Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
38. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 rendesen bejárnak a fővárosba) a tanulókéval együtt 32 volt, addig kilenc évvel később, 1902. decemberében 216-an váltottak a lóvonatra is érvényes bérletjegyet, mindamellett, hogy időközben Rákosszentmihályon polgári leányiskola létesült, a melynek növendékei ennélfogva nem járnak be a fővárosba, míg azelőtt a polgári iskolába járók erre kényszerítve voltak. Megemlítjük még, hogy a legkevesebb utasa a lóvasútnak 1894 januárjában volt, a mikor egy hónap alatt 6343 volt az utasok száma, a legnagyobb forgalmat pedig 1903. júliusában érték el 51,108 utassal. Micsoda fejlődés ez 10 év alatt. Az 1893. év átlagos napi 108 utasával szemben ime 1903. júliusában egy napra 1662 utas esik, tehát tizenötször annyi, mint abban az időben! * Azt hissszük, hogy nem végeztünk fölösleges munkát akkor, a mikor ezeket az adatokat, a melyek olyan szépen világítják meg egy fejlődő hely 10 évének a történetét, összeállítottuk. Élénk bizonysága ez a sok adat két ténynek. 1. Hogy az egyetértéssel megalkotott, komoly munkálkodással tovább vezetett és fejlesztett mü micsoda hasznos szolgálatokat tehet valamely vidék intenzív fejlesztése érdekében. 2. Hogy igenis, a vasút építése mozdítja elő valamely vidék fejlődését, a mely mellett elvonul és ennélfogva helytelen elmélet az, a mit egynémely közlekedési vállalatunk felállított, hogy meg kell várni a vidék föllendülését és csak azután kell neki jó közlekedést adni. Mindezekből pedig — ha a saját érdekünk iránt egyáltalában van érzékünk — vonjuk le a következtetést, a mely csak egy lehet: Lépjünk egymással jó viszonyba, egyetértésre, hogy komoly munkára képesek legyünk és sürgessük, a hol szükség van rá, közlekedésünk javítását esetleg új közlekedési eszköz megnyitását, mert hiszen látható az itten közlőitekből, hogy az erre fordított munka gyümölcsöző, áldást hozó és nem kell féltenünk a meglevő vállalatokat az újonnan alakulók versenyétől. Az az esetleges új vállalat majd fejlődésbe hozza a tőle érintett vidéket és meg fog élni, fenn fog maradni a réginek károsítása nélkül és a közlekedés javulása újabb, erős lökést adna vidékünk óhajtott fejlődésének. De ehhez persze munka kell és összetartás. F. E. A rákosi közművelődési egyesület dalpályázata. A X. kér. rákosi közművelődési és jótékony egyesület magyar dallamú egyházi énekekre évről-évre pályázatot hirdet. Tavaly a pályázat a zenei részre szólott, az idén megzenésítésre alkalmas szöveget kívánnak. Hogy a pályázóknak feladatán könnyítsünk, itt közöljük az egyesület alapszabályainak erre vonatkozó részét, hogy ebből a pályázók a pályázat célját meg— tudom, érzem, mennyire szeretsz, tudom azt is, hogy mással boldog sem lennél! Majd e gondolattól megkapva, így szól férjéhez: — Béla!... édes Bélám, Ígérd meg, hogy sohasem nősülsz többé! A férfi felretten gondolataiból, hirtelen válaszolni akar, de ajkán fagy a szó, a mint a nő feldúlt arcára tekint. — Irma! tudod mennyire szeretlek, — szól hozzá fájdalmas hangon, — hogy kérdezhetsz ilyet! — ígérd meg! Esküdj !.. . Itt halálos ágyamnál! A férfi nem felelt, zokogva temette arcát a párnákba. Rettenetes sors, borzasztó kérelem . . . Habár szerette nőjét s talán újabb nősülésre soh’sem gondolt volna; most azonban minden érzelme fellázadt ez eskü ellen, hiszen csak huszonnégy éves volt. Mily sivár lesz élete ezután. Tudta, megmondotta az orvos, hogy nincs mentség felesége számára... Fájdalmasan tekintett a vergődő asszonyra Úgy sem gondolt ő nősülésre, de mégis.-.. hátha. . . hosszú az emben élet. — Béla! — suttogá az asszony, — nem szeretsz ? szólj! A férfi azonban egy sejtelemtől elfogódva, hallgatott. — Esküdj!. .. esküdj!.. . Nem ? ... talán már van is valakid, ki az én helyemet betölti majd, ugy-e? — De édes Irmám, — zokog a férj, — ne-----ne beszélj így, úgy fáj a szívem, majd megszakad éretted.. . Nem nősülök én úgy sem soha. Ki tudna téged, az én aranyos kis madaramat pótolni ? Senki ! No látod ! — Esküdj! — sürgeté a haldokló. — Esküdj meg arra, a mi legszentebb előtted ! Esküdj az én életemre! A férj kínosan vergődött, de ez utolsó szavak szívéig hatoltak, mindent feledve emelte fel kezét esküre. — Esküszöm ... és a mint a feleségére pillantott, az boldog mosolylyal feküdt párnáin. — Irma! .. . Irma! — sikoltá a férfi, — ne hagyj el, ne hagyj itt! . . . szeretlek . . . imádlak. A nő egy utolsó erőfeszítéssel felemelé szép fejét, a férfi csókjaival borítá azt. — Ne esküdj, — suttogá — Isten veled... Szeress ... Látjuk még egymást. . . Ott.. . fenn. * * * A fővárosi fiatalság legkedveltebb alakjai közé tartozott Kormos Béla, a fiatal ügyvéd. . ' - r