Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
27. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 elfogadtatik. Az Anna és árpádtelepi asztal- társaság e választásával olyan igaz érdemet koszo- ruzott meg, amely becsületére válik magának a derék társaságnak is. Az Anna napi bucsu-ünnepély, melynek tiszta jövedelme ismét az iskola-alaphoz fog csatoltatni, volt még eszmecsere tárgya s ennek a főbb részletei megállapitása után a közgyűlés véget ért. A zene csábitó hangjai mellett a jókedvű fiatalság pedig táncra kerekedett. hírek. A Sporttelep mulatsága. A Rákosszent* mihályi Sporttelep huzamosabb pihenéséből ismét nekilátott a szorgos munkának. Szokásos tavaszi mulatságát az idén nem tartotta meg, hanem méltányos tapintatból átengedte a teret egyéb jótékony célú mozgalmaknak. A hagyományos augusztusi nagy mulatság azonban kárpótolni fogja a közönséget, mely érthető várakozással tekint a Sporttelep mindig uj s mindig változatos művészi produkciói elé. Ez idén a Sporttelep eddig még ki nem aknázott térre lép: nagyszabású műkedvelő előadást rendez, melyben a község társadalmának elsőrangú tagjai vállalnak szerepet, hogy méltó keretéül szolgáljanak egy olyan művészi eseményhez, amely páratlanul áll a szentmihályi mulatságok történetében. Ugyanis a Sporttelep vezetőségének sikerült rábirni községünk régi, illusztris birtokosát, Szabó Antalt, a Népszínház első művészét, hogy az augusztusi mükedvelő-szini előadáson mint vezérszereplő és főrendező résztvegyen. Szabó Antal, vagyis helyesebben Szabó Anti bácsi, évtizedes hallgatást tör meg, midőn szentmihályi színpadra lép s ritka szívességből történő szereplését elvállalta. Mondanunk sem kell, hogy legjobb alakításainak egyikét-másikát fogja bemutatni közönségünknek, mely a kitűnő művészt Magyarország legelső népszínmű jellemszinészét — igy teljes közvetlenséggel élvezheti. Mint említettük, az előadandó darabokat is ő rendezi és tanítja be, s igy a teljes, zavartalan műélvezetet e körülmény egymaga biztosítja. — A fényes estélyt augusztus 6-án tartják meg. A szereposztás és az első olvasópróba még e héten megtörténik. — Rákosfalva világítása. Rákosfalva közvilágításának régen vajúdó kérdését nagy lépéssel viszi előre az a szépen megokolt előterjesztés, mely a napokban érkezett a X. kér. elöljáróságtól a főváros tanácsához. Közbiztossági s egyéb fontos köztekin- tetekből kéri az elöljáróság, hogy a tanács teljesítse Rákosfalva lakosságának régi kérelmét s szaporítsa meg a közterületeken felállított lámpások számát. Az érdekes előterjesztés sorsát éber figyelemmel fogjuk kisérni s hirt adunk róla. A kezdeményező lépésért az elöljáróságot mindenesetre teljes elismerés illeti. A fogyasztási adó. A következő levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A f. hó 26-án b. lapjában megjelent „A f o- gyasztási adó“ cimü cikkre vonatkozólag vagyok bátor e sorokban válaszolni, kérve a t. Szerkesztő urat, hogy soraimnak b. lapjában helyt adni kegyeskedjék. Azon körülmény, hogy valaki a letétbe helyezett fogy. adót a rákosfalvi bárcázó állomáson nem kapta vissza, legkevésbbé múlt a* pénzügyőrség rossz akaratán mert a pénzügyőrség nincs feljogosítva pénzkezelésre. Azonban azért nem kellett volna az illetőnek a bort leszállítani stb., hanem az ott szolgálatot teljesítő pénzügyőrökkel a bárcán igazoltatni a kilépést és alkalomadtán — hetek múlva is az illető pénzét visszakapta volna a bárca felmutatása elleRánk nézett és furcsán mosolygott. — Szervusz, doktorkám, — szólt kissé recsegő hangon, miközben a kezét egy pillanatra fölvette a kavics darabokról, melyekkel, mint én vettem észre, játszott volt. — Gyere csak ide, talán mégis kieszelsz valamit ebben az ügyben. — Miféle ügy ? — súgtam az orvos fűiébe, mialatt egészen odaléptünk. — Pszt! Ez az ő theoriája, — súgta vissza hirtelen a barátom és nyájasan felelt a 75-ösnek. — No főhadnagy ur, nézzük, mennyire haladtál ? Az kesernyésen mosolygott. — Bizony, semennyire sem, doktorkám. Most hirtelen rám nézett és olyan arcot vágott, mintha megvolna botránykozva rajta, hogy idegen létemre én is oda mertem jönni. Az orvos hirtelen bemutatott. — Jó barátom, X. Y., a ki szintén nagyon érdeklődik theoriád iránt. Az már más, — nyújtotta kezét a 75-ös. — Ha ön is érdeklődik, akkor üljön le, uram. Nem, nem, nem a padra! — mikor oda akartam leülni, — ide mellém ni, a földre! És szánakozólag nevetett, mikor élénk taglejtéssel hozzátette: — Ilyen nagy dolgokat, uram, nem lehet ám csak úgy a pádon ülvést kitalálni! Leguggoltam tehát melléje a földre s hogy kedvére tegyek, figyelemmel kezdtem nézegetni a kavicsait, melyekkel babrált. Többé-kevésbbé egyforma kavicsok voltak ezek, kettesével sorjába rakva, mint két sor katona. — Hogy’ is van csak! — fordultam barátságos arczczal a 75-öshöz, tettetve magam, mintha csakugyan tudnám, miről van szó. — Sehogy, uram, sehogy, — válaszolt ő düny- nyögve. — Hiába’ rakosgattam őket igy, hiába rakosgattam őket amúgy (itt fölvett a sorból egy kavicsot és egy másiknak a helyére tette), nem boldogulok velők. Ő sem boldogul, — s kezével a mellette guggoló ápoló felé bökött és merően rám vetette szemét, mintha tanácsot kérne. — Igen, — jött most segítségemre az orvos, mert már zavarba jöttem volna, hogy mit mondjak, — a főhadnagy ur valamit újra rendbe akar hozni, a mit egyszer, hisz’ tudod (hogyne tudnám!) elrontott egy gyerek.
