Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 38. szám. A telkek ára, a mely eddig ölenként ötven krajcártól egy forintig terjedt, a lóvonat mentén egyszerre 3, 4, majd 5 forintra emelkedett. Nem is hitte volna senki, hogy a vállalat jövedelmező lesz és közvetett haszna fejében áldozták forintjaikat a szentmihályiak, mint a hogy mostanában teszik a templom, vagy más nemes cél érdekében. A vállalat azonban váratlanul hirtelen erőre kapott, a mit a fölsorolandó adatok a legélénkebben bizonyítanak. 1893-ban, a megnyitás évében szeptember 23-tól december 31-ig, tehát kerek száz nap alatt 10500 utasa volt a lóvonatnak, tehát a napi szállítás nem volt több 105 utasnál és kilenc évvel később, 1902-ben ugyanazalatt a száz nap alatt 80860 utas használta a lóvonatot, átlag naponta 808, a mi a kilenc év előtt valóval szemben nyolcszoros emelkedést mutat. Tíz év alatt a lóvasút-társaság időközben a tőkéjét is fölemelve 50000 koronáról 60000 koronára — telket vásárolt, arra istállót építtetett és a kocsik számára hatalmas kocsiszínt emelt. A kocsik számát háromról tizenháromra emelte, három ló helyet tizenkettővel dolgoztat, szóval az emelkedő forgalom arányában rendezkedett be. A menetek száma 1894-től 1902-ig (az 1893-iki csonka évről nincsenek adataink) 8395- ről 32,850-re emelkedett. A forgalom emelkedését illetőleg természetesen tíz teljes év adataival még nem számolhatunk be. Mert 1893-ban csak három hónapig volt üzemben a lóvasút, az 1903. év pedig még nem járt le. Mindamellett a nyolc teljes évről is nem egy érdekes adattal szolgálhatunk. 1894-ben a szállított személyek száma már — ez mutatja a hirtelen fejlődést, tehát a lóvasút nagy sikerét— 170,600 volt, a bevétel a jegyek után 11,357 76 korona. Nyolc év alatt azonban ez a két szám is jelentékenyen emelkedett és 1902-ben 382,225 utas után 29,216 96 korona volt a bevétel. Pedig az 1902-iki nem volt a legforgalmasabb esztendeje a vasútnak, a mennyiben 1901-ben az utasok száma 397,130 volt, tehát 15,000-el több, mint a következő évé. Sőt még az idei év is az 1901. mögött marad, a mikor 270,250 volt az utasok száma az első nyolc hónapban, mig az idei év augusztus 31-ig csak 276,057 utast szállítottak. Ez a csökkenés tökéletesen egybeesik a gazdasági válsággal, az általános pénztelenséggel A vállalat reális voltát mutatja azonban és a fejlődés folytonosságát, hogy 1902-ben, a legnagyobb pangás idején is a csökkenés jelentéktelen (4°/o) és ez is csak egy évig tartott, a mennyiben az összeállított adatokból biztosan következtethetünk arra, hogy az idei forgalom valamivel már nagyobb lesz, mint az 1901-iki és jelentékenyen felül fogja múlni az 1902-ikit. Rákosszentmihály hatalmas fejlődését bizonyítja az az érdekes adat, hogy mig 1893. decemberében a bérletjegyesek száma (tehát azoké, a kik állandó szentmihályi lakosok, de TÁRCA.--------------Ne esküdj . . . Irta: Szétsi Mihály. Ott feküdt, fejét párnák csipkéi közé rejtve, hogy az arcáról legördülő könycseppeket az ágy szélén ülő férfi észre ne vegye. Majd hirtelen felsikoltott, görcsösen kapaszkodott a férfi karjaiba. — Béla! Édes Béla meghalok, érzem, hogy meghalok ... Itt... itt... úgy fáj... úgy szúr ... Ne . .. ne . . . hagyj el .. . és ismét zokogva dűlt vissza párnáira. A férfi átölelte a láztól elgyötrött nőt, arcát csókjaival halmozá, lágy, suttogó hangon szólt hozzá: — Nem, Irma, nem fogsz meghalni. Jó az Isten. Hiszen csak fél éve, hogy bírlak, enyémnek mondhatlak. Nem hagysz el, ugy-e nem ? A nő nem felelt, csak elfojtott zokogása hallatszott a csendes szobában. Meghalni! ? Mily rettenetes szó .. . Láttátok-e már a föld legparányibb férgét, midőn veszedelem fenyegeti, hogy iparkodik életét megmenteni. Láttátok-e a pillangót, mily vígan repked a napsugaras légben, hogy örül életének, a mely csak néhány napig tart. Mily örömmel simul a folyondár az erős törzsű fára. Minden, minden örül az életnek ... hát még az ember, a nő, ki csak most lett asszonynyá, most... hat hó előtt. Asszonynyá lenni! ? Mily édes szó .. . És ennek az asszonynak meg kell halni, napjai, sőt órái is megszámlálván Rettenetes sors. .. Hiszen az örömök poharából alig hiányzik egy csepp ... Csendes ... — minden csendes, csak a beteg pihe- gése hallszik. Láztól piros arcát kérdőleg fordítja férje felé. Nagy fényes szemeit kérőleg emeli férjére, majd fáradt karjaival átfogja fejét, magához vonja s forró csókjaival halmozza el. — Úgy szeretnék még élni, — suttogja lázasan, — de nem lehet, meg kell halnom; pedig oly szép az élet veled. A férfi fájdalmas szívvel nézi a fiatal asszony vergődését, vigasztalni akarja, de szavait elfojtja az arcán aláomló könyzápor. — Ne sírj Béla ... ne sírj, — csititja az asszony,
