Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

2

RÁKOS VIDÉKE

40. szám.

tiszteletreméltó ember tanúit itt megösmerni, a kiket megtanult becsülni, a kik között jól érzi magát. Kitért Szentmihály népesedésének történetére, a mint azt másoktól elmondani hallotta és dicsérettel emlékezett meg azokról, a kiknek eszibe jutott a lópálya építése és akik azt keresztül is vitték, megvetvén ekként a nagy Szentmihály alapját. Igaz, hogy a gőzös és villamos Krözusok fitymálva nézik le a kis vasutat, a mely pedig nem rosszabb vállalat az övékénél, sőt talán jobb is. Eszükbe juttatja, hogy az elért nagyság tetőpontjáról már csak visszaesés lehetséges, mig a kis vállalatból még mindig fejlődhetik, nagy életerős vállalkozás. Poharát emeli azokra jelenlévő és jelen nem lévő megalapítóira Szentmihálynak, a kik a vasút megteremtésében és vezetésében önzetlenül működtek és kívánja, hogy a Felséges Úr éltesse őket sokáig jó egészségben, hogy az elveszett mag gyümölcsét még késő aggkorukban is sokáig élvezhessék.

Utána Pálfi János reflektált az elhangzott szavakra. Elmondta, hogy József főherceg-telep 1887-ben alakult, Almásy-telep pedig 1889-ben. A vasút eszméjét József- telepen vetették föl. Rendes vágányénak tervezték a Kraicsovits-nyaralóig. A költsége 40.000 forint lett volna, a mit nehezen lehetett volna összehozni Később Papp János máv. főellenőr Borhy Jánossal, Csillag Szilárd drral, Farkas Ignáccal és vele tanakodott azon, hogy mit kellene csinálni. Költségkímélés végett és azért, mert rendes nyomtávolságú vasútat a szűk utcákban kellő kanyarodással úgy sem lehetett volna építeni, keskenyvágányú lóvasútban állapodtak meg. 25, majd 30,000 forinttal meg is alakúit a társaság, melynek részvényeit főként a kevésbé módosak jegyezték. A vállalatot a közbirtokosság és az idő szerint volt elnöke, a legkevésbbé sem támogatta, mert nem úgy tervezték, hogy az ő háza előtt menjen el és mert semmi kisajátítással nem járt A lóvasút mégis létesült és vezetői

i akadtak, a kik tiszteletből, nem a maguk érdekében dolgoztak Ezzel az alkalommal a munkának egyik fő bajnokára emeli poharát, a ki a vállalat mellett annak alakulása óta rendületlenül kitart és érdekében a saját dolgainak hátrábbszorításával is fáradhatatlanúl dolgozik. Élteti az igazgatóság elnökét, Farkas Ignácot.

Ez a beszéd felszólalásra késztette Farkas Ignácot, a ki a következőket mondta: Eljöttünk, hogy ünnepeljük Szentmihály jubileumát, a mely puszta volt és most község és a mely tíz esztendővel ezelőtt újjászületett. Mert a lóvasút létesülésének köszönheti Szentmihály mai nagyságát. Ma különösen ketten ünnepelnek, a „Cigány“ meg ő, mert ők ketten húzzák 10 év óta a lóvasút szekerét. Ilyen munkában kitartani azonban csak úgy lehet, ha az embernek olyan bajtársai akadnak, a kik önzetlenül fáradnak Ritka dolog, hogy ilyen szerény vállalat magát fönntartani képes. Hiszen mióta ez a kis vállalat megalakult, terveztek erre vasútat eleget. Jöttek nagy garral és felszólították a lóvasút társaságot, hogy lépjen be a kis vasúttal az ő vállalatukba. Erre ő kinyilatkoztatta, hogy ők nem lépnek be nem létező vállalatba, mert az ő kis vasútuk már megvan, a nagyot pedig csak tervezik. Egérnek mondták akkor a nagyok a lóvasútat, míg magukat oroszlánoknak. És íme, a kis egér még most is mozog és az oroszlán máig — meg sem született. Az alakuláskor az egyes részvények ára 25 irtokat áldozatként adták, mint közcélra adakozást, csak azt jelentették ki egyesek, hogy - ha nem is jövedelmez a pénzük, az sem baj, ha elvesz, az sem — csak újra ne kérjenek semmit ezen a címen. És íme, a tőke megmaradt, sőt kamatozik a részvényeseknek. A lóvasút kiépülése nyomán pedig emelkedtek a telekárak, megindult az építkezés és ha itt mulatság rendeztetik, a fővárosiak nagy zöme tódul ki, hogy jól érezze magát a kis vasút teremtette kellemes vidéken. Es az egérke kicsiből nő mindég naTÁRCA.----A mi vidékünk.

Meg vagyok győződve, hogy pár ezer év múlva egy tudományszomjas geológus ásatásokat fog végezni a mi vidékünkön is és nehogy badarságokat írjon össze, a mely elegendő gradus lenne az akadémiai tagságához: ennélfogva elhatároztam, hogy írásban örökíteni meg a szentmihályi nevezetességeket s ezt az „Angyaltörő“ című otthon palotájának jobb szárny földszinti főpillér 16-ik téglasor bal 3-ik téglája alá helyezem.

Az írás elhelyezése a múlt héten a legnagyobb titokban megtörtént s hogy a titok titok maradjon, nem mondom el másnak, csak a Rákos Vidéke olvasóinak. Biztos vagyok benne, hogy ezt a pár ezer esztendőt a szentmihályi jó levegőn valamelyik boldog előfizető bizonynyal, de a Rákos Vidéke okvetlenül megéri.

A saját reputációnk érdekében kellett ezt megtennem, mert a tudósok fantáziája kiszámíthatatlan. Pár ezer év múlva még a fantázia is villanyon vagy léghajón jár. Ily körülmények közt nem volna csoda, ha a jövő tudósa azt írná rólunk, hogy a mi vidékünkön 13 drb bámulatra keltő állatot talált. — Ez állat teste áll egy

előrészből, a mely a lóhoz hasonló idomokkal bír, de bizonyos izmok segélyével a hátsó testrészhez van erősítve. A hátsó testrész egy kemény burkolat, a melynek belsejében két önálló szerves lény található. Az egyik közvetlen az izmot köti össze az előrészszel, a másik pedig a burkolat belsejében foglal helyet, szorosan simulva több társával. — Egykorú feljegyzések szerint az előrész ló-, az összekötő izmok istráng-, az összekötött lény kocsis-, a burkolat kocsi- s a bennlévők bérleteseknek neveztettek. Az egész állat pedig „Közúti vasút“ név alatt rémítgette a Rákos vidékét.

A tulajdonképeni állat a burkolat belsejében található bérletesek volt, a mely reggeli időben több külön- i álló részre bomolva, elhagyta burkát és egy más állat : „vicinális“ burkába bújt s ott úgynevezett „szapulás“- sal elégítette ki étvágyát.

Hát ezt a gyanúsítást és szégyenletes rágalmazást nem lehet eltűrnünk és felszólítok minden bérletest, hogy tiltakozó szavát emelje fel. Én az elrejtett iratban tiltakozom is ez ellen. De szóljon az írás :

„Kelt Rákosszentmihály községben az Úr 1903-ik esztendejének egy csillagos őszi éjszakáján, a községi szabályrendelet elkészülte és az új köztisztviselők választása közötti, valamint Héderváry miniszterelnök második lemondása utáni, de a magyar vezényleti nyelv behoza-