Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
nmwo vii^-EjtV-E/ 27. szára.-± nében a vámnál, nem tételezem fel, hogy ezt az illető pénzügvőrök nem mondották volna. De ha nem tették. úgy ezt csak annak a megfoghatatlan, indokolatlan ellenszenvnek, megvetésnek tudom be, mely- lyel a társadalomnak bizonyos rétege a pénzügyőrség iránt viseltetik, amit természetesen aztán egyik másik pénzügyőr — elég helytelenül — megtorolni kíván alkalomadtán, szabályaink ellenére is.— Elvül vallja, hogy „A milyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten.“ Arra vonatkozólag pedig, hogy a „fináncot be kell csapni, ahol lehet,“ csak az a megjegyzésem, hogy a pénzügyőr a kincstár érdekei fölött őrködik, ergo ha valaki a vámvonalon becsempészni igyekszik fogy. adó alá eső tárgyat a törvény kijátszásával, úgy nem a pénzügyőrt, hanem a kincstárt és önön magát csalta, illetve károsította meg, lévén minden polgárnak érdeke, hogy az állampénztárba minél több jövedelem folylyék be, hogy ez által az állam a reá háruló sok, mindenkire hasznos és nagy anyagi áldozatokkal járó feladatokat megoldani képes legyen. — Valamivel több előzékenységet stb. kérünk a társadalom ezen rétegétől, közös célunk lévén a haza nagyságát előmozdítani, mi pedig ezen az utón véljük ezt megcselekedni, lévén Kölcsey szerint „Minden pálya dicső, melyből a hazára fény derül.“ Maradok a tekintetes Szerkesztő Urnák hálás kö zönetet mondva hazafias üdvözlettel, Egy pénzügyőr. litkos jóltevő. A jótékonycélu adakozás törté- ténetében ritka esetről adunk hirt. Egy nemesszivü férfiú, ki talán szinte túlhajtott szerénységből az N. N. jel mögé rejtőzik, a szentmihályi templom nagyharang alapja javára 200 koronát adományozott, azzal a kijelentéssel, hogy ha a még ezenkívül is fedezetlen összeg nem lesz túlságosan — Egy kis semmiházi! — Igen, egy kis semmiházi, — hagyta iá a barátom. — A gyereknek ugyanis volt egy száz éves apja (vájjon mikor nősülhetett az öreg — gondoltam magamban, — hogy száz éves korában még kis gyermeke volt), s erre volt rábízva az egész szerelem. Tudod, az egész szerelem a földön. — Igen, igen. Hisz’ ösmerem az ügyet. A főhadnagy arczán elégült mosoly ömlött el, a mint ide-oda szedegette a porban a kavicsokat: — Látszik, hogy ért a dologhoz . . . — Tehát — folytatta az orvos — az öregnél voltak az összes szivek, tudod, és neki nem volt más kötelessége, mint, hogy párosával elrakva, rendben tartsa őket; tudniillik úgy, hogy minden férfi- szivhez csak olyan női szivet tegyen oda párnak, — igy sorban, a hogy a főhadnagy ur is rakja őket — a melyik egészen hozzávaló. Vagyis, hogy minden egyes pár szív közül a férfi is, meg a nő is szeresse egymást és igy mindenki boldog lehessen. Ha valamelyik szív esetleg nem lett volna a párjához való, azt az öregnek olyannal kellett kicserélnie, a melyik odavaló. És viszont emehez is olyan szivet kellett keresni párul, a melyikkel teljesen összeillik. nagy, a teljes szükségletet kezségesen fedezi. A jótékonyság angyala különös ihlettel szállotta meg Szent- mihályt, hogy ilyen virágjai is teremnek. Áldja meg a jóságos Isten mind a két kezével. Pófsorozás. A vármegyeházán e héten tartották az utóállitásokat. Rákosszentmihály ról csak egy legény került ezúttal sor alá s alkalmatlannak bizonyult. Templomi hangverseny. Z z o 1 n a y Károly nagyszabású templomi hangversenyét július 28-án tartják meg. Zsolnay főrendező, N its c h e és 0r isto f a n i tagokból álló küldöttség tegnap tisztelgett W. Kra m e r Teréz úrnőnél Cső mörön, hogy a kiváló művésznőnek a műsor megállapítására vonatkozó rendelkezéseit átvegye. A megszokott szives fogadtatás után Kramer Teréz kijelentette, hogy három éneket fog előadni, még pedig a legszebb és legnehezebb egyházi müveket énekeli. A részletes műsort legközelebb adjuk hírül, azonban már egyelőre is megjegyezhetjük, hogy e hangverseny nem csak környékünkön és a fővárosban fog feltűnést kelteni, hanem az előadandó müvek egyenesen világhírűvé fogják tenni, s a legritkább művészi eseménynyé avatják fel. Érdekes, hogy az érdeklődés már most olyan mértéket öltött, hogy bár még a meghívókat sem bocsájtották ki — már is'75 ülőhelyre történt előjegyzés. A ki tehát magának ülőhelyet óhajt biztosítani, tanácsos lesz ha jó előre gondoskodik róla, nehogy a mérsékelt számú jegyek idő előtt elfogyjanak. Szent Hubertus kápolnája. A Csobánka melletti M a r g i t 1 i g e t környékének nyaralói és üdülő betegei a Pásztor heg yen díszes kápolnát építtettek közadakozásból. A csinos kápolna céljára a területet T e 1 e k y Tibor gróf adományozta, az épités körül pedig Martin Sándor dr. G mellin Ottó, Exler Sándor dr. a Rehák testvérek A főhadnagy ur tudja legjobban, hogy milyen nehéz munkájába került a száz éves öregnek, a mig minden szívhez hozzá tudta választani a párját. — Képzelem, — suttogtam sóhajtva, mert ezt magam is nagy munkának vélném. Az ember magának sem talál magához illő párt, hát még valamennyinek ! — Nos tehát — vágott közbe a 75-ös, akinek észrevehetőig nem volt türelme rá, hogy végighallgasson, nos tehát, mikor aztán az öregnek végre mégis sikerült az egészet sorba raknia, akkor, kérem, borzasztó dolog történt. Az öregnek egyszer el kellett valahová mennie, s hogy a sziveket addig se hagyja magukra, a vén bolond fejével rábízta a kis fiára. És, képzelje, mit csinált a semmiházi kölyök ? — Mit? — Hát nem tudja ? Alig, bogy apja Intette a lábát hazulról, odament a szivekhez és fogta az egyiket s oda tette a másik helyére; aztán fogta a másikat és odatette a harmadik helyére, a melyiket ismét egy másik szív helyére tolt oda. Szóval, mire az öreg hazajött, egyetlen egy szívet sem talált már az igazi párja mellett : mindegyiknek olyan párja volt, a kit vagy ő nem szeretett, vagy az nem sze-
