Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-25 / 4. szám
III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, január 25. 4. szám. RÁKOS VIDÉKE v TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8-— korona Fé l évre ............... 41— » Negyed évre ........... 2'— » Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. RÁKOS A cikkelyünk fölé írt névnek érdemes viselőjét hozzánk, rákosvidékiekhez közvetetleniil nem kötötte semmi, hacsak a nevéből nem akarnánk tőkét kovácsolni magunknak annak a bizonyítására, hogy ő mégis a miénk első sorban, már eredettől fogva a mienk, mert — Rákosi. Hogy mégis az ő nevével díszítettük lapunk első oldalát ezzel az alkalommal mi, a kik rendesen a mi apróbb ligyes-bajos dolgainkat szoktuk ezen a helyen megbeszélni, azt bőven megokolja az a szép, az a nagy alkalom, a melyből kifolyólag csaknem páratlan ünneplésben részesítette őt az egész ország közönsége, vezető politikusaink legelőkelőbbjei. Ebből az ünneplésből kérünk mi is részt. Mi, a kiket hozzáfűz az egész élet munkásságáért őt megillető hála kötelessége, a mit nemcsak érezni illik, hanem helylyel-közzel, adandó alkalommal nyilvánítani is. Sokszor panaszoltuk mi is a nemzeti erőnek manapság olyan ritka nyilvánulásáf, igyekeztünk megértetni mindenkivel, hogy ebben az irányban valamelyes túlzás csak tiszteletreméltó lehet, míg a túlzott körültekintés, a körülményekkel való örökös számolgatás akárhányszor helyre nem hozható hiba. Volt alkalmunk ebbeli küzdelmünk közepette elismerésre tenni szert és voltak — sajnos — a kik ezt az irányunkat szemünkre vetették. Hibául rótták fel nekünk, hogy magyarok vagyunk, hogy magyarok akarunk lenni minden áron, érzésben, szokásban, gondolkozásban. Vájjon nem ez-e a legkiáltóbb bizonyítéka annak, hogy erre a küzdelemre szükség van? Ennek az iránynak pedig vezetője, feje, lelke, mindene Rákosi Jenő. Megtestesülése a nemzeti gondolkodásnak, a faji érzésnek. Meggyőződésének pedig fáradhatatlan, tántoríthatatlan bajnoka. Megírjuk, hogy mit tett, mivel szerzett érdemeket a ritka nagy ünneplésre ? Miért ? Hiszen egész élete a legnagyobb nyilvánosság előtt folyt le. Kora ifjúságában romantikus drámáival akkori I JENŐ. ban páratlan sikereket ért el. Aesopusa ma is ebben a nemben legszebb irodalmi müvünk. Endre és Johannája, Tágma királynéja most is műsordarabja a Nemzeti színháznak. Operettjei a finom ízlésnek jeleit viselik magukon. Titilla hadnagy, Tempefői, A bolond, Marcia, a világszép asszony és a többiek olyan szövegek, a miket csak Rákosi Jenő tudott írni. Irt népszínművet (Éjjel az erdőn) és paraszttragédiát (Magdolna) és fordított Shakespearből. A magyar népszínműnek állandó otthont ő teremtett, mert ő volt a Népszínháznak az első, a legkiválóbb igazgatója^ Blaháné, Tamdsy, Eöri, Vidor, Klárné, Csatai Zsófi, Farthényi, Tihanyi, Kassai Vidor és Horváth Vince, hogy csak a legkiválóbbakat említsem, ezek voltak az ő hadserege, a melyet maga köré toborzott, ezekkel vívta diadalmas harcát a magyar népszínmű érdekében. S az ő hívására művelték ezt az irodalmi műfajt Tóth Ede, Csep- reghy és Lukácsy Sándor. Azután a tárcái. A Budapesti Hírlapnak nagy ereje, népszerűségének nagy növelője volt az, hogy az —ö tárcái jelentek meg benne időről-időre. Irodalmi bírálatait elfogulatlanság, a kezdővel szemben jóakarat és világos, tiszta ítélet jellemezték mindig. íme, működésének ezek a főbb mozzanatai. Azonkívül ő teremtette meg a Budapesti Hírlapban az első, igazán modern kívánságokat kielégítő, nagy, magyar lapot, a mely lassan, önkénytelenül is a maga formájára alakította át a többieket is és írt bele cikkelyeket, a melyek mindig tele voltak magyar érzéssel, a melyekben a magyar nyelv mindig tisztán jelentkezett és a melyek mindig nemes hazafiasságtól voltak izzóak. Résztvett, mint vezető, a társadalmi maggalinukban, a közművelődési egyesületekben ^jfiiűködött/ fáradott szakadatlanul immár fél százjád óta a magyarság érdekében. ! *
