Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, szeptember 27. 39. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP ÉS POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vili., József-utcza 25 — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS : FflKKflS ELEK Előfizetési ár: Egész évre.....................8.— korona Fél évre .....................4.— B Ne gyed évre .... 2— „ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Milyen különös találkozása a vétlenség­nek, a mely ezt a két nevet így összehozta. Micsoda torlódása az eszméknek, a mik bennünk kelnek, ha ezt a két nevet így egymás mellé írva látjuk. Az egyik a „haza bölcse.“ Nagy szónok, nagy politikus és nagy bölcselkedő Szabadelvű minden érzésében, minden gondolatában, szabad­elvű a szónak nemesebb értelmében. Ragasz­kodik nemzetéhez, népének alaptörvényeihez és ebben következetesen konzervatív. De a követ­kezetesség nála nem akaratosság. Megalkuszik a körülményekkel, ha úgy látja, hogy ez a megalkuvás nemzetének, népének érdekében álló. És a mig ilyenformán opportunusnak, számítónak látszik, szinte dugva teszi le az alapját egy nagy épületnek, a mely a magyar­ságnak, a tovább fejlődésnek erős vára lehet, ha jól rendezkednek el benne. Sokszor szinte maga is tagadni kénytelen ennek az alapnak egyes erősségeit, mert a körülmények, melyek őt, az erőset, arra kény­szerítették, hogy alkudozzék, úgy kívánják. És talán műve befejezésén való örömét is titkolni kénytelen csak azért, hogy ne lássanak bele a kártyáiba, hogy ne derüljön ki valamely erőssége a műnek, a melynek néha kellett gyöngének látszania. És adomázgat kedélyesen, a mikor komolyan kérdezik. Hiszen a ki meg­értette az ő müvét, a mit megalkotott, az meg­érti a tréfás esetet is, a mivel válaszol és a megértő látni fogja, hogy csak a felelet módja tréfás, az értelme az komoly, sokszor súlyos igazság. A mikor művének befejezése nyomán végig vonúl az országon az öröm riadó felkiáltása, a mikor mélyebben lélegzik a nemzet a szabaddá lett levegőben, a mikor ünnepük a nagy alkotót, a haza bölcsét, a mikor népszerű a nemzet ezernyi rétegében, a mikor a nemzet sorsának intézője legnagyobb kegyelmébe fogadja: ő mintha ezt az örömet túlzottnak találná, ezt a lelkesedést fölöslegesnek, a népszerűséget szük­ségtelennek és a hatalmasok kegyes jóindúlatát természetesnek: egymaga marad nyugodt az országban. Nem kovácsol a népszerűségből tőkét, nem szerez a maga számára fölülről hatalmat, hanem megmarad annak, aki volt: ízig-vérig magyar embernek, érzésben, gondolkodásban egyaránt. A mikor pedig egyesek elégedetlenek a művel, a mit alkotott, a mivel nevét mindenha ösmertté tette, a mikor támadják őt azért, mert müve nem tökéletes, a mikor mellette és mun­kája mellett a legjobbak törnek lándzsát, akkor ő maga jelenti ki, hogy műve nem tökéletes, hogy az utódok dolga annak megjavítása, jobbá tétele és nyugodtan maradva kijelenti, hogy neki csak a szándéka volt jó és az alapot igye­kezett a lehető legjobbá tenni. A szerénységnek a becsületességnek, a tudásnak és a lelkiösmeretességnek ritka példája: ez volt a haza bölcse Deák Ferenc, a ki előtt FERENCZ JÓZSEF KESERŰYIZ M S ^ az egyedül elismert kellemes ízű termesz e t e s hashajtószer. Deák és Rákóczi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom