Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
40. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 gyobbra. Kéri társait, a munkában részeseket, hogy támogassák őt úgy, mint eddig és tíz év múlva bizonyára más színe lesz a vállalatnak. Nagyobb lesz és kevesebb lenézésben lesz majd része. Ki fog fejlődni belőle egy új modern vasút és talán annak fogja köszönhetni Rákosszentmihály a jövőben világítását. Ők nem vállalnak magukra túlzottan sokat, hanem lassan fejlesztik ezt a vállalatot, a melynek a vezetésére vállalkoztak. Köszöni a megjelentek érdeklődését és bízik benne, hogy meg fognak róla győződni, hogy a nagy lármával kezdők tévedtek, a mikor egérnek nézték a növekvő oroszlán-kölyket. Pálfi János újabb felszólalásában az itt nem lévő alapítókra, Borhy Jánosra, Csillag Szilárd drra és Papp Jánosra emeli poharát. Voigt Vilmos most, a mikor sorra emlékeznek meg mindenkiről, fölemlíti a Társaság szakértő tagját, a ki a barátságban és mindenben a szerény jóakarat és a csöndes munkálkodás képviselője és folyton azon van, hogy a jó ügy fejlődjék és szívesen élteti Schvarzl Józsefet. Wiederspan Károly dr. nem vasútról beszél, sem lóról, hanem emberről, egy következetlen emberről beszél, a kit mégis sokan kedvesnek találnak. A ki mindig óbégat, közben Szentmihályról Rákosra szökik, de azért mindig itt van, sőt már most be is fészkelte magát és Sauiusból Paulusszá alakulva itt még telket és palotát is vett Szentmihály legújabb birtokosát Voigt Vilmost élteti és kívánja, hogy tovább is érezze jól magát Rákosszentmihályon. Voigt Vilmos erre szintén tréfás felköszöntővel felelt, a melylyel Wiederspan drt köszöntötte föl. A tósztoknak még hosszú sorozata következett ezután, a melyekkel a jelenlévők ünnepelték egymást. Az eleinte nyomott hangulatú társaság később fesztelenül érezte magát és a fehér asztalnál a késő éjjeli órákig együtt maradt. Rákos Vidéke. Fennállása óta a harmadik évfolyamnak immár utolsó negyedébe lép a „Rákos Vidéke“ október elsőjével és azzal, hogy ennyi időt képes volt tisztességesen végigküzdeni, bebizonyította, hogy rá szükség van. Nem egy szép cél érdekében megindított mozgalom köszönheti teljes sikerét a kis lapnak, a mely igyekezett szolgálni, még pedig önzetlenül szolgálni minden szép eszmét, a minek kivitelét az általános érdekek kívánták. Nem állítjuk — a mint hogy eddig sohasem is állítottuk — hogy olyat teremtettünk ezzel a lappal, a mi kiváló, a mi páratlan a maga nemében, de ki merjük mondani egész őszintén, hogy hibái nem ereden- dőek és hogy a lap nem jobb, nem teljesebb, mint a milyennek azt adjuk, az nem a hibánk, hanem a közönségé, a mely mindeddig nem szegődött mellénk olyan számban, a mely bennünket a szabadabb mozgásra, arra, hogy többet nyújthassunk, annyit, a mennyit szívesen adnánk, ha módunkban állana, képessé tegyen. Bízunk benne, hogy a támogatásnak ez a nagyobb mértéke, a melyre a lapnak szüksége van ahhoz, hogy maga elé tűzött célját jobban megközelíthesse, hogy hivatásának minél jobban megfelelhessen — be fog következni. Nem üzleti érdek az, a mely bennünket most, a negyedév-fordulókor arra ösztönöz, hogy régi olvasóink hathatósabb támogatását kérjük; hiszen, azt hisszük, mindenki beláthatja, hogy vállalatnak az ilyen kis helyi lap fenntartása nem megfelelő. De kérjük a támogatást azért, hogy komoly esetekben a nyilvánosságnak olyan ! orgánuma, szerve, álljon közönségünk rendelkezésére, a mely tekintélyével, szavának súlyával a megoldásra váró kérdések elintézését eredményesen sürgethesse, súlyánál fogva minden közérdekű kérdés elintézésébe a siker reményével szólhasson hozzá. tala előtti időben, a rákosszentmihályi Sporttelep és hangversenyjárvány dicsőséges uralkodása alatt. Adatik mindenkinek tudtára, kiket illet, hogy mi, I. Rákosszentmihály község lakosai, a közúti vasút és vicinális bérletesei, nem állatok, hanem emberi lények voltunk. Léghajónk nem volt és így légből kapott hírekkel kellett csak megelégednünk. Innen nyertük azon értesítésünket is, hogy pár ezer év múlva egy tudós a mi vidékünk fölött fog szórakozottságában gondűző pipájára gyújtani, a mitől a láthatatlan gázak meggyúl- nak . . . óriási robbanás lesz . . . s tudósunk megdermedve fog letekinteni a tátongó mélységbe, a honnan az „Angyaltörő“ fekete romja mint — hogy is mondjam, miféle tó — memento fog nyugodni az örvény fenekén. A tudós úr e jelenséget vulkanikus képződésnek fogja tulajdonítani s már előre látom, milyen kötetekre terjedő értekezletet tart az akadémiában. Azt hisszük, hogy a Rákos Vidéke szerkesztője ezt az alkalmat fel fogja használni s külön kiadásban leplezi le a tudóst az itt elrejtett ezen írással. Milyen panama és botrány lesz ez! De a világ szenzációját a Rákos Vidéke fogja képezni, a mit őszinte szívvel kívánunk is neki. Gondoljon majd akkor ránk, kedves szerkesztő úr s örök mosolygó ajakán emlékezzék meg rólunk is, a kik elő nem fizettünk, de szóval és üres kézzel mindig támogattuk a múltban, a jelenben és jövőben A szerkesztő úr akkor ez írással be fogja bizonyítani, hogy az örvényben feketélő rom a büszke „Angyal törő“ helye, mely bár korcs ma, de a mi időnkben korcsma volt, ahonnan éjfélkor hazajáró lélek sohasem találkozott (nem bizony, mert reggel jártunk haza). Ne törje tudós úr a fejét. A korcsma az korcsma volt, ahová községünk emberi lényei agyvelejükben székelő eszük quintessentiáját hozták magukkal, hogy ott azt addig keverjék a bor és sörnek nevezett folyadékkal, mig belőle csak a quint maradt meg. — Tehát a korcsma tulajdonképen vegy-tisztító,. illetve vegy-ellemző állomás. Ilyen állomás az „Angyal törő“, amely különben rendes székhelye, — mint azt a „Rákos Vidéke“ 1902. évi 49. számában feljegyzett történeti adatok igazolják — a „Nagy majom egylet“ társaságnak, amely társaságnak őse állítólag a tibeti nagy mamut volt. Most amint neve is bizonyítja, a társaság mamutból nagy majommá degenerálódott, de hivatásának magaslatán áll és szép jövő elé néz. A vegy-tisztító állomások vagyis korcsmák közt nevezetes még a jelen korban a „Polgármester“, mely
