San-Remoba utazott. Irodájának vezetését távolléte idejére Farkas Elek vette át. — Zehntbauer Gyula, a budapesti helyiérdekű vasutak főmérnöke, a mátyásföldi társaság kedvelt tagja, hat heti tanulmányútra Olaszországba, elsősorban Szicíliába utazott. Mr. Ujváry Ignác ünneplése. Mr. Ujváry Ignác, fürdőtulajdonos, Rákosszentmihály orvosa és legnépszerűbb lakosa, e héten ünnepelte hetvenedik születése napját s egyidejűleg nevenapját. Hogy micsoda közszeretet hordozza karján az öreg Ujváry bácsit, nincs szebb tanúbizonysága, mint az a rengeteg válogatott közönség, mely ünneplésére elzarándokolt. Az öt teremben elhelyezett vendégsereget lukullusi módon látta el a szives házigazda, kinek éltetéséből ki nem fogyott a kora reggelig mozdulatlan társaság. A felköszöntők, üdvözlő versek, mind e szeretetről zengtek, az öröm könnyeit csalva az öreg ur szemébe, ki maga is legfanatikusabb rajongója Szentmihálynak, a mint neki tisztelője a község és széles környék apraja-nagyja. A református hitközség berendezkedése. A rákosszentmihályi ev. ref. hitközség állandó otthont szerzett. Megvásárolta a Hauser-család Remény-utcai házát 10.600 kor. készpénz vételárért. A ház három utcai szobájából tágas, külön bejáratú termet alakítanak imaház céljára. Az udvari helyiségeket irodáknak és egyházfilakásnak rendezik be. A fiatal egyházközségnek budapesti segitséggel sikerült e fontos lépést megtenni, a minek keresztülvitele a vezetők derék buzgóságát és ügyességét dicséri. Az épületet a hitközség már február végén átveszi. E mellett a templom-alap javára országos gyűjtést is inditottak meg, a melyre a következő felhívást bocsátották ki: erőltetett jókedvvel. Mert, látja, nem tudtam rászánni magam, hogy más valakit elvegyek. Maradtam inkább magamra. A hamutartóból kékes füstszalag szállongott fölfelé az agglegény égő szivarjából, Istennek tetsző áldozati füstként emelkedve a magasba . . . Az alburnos asztalon nagy nyugalommal sétálgatott egy légy ; hihetőleg Szigeti urat helyettesítette, a férjet. Megállt egy bekötött fénykép-gyűjteményen, a melynek a címlapján — úgy látszott — a Budapest és Környéke aranynyomásu betűit olvasta. Hirtelen gondolt egyet s a másik pillanatban már a legnagyobb otthoniassággal sétálgatott a háziasszony feszes ruhaderekán. A főmérnök égő szemei epedő irigységgel tapadtak a szemtelen állatra. Eszébe jutott, hogy . . . Aztán egyszerre szeretett volna sírni, mint a gyermek, a kinek, mig egyet fordult, elvitte a pajtása a vajas-kenyerét. — Linka, Linka, — mondotta izgatottan — kergesse el magáról azt a legyet! . . . A kedves állat dongva röpült el az asszonyról. Odakint nagy borulás volt. Szigetiné aggódott a cseléd miatt, ki lisztért ment a pékhez. — Ha eső lesz, a mily szamár a cselédem, még megáztatja a lisztet és csirizt hoz haza helyette. A fali óra rosszkedvűen ketyegett: — Kitt—katt . . . Odakint rázúdult az eső. A főmérnöknek valami szomorú melódia jutott eszébe a magas egekből hulló őszi esőről, minek folytán az illető nótás emberi lény rendszerint boldogtalannak érzi magát. A mint kitekintett az ablakon, az utca földszintes házsorai fölött szétfolyó esőfelhős égboltozatra, olybá tűnt fel neki, mintha valami felsőbb hatalom óriási, formátlan szitán keresztül mákot szórna az esernyők alá bujt, kisvárosiasan gyér emberiségre. Egyszerre arra gondolt, a mit nem egy regényben volt már alkalma olvasni, hogy ez a bomlás, ez az eső, szóval ez az egész pocsék idő nagy mértékben hat az asszonyi kedélyre és egy pillanatra holmi impertinens kárpótlásra gondolt az elveszett paradicsomért. A bőr megfeszült az izmain és közelebb húzta a széket a tiszta homloku asszonyhoz, kinek rokonszenves, szelíd szemei révetegen vájód- tad a levegőbe . . . Istenem, hát bün-e a szerelem! . . . — Linka! — szólalt meg a főmérnök reszkető ajakkal.
