Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 15 s/.ám. mihályon, Árpád-utca 139. sz. a. levő házát. Az uj háztulajdonos családjával együtt rendes nyaralója lesz községünknek. Halálozás. Mint igaz részvéttel értesülünk, Szacsvay Imrét, Szentmihály illusztris lakosát, fájdalmas gyász érte. Szeretett testvéröcscse esztelneki Szacsvay Béla sz.-főv. állatorvos, rendkívül hosszú betegség után, április 3-án elhunyt. A megboldogult 42 évet élt. A székesfővárosi vásárcsarnokok állatorvosai külön gyászjelentésben siratták el kedvelt kollégájukat. Ferenczy Zoltánt, a Magyar Jelzáloghitel-Bank főtisztviselőjét élte javakorában ragadta el a könyörtelen halál. A ritka vigkedélyü, életvidor férfiú csak néhány évvel ezelőtt is élénk és mindenki előtt rokonérzést keltő szerepet töltött be a Rákos vidékén. Állandóan Rákosfalván nyaralt o éveken át minden mulatságnak, nevezetesebb társasösszejövetelnek ő volt a főrendezője. Számtalan jótékony mozgalomnak volt lelkes vezére s Szentmihály on, Mátyásföldön egyaránt kedves emlék a Ferenczy Zoltán vigsága, fáradhatatlan tevékenysége. Wolf Gyuláné, a nemrég még szentmihályi ösmert kereskedő neje, hirtelen elhunyt Budapesten. Nagy részvéttel temették. Postai kézbesítés. Nagy hirt hozunk. Rákosszentmihály haladásában komoly jelentőségű az az újítás, melyet a budapesti főpostaigazgatóság ez év április hónapjától kezdődőleg életbe léptetett. Régi panasz az, hogy Szentmihályon kezdetleges a postai küldemények kézbesítése körül követett eljárás. A község közepén, a fő telepeken naponként egyszer történt eddig a postai küldemények kézbesítése, mig a külső részeken György- és Annatelepen stb. egyáltalán nem kézbesítették eddig a posti küldeményeket, hanem külön szolgát kellett a lakosságnak tartani, a ki a postáról a küldeményeket elhozta és házhoz hordta. A postaigazgatóság intézkedése következtében ezentúl a szentmihályi kézbesítés gyorsabb és pontosabb lesz, a mennyiben a szükséghez képest ezentúl naponként kétszer is házhoz hordják a postát s április 10 étől kezdve a külső részeken, a telepeken is megkezdődik a díjtalan postai kézbesítés. Ennek életbeléptetésétől kezdve tehát Rákosszentmihály egész területén kézbesíteni fogják a postai küldeményeket s azokért a magánfektől dij egyáltalán nem követelhető. Örömmel üdvözöljük ez újítást, mely Rákosszentmihályra nézve valódi áldást jelent. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e héten Rákosfalván tartott összejövetelt, melyen a szokottnál kisebb számú közönség gyülekezett, kedve, szives hangulata, lelkesedése azonban bő kárpótlást nyújtott. Az estén dr. Friedländer Manónak, a társaság közkedvelt tagjának nevenapját ünnepelték. Az ünnepi szónok Fehérváry József volt, ki az ünnepekben a ragaszkodó jóbarátot éltette. Jövő csütörtökön Mátyásföldön lesz a már most rendkívül kedélyesnek ígérkező összejövetel. Községi választás. Csömörön márczius végén tartották meg Tahy István szolgabíró elnöklete alatt a községi elöljáróság választását. Bíró lett ismét Morva János, törvénybíró Speid- ler Ferencz, közgyám: Speidler József, pénztárnok: Nemes Mihály. Esküdtelőljárók: Szirotek Mátyás, Skrvanek János, Gubek István és Szuhaj Mihály. A névsor elolvasásakor önként eszébe jut az embernek, hogy hát mire való is az a névmagyarosítás ? Kár, hogy nem akad apostola arra felé. még forróbban; hiszen a szerelmesek ravaszak is tudnak lenni. Nem sokáig tart már úgy sem, ki van tűzve a szökés ideje; mikor a nagyvezérnek tanácskozó napja van. A várva várt nap is elérkezett. A nagyvezér búcsúzni jött. Fatime arcza, mikor a nagyvezér megcsókolta sápadt volt, kezei remegtek. Feruzin ijedten tudakozódott e hirtelen sápadtság oka felől, majd menni sem akart, de Fatime csakhamar vidám lön s a nagyvezér eltávozott. Ekkor megjelent az ifjú. Termetét nem szolgaruha, hanem fényes páncél boritá. Hevesen zárta karjaiba szive hölgyét, majd az indulást sürgeté. Fatime zokogva . . . kacagva járta körül utoljára a fényes szobákat, hogy kedvenc tárgyaitól búcsúzzék, de az édes kacagás egyszerre éles si- kolylyá változott. Az ifjú is megrettenve tekintett fel. A nagyvezér kedvenc nőjének rosszullétén aggódva, visszatért és haragtól lángoló arczczal kezében tőrt forgatva, rohant az ifjú felé, hogy azt átdöfje. — Ne bántsd 1 ... Ne bántsd! . . . sikoltáFatime, — hiszen az a te ... de mielőtt még egy szót szólha- iott volna, holtan rogyott le a szőnyegre. Megölte az ijedtség. Az ifjú mint a sebzett vad, feljajdult, az ősz emberre rohant, de karjai lehanyatlottak . . . — Vigyétek! . . . Vigyétek! . . . kiáltá Feruzin a nélkül, hogy rátekintett volna ... — fojtsátok meg. A betóduló szolgák rettegve teljesítek félelmetes urok parancsát s kihurcolták az ifjút. Mikor Feruzin magára maradt, s haragja is lecsillapult, letérdelt a holttest mellé, csókjaival borító, majd zokogva mondá: — Fatime, mért csaltál meg, hiszen úgy szerettelek ? Te hűtelen! Nagyon szeretted? Legyen! Együvé temettetlek benneteket, mert nagyon szeretlek, s megparancsold szolgáinak, hogy az ifjút is fektessék Fatime mellé. A szolgák behozták a letakart testet, letevék Fatime mellé és zajtalanul eltávoztak. Feruzin nagyvezér egyideig csendesen járkált4 a teremben, majd megállt és gondolkodott. — Vájjon milyen lehet? Ki lehet? kérdé önmagától, s csendes léptekkel haladt a letakart holttest felé! Megfogta a lepel szóiét, s lassan levonta a halott arcáról. A mint rá pillantott a még halálában is mosolygó férfi arcra: hirtelen a szivéhez kapott . . . — Fiam! . . . egyetlen fiam!! hörgó . . . s holtan bukott áldozatai mellé.
