Rákos Vidéke, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1 szám RÁKOS VIDÉKE 3 állásra pályázik és megválasztatik, — őt a megállapított jegyzői fizetéssel úgy is alkalmazza, lia pedig nem választatnék meg, akkor fog a végkielégítés vagy hason- rangbani átvétel kérdésében végleg határozni, Szabó László kézbesítő és végrehajtót pedig, kinek állása a szabályrendeletben már megállapíttatott választás nélkül a kitüntetett 1160 korona javadalmazás mellett átveszi, illetőleg megtartja. Ezen határozat érdemi helyességéhez és indokoltságához szó sem fér, mert kétségtelen, hogy a pusztán Szentmihály érdekében létesített két Csömör községi hivatali állást betöltő alkalmazottak a szerzett jogok respektálásának szempontjától eltekintve, nem hagyhatók bizonytalan időkig kétségben existentiájuk, illetőleg végkielégítésük vagy átvételük tekintetében s ezen kérdés, mint elsőrangú imminens és sürgősen megoldandó jelentkezik, mégis a felebbezésnek helyt adva, a határozatot meg kell semmisíteni azon formai törvényi szempontból, hogy azon rendkívüli közgyűlés tárgy- sorozatán, a melyik ezen kérdésben határozott, ezen tárgy nem szerepelt s igy az 1886: XXII. t.-cz. 54. §, érvényben fennálló rendelkezésnek elég nem lett téve. A községi jegyző előterjesztésében a községi szervezési szabályrendelet V. fej. 9. §-ára hivatkozik, mint a melynek alapján a kérdés szőnyegre hozatott, ez azonban a fentemlített törvényes rendelkezéssel szemben annyival inkább is szabálytalannak tekintendő, mert a hivatkozott községi szervezési szabályrendelet jóvá sincs hagyva s igy semminemű jogerővel nem bir. Mely véghatározat megfelelő eljárás végett a gödöllői járás főszolgabírójának és ez u^on Rákosszentmihály község képviselőtestületének kiadatik. Kmft. Jegyzetté és kiadta: Fazekas Ágoston s. k. főjegyző A község képviselőtestülete most a határozat tudomásul vételével odanyilatkozott, hogy Krenedits Sándor jegyzővé megválasztatván — megfelelő ellátásban részesül, — Szabó László végrehajtót pedig a község szintén alkalmazza. A személyi lakásbejelentések ügyének kezelésére vonatkozólag pedig úgy döntöttek, hogy a jegyző végeztesse saját felelősségére a munkát bárkivel. A bor- és husfogyasztási adó. Krenedits Sándor jegyző indítványára 12 szóval egy ellen kimondta a képviselőtestület, hogy a borfogyasztási adót az egyes fogyasztókra a község tételenként veti ki. A tételenkénti adóztatás itt figyelemreméltó jövedelemmel kecsegtet, a mire pedig a küzdő községnek nagy szüksége van. Különösen a vendéglősök, bormérők esnek el ilyen módon a község rovására jogtalanul szerzett haszontól, s a valóságos fogyasztás mennyisége arányában fogják a terhet viselni. Ez a határozat érdekelt helyeken némi zajongásra fog ingerelni, de igazságos volta kétséges nem lehet, annyival is inkább, mert a helybeli borárakat a fogyasztási adó összegének beleszámításával szokták megállapítani. A képviselőtestület e határozatával ismét tanúbizonyságát adta, hogy a község érdekeit szivén viseli. A borkészletek ellenőrzését az elöljáróság fogja teljesíteni, de külön 60 kor. havi fizetéssel borellenőrt is fognak alkalmazni. Körállatorvos fizetése. Nyolc község tart egy közös állatorvost. Az érdekelt községek értekezletet tartottak s a körállatorvos számára 1200 kor. fizetést és 1000 korona utiátalányt szabtak ki díjazásul. Ebből Rákosszentmihály terhére 330 korona jut, a melyet Krenedits jegyző javaslatára megszavaztak. Vágóhíd. A vármegyétől erélyes hangú leirat érkezett a szent- mihályi vágóhíd és dögtér ügyében. A vármegye szerint a gázlángok, besompolygott egy úri lakásba. Az előszoba fogasai tele voltak aggatva értékes téli kabátokkal. A félig nyílt belső ajtón keresztül kicsillámlott a karácsonyfa gyertyafénye, mely körül vékony szoprán hangon énekelte a gyermek sereg: „Szűz Mária e világra nékünk szent fiát hozá, A jászolban fekszik, ki a mennyet s földet alkotá.“ — Kedves fiaim! — szólott egy mély baszus hang, — a gyermek Jézus megemlékezett rólatok. Üdvöz- légy kis Jézus! Ki miértünk születve, váltságot hoztál nekünk s meghozod az igaz hit világát. Herkópáter egy darabig mozdulatlanul kémlelte a lakást s mivel egy lelket sem látott, gyorsan magára kapta a legelső kezeügyébe eső városi bundát s karjára három más értékes kabátot s nesztelenül a mint jött, távozott, magában dörmögve: — A kis Jézus rólam is megemlékezett. A lépcsőházban tántorogva jött vele szembe a házi cerberus. — Hej, hová azokkal a kabátokkal ? kérdezte borízű hangon. Az agyafúrt tolvaj feltalálta magát. — Itt az első emeleten bízták rám, hogy tisztogassam ki a pecséteket, mert hát flekkpucer lennék, vagy mi. A nagyságos urak összelocsolták egymást mtrraszkinóval, azért hát nagyon a lelkemre kötötték, hogy holnapra készen legyen, azért sietek a postamunkával. — Ilyen embert keresek én, örvendezett a házmester. A korcsmában, közömbös bírálati eszmecsere jogom akadt egy kollegámmal, a ki naturából leöntött vörös borral, mert nem akartam elfogadni a kináját. Én is oda adom a malaclopómat, de holnap reggelre haza hozza ám és vigyázzon, hogy az oldalbordám észre ne vegye. Herkópáter az utcára érve, majd kiugrott bőréből és sunyi mosolygással mondogatta: — Hiába a kis Jézus jól viselte magát. Az istenfélő tolvaj másnap beállított legértékesebb prédájával a városi bundával Dukatenzähler Náthán magánzálogház üzletébe. A tulajdonos szemügyre vette a zálogtárgyat, ötször-hatszor is kiforgatta, azután száraz, üzleti hangon vetette oda: — Húsz forint. — Nem kaphatnék érte huszonötöt? — Annyit is megérdemelne. De nini, most veszem észre, hogy kifogytam az apró pénzből. Kohn ur, for-
