Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-01 / 5. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 5. szám. körülményeinek megfelelőleg, vagyis a rendelkezésére álló tökéhez képest intézkedhetik ; nem akarván légvárakat Ígérni, melyek később meg nem valósíthatók, de módjában van újabb részvények kibocsátása által, előzetesen tájékoztatni magát és csak ha ez megtörtént, akkor határozni a továbbiak felett. Elvitathatlan, tény az is, hogy a jelenlegi lóvasúti közlekedés, tekintve a távolabb fekvő Árpád- és Anna-telepeket, Gyurkovics, Pórszász stb. területeket, nem elégítheti ki már a közel jövőben sem az igényeket. De legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen lényeges, a jövőre kiható fontos kérdés keresztülvitelében ma már a tek. Igazgatóság nem áll egyedül, mert a mi az ő ügyük a közlekedés helyes megteremtésében Rákos-Szt-Mihály belterületére nézve, az már édes mindnyájunk ügye is, röviden szólva: erkölcsi és anyagi kötelességünk őket tőlünk telhetöleg törekvésükben támogatni. Talán nem csalódok, ha ezen reményemnek kifejezést adok, azon meggyőződésben, hogy t. polgártársaim legnagyobb része helyeselni fogja a fent elmondottakat és annak keresztülvitelében, miután saját érdekük is úgy kívánja, ki-ki a maga tehetségéhez képest, áldozatkészséggel, higgadt meggondolással, félretéve az eddigi nemtörődömséget és személyeskedést, vállvetve, lankadatlan akaraterővel és kitartással fognak nagyközségünk felvirágzása érdekében sorakozni. Adja az ég, hogy úgy legyen ! Kelt, Rákos-Szent-Mihály, Anna-telep, 1903. I./22. kitűnő tisztelettel Tóth Gyula. A hozzánk intézett levél tartalmával csaknem mindenben egyetértünk, sőt hinnünk kell, hogy a lóvasúttársaság nézetei is sokban egyeznek az itt kifejtettekkel. Erről a kérdésről különben a lóvasúttársaság tavaszi közgyűlésén fognak dönteni és véleményünk szerint, ha a tervezet kivitele ott nem sikerülne, nem az intéző körök jóakaratán, hanem legföljebb a pénzhiányon fog múlni. Alig hiszsziik ugyanis, hogy a mostani viszonyok között Szentmihályon nagyobbszámú újabb részvény találhatna elhelyezést. Bár másként lenne ! Szerk. Isten! Megértettem a boldogság hivó és intő szózatát! Köszönöm gondviselésednek ezt a megnyilatkozását! Szerelem és becsület: én is értetek akarok élni és halni! (Lassan fölkel.) És most becsületből meg kell ótalmaznom az én édes szerelmemet az átyai haragnak förgetege ellen! . . . (A kocsma kapujába megy.) Adjon Isten jóreggelt! Mivégre szólított az eléb Dinka uram ? Dinka. (Meglepődésében megrezzenve.) Már hogy én szólítottam volna ide ? Eszem ágában sem volt ideszólítani! Bandi. (Gúnynyal.) Hát akkor csak úgy köhögte ki a nevemet, mint a hogyan az Istenét meg a szentekét szokás, mikor az embernek folytó a lélekzete? Linka. (Jóízűen nevet.) Ejnye be jó! Jaj de nagy mester is maga, Bandi! Dinka. (Epés gúnynyal Linka felé.) Ej-haj! De ez a bizalmaskodás sem rossz ám, te szép mákvirág! (Bandi felé.) Jobb, ha ministrálni siet s nem a lányok után szimatol, mert a főiír majd meglakoltatja, elmondat nemzetes öcsém- urammal vagy száz miatyánkot és üdvözletét, úgy kuko- riczán térdepelve ! Bandi. (Gúnynyal.) Úgy ám, csakhogy a főúr nem ecet- fán szüretelt bort iszik, a mitől az embernek, mint azt kigyelmednek a horpadt halántéka és savanyú ábrázata olyan szemmel láthatóan bizonyítja 1 HÍREK. Tolvaj építész. Lapunk múlt számában ezen a címen közölt hírünkre vonatkozólag a vádolt épitész részéről a következő felvilágosítást nyertük, a mit szívesen hozunk olvasóink tudomására s a mi az egész dolgot