Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 1. szám. tér éjjelén az eltűnő évvel eltaszitjuk magunk­tól a gyarló ember minden bűnét s gyenge­ségét s fogadkozunk, hogy jobbak, derekabbak leszünk az uj esztendőben. Tisztult szivvel kívánjuk egymásnak az igaz boldogulást. E tisztult, verőfényes órában, az uj vértjével dí­szített Rákos Vidéke beáll az igaz szívből üdvözlők seregébe s kéri: fogadják olyan őszinte jóakarattal, a minővel önmaga nehéz pályáján az utat magának szeldesi. Álljanak a mi zászlónk alá, melynek tisztaságára féltéke­nyen őrködünk s szerezzenek híveket a tisztes célnak, mert csak ez az egyetlen mód, hogy mindazt a becses feladatot, melynek szolgála­tára szegődtünk, teljes sikerrel be is tölt- hessük. Községi ügyek. Rákosszentmihály nagyközség képviselőtestülete december 30-ikán látogatott gyűlést tartott, melyen számos nagyérdekü tárgyat vitattak meg. A gyűlésről, melyen Hauser Gyula biró elnökölt s az előadói tisztet Krenedits Sándor, a község kiváló tehetségű uj jegyzője első ízben töltötte be — a követ­kezőket jelenthetjük: Piac-bérlet. A rákosszentmihályi közpiacon a helypénzszedés- jogát évenként átalányösszegért szokták nyilvános ár­verés utján a legtöbbet Ígérő vállalkozónak bérbeadni. Az idén megtartott árverésen a tavalyi bérlő Berger Péter egyedül jelentkezett s az eddigi bérösszeget, 450 koronát ajánlotta meg. A képviselőtestület a bérleti szerződést Berger Péterrel megújította. Fuvardíjak. Bitskey Gyula volt helyettes jegyző bemutatta a folyó évben felmerült fuvar- és napidijaira vonatkozó számadását, mely szerint e czimen 782 kor. 92 fillér követelése van. Ebből a volt anyaközség, Csömör ter­hére esik 596 kor. 92 fillér, mig Rákosszentmihályt ter­heli 160 kor. 92 fillér. Ezt az összeget az előre nem látható kiadások czímén felvett 600 korona terhére utalványozták. Egy sokat vitatott kérdés. Nagy és éles vitát idézett fel annak idején még a csömöri képviselőtestületben az akkori adóügyi aljegyző Krenedits Sándor és Szabó László végrehajtó további alkalmaztatásának ügye. A képviselőtestület akkor — a még ismeretlen jövő esélyeitől úgy akarta megkímélni őket, hogy további alkalmaztatásukat Rákosszentmihály részéről biztosította. E határozat ellen dr. Bentsik József akkor felebbezéssel élt s a határozat megsemmisítését kérte. A vármegye ezt a kérelmet — bár a határozat jogosságát kifejezetten elismeri — formai okokból mégis I teljesítette. Az erre vonatkozó vármegyei véghatározat szóról-szóra a következő: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének Budapesten, 1903. évi november hó 30-án tartott ren­des bizottsági közgyűlésén. 33669 kig. 1903 1963. kgy. 1903 Tárgyalás alá vétetett Rákosszentmihály község képviselőtestületének f. é. augusztus hó 12-én hozott határozata. Véghatározat. Dr. Bentsik József ügyvéd által megfelebbezett Rákosszentmihály község képviselőtestületének 1903. évi augusztus hó 12-én hozott azon határozata, melylyel kimondotta, hogy az esetre, ha Krenedits Sándor, ez időszerinti csömöri adóügyi aljegyző az üresedésben levő s már szervezett rákosszentmihályi községi jegyzői TÁRCA. Herkópáter karácsonya. Irta: Ribiánszky József. Hergovics Sanyi, a boldogabb időben sekrestyés volt Budán; s ily minőségében oly leleményes találé­konysággal tudta a hívők filléreit, melyek a szende arcú egyházfi csengetyüs zacskójába hullottak, borrá változtatni, hogy végre is kicseppent hivatalából. Van akárhány cserepes legény a Tabánban, a ki ez esemény után számítja az időt s annak a városrész­nek lakóit, a kiknek templomában a persely feltörés megtörtént, „Klingenbeutler“-eknek (csengetyüs zacskós) gúnyolja. A rajta vesztett férfiú ekkor megfogadta, hogy nappal soha sem lépi át a templom küszöbét. A foga­dalom éjjelre nem szólott s a fokról-fokra züllött ember egyike lön a legvakmerőbb templomrablóknak s életének nagy részét különböző fegyházakban töltötte. Csendes magányában temérdek ideje volt elmél­kedni a letűnt szép napokról, a mikor még a templom koldusai rendes adófizetői voltak, fizetvén neki heten­ként egy-egy jó helyért 3—5 forintot. Valamint azok az istenfélő vén asszonyok is felujultak emlékében, a kik­nek az ajándékba kapott ócska reverenda darabjait azzal a hitegetéssel, hogy az a szalézi szent Ferenc ereklyéje, a nyakukba sózta. Sanyi ur, tolvaj nevén Herkópáter, igy hívták kollégái a bibliában való jártassága miatt, a börtönben teljesen kimivelte magát. A rabkönyvtárból kapott bün­tető törvénykönyvet és a bibliát betéve tudta. Az elmúlt tavaszon lesoványodva és végtelenül agyongyötörve került ki egyik vidéki jóhírü fogházból, melyben a budapesti csirkefogó uraságok találnak ven­dégszerető tanyát. A csirkefogó ténsurak fellázadtak a silány hétkrajcáros rabkoszt miatt, mely alkalommal fő­kolomposukat Herkópátert, a börtönőrök úgy „meg- adjusztálták“, hogy mikor kiszabadult, már csak árnyéka volt a hajdani veszedelmes betörőnek. Elvesztette minden ruganyosságát, félkarja megbénult. De azért nem pártolt el Merkuriustól, a tolvajok istenétől. Ha már ereje cserben hagyta, pár fokkal lejebb szállott és felcsapott „Jó reggelt kívánódnak — „Stiegenlaufer“-nak, mint a hogy a fővárosi tolvajnyelv a besurranó jómadarakat nevezi. Karácsony estéjén, mikor már mindenütt kigyultak

Next

/
Oldalképek
Tartalom