Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

RÁKOS VIDEKt

3. szám.

tekben lehet helye, a mi itt, Rákosszentmihály on most fenn nem forog. Az adókulcs leszállításának célzata pedig ilyennek nem tekinthető.

Méltatlankodó hangon fejtegeti a leirat, hogy a különválás előtt kellett volna mérlegelni, j hogy bajt fog okozni a kiadások többlete. Az előreszámítás volt irreális. A község első évében elkölteni ezt a bevételt csak egy évi segítség lenne, azután ismét csak elkövetkeznék a fennakadás A községi -vagyon szüksége s előre nem látott csapások okozta állapotok bekövetkeztése esetére. Az adózás elmaradása, stb. pótlására. A község előtt lépten-nyomon ott lebeg a csőd réme, ha nincsen törzsvagyon.

Látjuk — úgymond a vármegye — a közgyűlési jegyzőkönyvből, hogy a község erőltetett bevételeket keres s mégis felesleges kiadásokat tűr meg, mint a költségvetés ki- nyomatása és kiosztása, a mit a községi törvény 125. §-a csak rendezett tanácsú városoknak tesz kötelességévé. (Ez a tétel azóta módosult, a mennyiben a községnek hivatalos lapja lévén, a közlés módja egyszerűvé vált s külön költséget sem okoz.)

Kéri a vármegye az elöljáróságot és közönséget, hogy a képviselőtestület ilyen színezetű határozatait fellebbezze meg. Figyelmezteti az elöljáróságot a bevételek III. címe 3. rovatában felvett 1500 korona pontos behajtására s inti, hogy a kavics elhatározott értékesítése ellenére jó utakról gondoskodjék.

A költségvetésben előirányzott tételeket a pénztári kezelés és számvitel érdekében a fennálló szabályrendelet értelmében kellőleg okmá- nyolni kell, az okmányolatlan tételeket tehát okmányokkal kell pótlólag fedezni.

Beszél meg a leirat az öt rendőr illetményéről s végül kijelenti, hogy a költségvetés többi tételeit jóváhagyja.

Végül a lecke java. Óva figyelmeztet, hogy a jövedelmek behajtásáról gondoskodjunk, s a feltétlen takarékosságot tartsuk szem előtt, mert ha a vármegye arról lenne kénytelen meggyőződni, hogy a község érdekei a képviseletben nincsenek kellőképen biztosítva, úgy a községi törvény 117. §-a értelmében lenne kötelessége eljárni.

Tetszik tudni mit mond ez a paragrafus?

„Ha a község a képviselőtestület és elöljáróság gazdálkodása vagy elemi csapások és egyéb balsors folytán a vagyonhukás szélére került, saját kérelmére és szükség esetén hivatalból is az alispán, a tiszti ügyész meghallgatása

után a községi vagyonkezelést meghatározott időtartamra zárlat alá helyezteti, zárgondnokot nevezhet s erről az illető bíróságokat értesíti.

Ezen zárlat az 1881. LX. t.-c. 254. §-ában fenntartott zárlatok hatályával bir“.

Gratulálunk. Budapest székes főváros évtizedek gazdálkodása után jutott el a kormány- biztos mumusáig, mi a legelső lépésnél, az első pillanatban megkapjuk a tiszteletreméltó oldalba billentést.

De talán a nemes varmegye mégis kissé messze kalandozott. Rákosszentmihály község elöljárósága értelmes, lelkes, munkaszerető és törekvő testület, a képviselőtestület jóakaratu és intelligens. Igaz, hogy ezúttal erőszakolt és nem jogos téren kereskedett, a mi következményeiben kétségtelenül messzeható veszedelmeket rejt magában s ezert ostorozandó, de tálán meg sem adott puszta jó igyekezetével eleg okot arra, hogy mindjárt a legnagyobb ütővel lépjenek ki ellene.

Gymnasiumot Szentmihálynak.

— Levél a szerkesztőhöz. —

Élénk emlékezetemben van azaz idő — másfél éve volt — midőn idejöttem, hogy itt letelepedjem. Meghozta a kedvet a mindig élénk lóvasut; talán az egyedüli intézmény, a mely nem érdemli meg a közönség gáncsolását, mit hallani lehet, ha hébe-hóba megesik, hogy forgalom lebonyolításában torlódás történik. Ez az intézmény az egyedüli nálunk, mely megérdemli a közönség becézgető szeretetét és esetleges hibáinak jóakaratu elnézését vagy egy-egy udvarias kérőlevelét a közönségnek az esetleges javítások érdekében. Midőn erről irok, nem kerülhetem el, hogy őt személyesen, de még látásból sem ismerve kalapot ne emeljek ama férfiú előtt, kinek legnagyobb része volt ennek megteremtésében Kit nem nevezek ugyan meg, de megírom róla, hogy Hevesmegyében tekintélyes, köztiszteletben álló birtokos és vezérszerepet játszó család sarja, ki itt is megtalálta tevékenységének a megfelelő teret.

Meghozta a kedvet a letelepedésre az épp akkor kezemhez került -róm. katholikus templom alapkő letétel ünnepélyre szóló meghívó, melyhez szintén azt a gondolatot fűztem, hogy ehhez az úr, a pór, a szellem és a munka napszámosa, a gazdag, a szegény egyformán hozzá járult felekezeti különbség nélkül és egy nagytekintélyű család, két kimagasló alakjának — kik közül fájdalom egyik jobblétbe menve, minket itthagyott, — befolyása folytán, ingyen telket adományozott, ez adományt pedig betetőzték azzal, hogy a leendő községnek, székház céljára, szintén átengedtek egy szép telket. Illőnek tartanám, ha Rákosszentmihály községe az elhalt emlékét megtisztelve — önönmagát tisztelné meg — és a hadsereg e jeles elhunyt tagjának nevéről nevezné el a templom terét. A család másik előkelő tagja ma még életben van és díszes állást tölt be, azt hiszem életé-