új — a régivel ellenkező világításban tünteti fel. Sch. F. építész ellen tényleg tettek feljelentést lopás miatt, de az egy elbocsátott rajzolója J. M. bosszújának a műve. Sch. F. építész irodájában talált székeket és szobrot ugyanis éppen ez a J. M. hozta az irodába és azok árát is felvette azzal, hogy alkalmi vételre tett szert. Másfél év múlva J. M úgy látszik, a saját biztonsága kedvéért, jónak látta volt főnöke ellen feljelentést tenni, ki azonban — mint nekünk jelezte — e tárgyak eredetét igazolni fogja; a közleményben említett evőeszközök és kávéházi felszerelési tárgyak tekintetében a feljelentés maga sem tudott támogató adatot felhozni. A méltatlan meghurcolásért Sch. F. építész a bíróságnál keres elégtételt. A mátyásföldi tervpályázat eredménye. A mátyásföldi római katholikus templom terveire hirdetett pályázat tárgyában a kiküldött bíráló bizottság január hó 28-án tartott ülésében a következőképen határozott. Beérkezett 25 pályaterv és egy alternativa. Ezek között az első díjat a bizottság a „Mátyás az igazságos“ jeligéjű pályatervnek (szerzője Weninger Ferenc építész), a második díjat a „Gloria in excelsis Deo“ jeligésünek, a melyet TJngár Vilmos budapesti építőmester tervezett, ítélte oda. A terveket február 1-től fogva a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület ujvilág-utcai helyiségében kiállítják. A bírálatról részletes tudósítást és a tervekről ismertetést jövő számunkban közlünk. Nagy-Budapest. Az eddig közölt híradásokhoz, a melyeket eddig erről az ügyről megütünk, most a „Magyar Székesfővárosiét csatoljuk, a mely szintén foglalkozik a kérdéssel január 27-i, utolsó számában. A bevonandó községek közé csak Újpestet és Rákospalotát — esetleg Budafokot — számítja a „Magyar Székesfőváros“, de az ezekkel leendő bővítéshez sem járul hozzá szivesen. Kispestnek, Erzsébetfalvának és Rákosszentmihálynak a bevonását a leghatározottabban ellenzi, kiféjtvén, hogy azoknak félig-meddig leendő rendbehozása a fővárosra olyan terheket róna, a miket az ki nem bírhat. Tart tőle különben, hogy az említett községek lakói — a kik jórészt Budapest drágasága elől menekültek ki a fővárosból — a terjeszkedés esetén megint csak kiljebb fognak vonulni. Jelzi egyúttal, hogy később majd ehhez a kérdéshez részletesen hozzá fog szólani. A papkérílés Bákosszentmiliályon. Lapunk múlt szá mában megírtuk, hogy tisztelendő Bodó János lazarista szerzetest, a ki mostanig a rákosszentmihályiak lelki szükségletét látta Linka. (Engesztelve.) Ne nehezteljen, édes Bandi, szegény apámra sületlen beszédeiért! Látja, ő csak egyszerű kocsmáros, a ki nem művelődött még ki annyira, mint ki- gyelmed ott a főúrnál Bocsásson meg neki az én kedvemért s fogja pártját a főúrnál, a ki módfelett haragszik rá. Bandi. (MegiUetődve.) Jaj be galamblelke van, szentem, hogy azok után, a miket a világ beszél, így a tenyerén hordja az öreget ! . . . Rajta leszek, hogy minden kívánsága, minden szívevágya minél előbb, minél jobban és szebben teljesüljön! (Kezet nyújt Linkának.) Linka. (Elragadtatással ragadja meg Bandi kezét.) Köszönöm, Bandi, köszönöm! Bandi. (Szerelemmel.) Isten velük, Linka, Isten velük! (Elindul, de vissza-visszatekint Linkára, végre gyorsan be a templomba. Dinka lejön a folyosóról s fölveszi a lopótököt.) Linka. (Dinkához megy s gyengéden megfogja a karját.) Látja, hogy milyen nemes lélek lakik ebben a jött-ment, bitang sehonnaiban ? Azért szereti a főúr is úgy, mintha tulajdon gyermeke volna! , Dinka. (Fanyar mosolygással.) Ki tudja ? . . . Ki a megmondhatója? . . . (Folytatjuk.)
