Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 6. szám „A főváros tőszomszédságában, Rákosszentmihályon, mintegy 160 ev. ref. vallásu család él, kiket élethivatásuk, foglalkozásuk a fővároshoz csatol. Midőn a munka terhétől megszabadulunk, a nyugalom napját szeretnők valóban Istennek szentelni, hogy beszédéből erőt és vigasztalást nyerjünk az élet küzdelmeinek elviselésére: szeretnénk az Úrnak templomot építeni, de a magunk erejéből arra képtelenek vagyunk. Minden erőnk és áldozatkészségünk mellett is kénytelenek vagyunk a nemesszivü emberbarátokhoz fordulni, hogy esdő szavainkat meghallva, segítségüket kérjük szent célunk megvalósításához. Az Istenben és Krisztusban vetett erős hitünk biztat, hogy reménységünkben meg nem szégyenülünk; hogy a kik szavunkat megértik, filléreiket az Úr oltárára helyezve, örömmel jönnek a mi segítségünkre, tudva, hogy a jókedvű adakozókat szereti és megáldja a minden kegyelem Istene, az emberiségnek gondviselő édes Atyja. Az adományok Rákosszentmihályra, Kiss Ferenc gondnok címére küldendők, a ki azokat hirlapilag köszönettel nyugtázza. Rákosszentmihály, 1904. február 1-en. Kiss Ferenc, s. k. Keresztessi Sámuel, s. k. gondnok. ev. ref lelkész Gallyazás. Rákosszentmihály község képviselő- testületének határozata értelmében a közutakon levő fák felesleges gallyainak lenyesetését Hauser Gyula biró ellenőrzésével a napokban megkezdették s a nyert faanyagot nyomban a hely színén elárverezték. Az árverés az első héten a költségek levonása után 25 kor. tiszta jövedelmet hajtott a község pénztárának. A jövedelem fokozása érdekében a biró ezentúl a gallyazást nem napszámosokkal fogja végeztetni, hanem a vevőnek adja át a munkát részesedés ellenében. Gyermek-hangverseny. Zsolnay Károly, a rákos- szentmihályi templom-mulatságok fáradhatatlan rendezője, az idei nyáron sem fog pihenni. Több nagyobb- szabásu mulatságot tervez, melyek közül a gyermekhangverseny előkészítését már most megkezdette. — A mulatság julius elején lesz s csupa gyermek fog művészi hangverseny-számokat bemutatni. Zsolnay ur lapunk utján felkéri az összes érdeklődő szülőket, hogy ha gyermekeiket a hangversenyen közremüködtetni óhajtanák, erről őt mentői előbb értesíteni szíveskedjenek, hogy a hangverseny műsorát jó előre összeállíthassa. Baromfitenyésztő előadás. Rákosszentmihályi Fajbaromfitenyésztők Egyesületében folyó hó 2-án érdekes felolvasást tartott Parthay Géza, az Országos Baromfitenyésztési Egyesület igazgatója. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta végig. — Ott láttuk: Kovács E. főmérnököt, az Orsz. Plymouth Szövetség elnökét, Modi Ferencné, Keller Helén, Törösy M., Kovácsik Béláné, Molnár Kálmánná, Pilchoffer Lajosné úrnőket s még számosakat. A felolvasást társas vacsora követte, melyen közel harmincán vettek részt. A jó hangulatot felköszöntők fűszerezték. A kedélyes társaság a vendéglői záróráig együtt maradt. — A Baromfitenyésztő Egyesület csütörtökön is tartott összejövetelt, a melyen Vedrődy Viktor folytatta nagyérdekü felolvasását. A Rákosszentmihályi Sporttelep. A Rákosszentmihályi Sporttelep legközelebbi összejövetelét kedden, február hó 9-én, este 7 órakor tartja Budapesten, a Schumitzky-wendég\ö külön helyiségében (Csömöri-ut 6. sz.). Vendégeket szívesen látnak. Halálozás. Demkó Belánszky Géza, Rákosszentmihály első gyógyszerésze február 2-án, 38 éves korában meghalt Mária-Radnán, hol ez időszerint gyógyszertártulajdonos volt. Demkó Géza sokáig élénk részt vett a szentmihályi közéletben s a társaság egyik kedvelt alakja volt. Súlyos betegsége miatt azonban gyógytárát eladta s Mária-Radnára költözött. Itt látszólag jobban lett, úgy, hogy ismét gyógyszertárt váHa most ebben a felindult állapotban egy jóneve- lésü szakácsné meglátta volna a szegény embert, minden valószínűség szerint igen hasonlatos valaminek találta volna a tejhez, mikor kifut a lábasból. Az asszony fölrezzent. Álmodozó arczczal, mint a ki egy szebb világról száll vissza a föld alacsony hiúságai közé, ajkai körül angyali megadással pillantott a vendégre, kinek most nagy kedve lett volna egyszerűen a föld alá bújni szégyenében ez elől a légies tekintet elől. — Linka! — Azt akarta mondani, hogy: Linka, bocsásd meg a gondolatomat, a mivel vétkeztem ellened ! — hanem elnyelte, mert nem talált szavakat reá. — Ah! röppent el Szigetiné ajkairól egy rövidke sóhaj. — Szenved! — súgta valami Kackának. — Szenved ! — tombolta utána száz néma hang. — Ha szenved, akkor értem szenved és akkor szeret, — villant meg benne egy édes, boldogító gondolat. — Mire gondolt, Linka? — kérdezte olvadozó hangon. Aztán egyszerre átfutott hátán a hideg. Eszébe jutott, hogy hátha ez az asszony sem külömb a többinél és most, mikor ő azt kérdezi tőle, hogy mire gondol, azt fogja felelni, hogy: Istenem, esik az eső és a cseléd majd csirizt hoz haza liszt helyett! — A fogai összeverődtek ; vacogott, mint a kit hideg vizzel öntöttek le. Szerette volna visszavonni a kérdést, vagy befogni a fülét, mert félt a felelettől. Az asszony bágyadtan mosolygott és nem felelt. Magába mélyedt . . . — Ugy-e, Ferenc — szólalt meg egy szempillan- tásnyi idő múlva, — magának most már ezernégyszáz forint biztos jövedelme van és ha nem csalódom, háromszázötven forint lakáspénze? Nemde? A főmérnök föllélegzett, mint a kinek rossz álma volt és napsugaras, kacagó reggelre ébred. Újra fiatalnak, boldognak érezte magát és szeretett volna leborulni az apró, topános lábai elé ennek az édes asszonyi teremtésnek, a ki még sem gondolt a cselédre s a csirizre s gondolatban is vele foglalkozott . . . — Annyi, Linka, — felelt gyöngéden — s ezenkívül még a napidijaim. Miért? Linka asszony vontatott hangon folytatta: — Lássa, és az én férjemnek csak ezerszáz forintja van, kétszáz forint lakáspénzzel, a mi összesen . . . — A mi összesen ezerháromszáz forint — segítette a főmérnök, szeretettel szorongatva a húsos női kezet. — Az is nagyon szép pénz, Linka, nagyon szép . . .
