Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-20 / 38. szám
III. évfolyam. Budapest, 1903. vasárnap, szeptember 20. 38. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP ÉS POLGÁRI DALKÖR HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vili., József-utcza 25 — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS : FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre .................8.— korona Fé l évre.......................4.— n Negyed évre ... 2.— „ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Három millió hatvanezer utas. íme egy egész népvándorlás. Három milliónyi tömege az embereknek, a kik egész Magyarország lakosságának egy hatodrészét tennék ki, ha egy tömegben, egyszerre jelentkeznének. De ez a rengeteg szám tíz esztendő alatt gyűlt össze egy nagy, egy hatalmas tömeggé, hogy bizonyítsa a mi vidékünk leggyorsabban előretörő részének, Rákosszentmihálynak igazán meglepő fejlődését. Most, szeptember hó 23-án lesz ugyanis kerek tíz esztendeje, hogy a Puszta Szent-Mihályi Közúti Vasút Részvény-Társaság keskeny vágányának épített pályáján az első, lótól vontatott kocsi, utasokkal megrakva, az összegyűlt közönség, mondhatjuk egész Szentmihály örömnyilvánításai közepette Szentmihály utcáin végig ment és élénk tülkölés jelezte az akkornap nagy szenzációját. Ha igaz volt hajdanta az a mondás, hogy valamely ország műveltségi fokát abból lehet megállapítani, hog lakossága mennyi szappant fogyaszt, úgy bizonyára még igazabb az a tétel, hogy valamely vidék fejlődését a legbiztosabban forgalmának emelkedése bizonyítja a leghatározottabban. Ezért, mert véleményünk szerint az alább felsorolt adatok a legtisztább képét adják Szentmihály tíz év alatt történt fejlődésének, ezért térünk ki erre a tárgyra ezúttal részletesebben. * Tizenhét éve annak immár, hogy egynéhány budapesti lakosnak a Rákosmező egy része, a mely szentmihályi puszta néven Csömör községéhez tartozott, hogy elhatározták, hogy azt maguknak megszerzik, hogy azon telepet alapítanak. És megalakult a Puszta Szent-Mihályi Házépítők Egyesülete, a mely a József királyi hercegről nevezett telepet alapította. Körülbelül száz telket osztottak ki az aránylag kis területen és az első évben már öt házat építettek rá Szentmihály teleppé alakult részének első lakói, Farkas Ignác, Fleindörffer Sámuel, Koháry László, Tuikovich István és Tutkovich György, a kikhez későb annyian csatlakoztak. Öt évvel később — a hatalmas Almásy Pál telep lakóival erősödve — annyira szaporodtak az érdekeltek, hogy egynéhány lelkes szentmihályi polgár kezdésére, a kik közül a munkába főrészük Borhy Jánosnak, Csillag Szilárd drnak, Farkas Ignácnak és Pálfi Jánosnak volt, elhatározták, hogy az időközben megnyílt cin- kotai helyiérdeküvel összeköttetést létesítenek és így a künnlakást megkönnyítik. Két esztendőbe tellett még, mire a szükséges tőke egybegyült, a tervek elkészültek, az engedély megszerezhető volt és a munka elkészült és íme hét esztendővel azután, hogy a kukoricaföldön utcákat nyitottak, 1893 szeptember 23-án ló- vonatközlekedés indult meg Puszta Szent- Mihályon. Bizony szerény kis vállalkozás volt az akkor. Három nyári, nyitott kocsi volt a „kocsipark“, a melyhez a társaságnak három lova volt, a melyek bérelt istállóban ették jól megérdemelt zabjukat. Akkor a helyérdekünek csak vagy tíz vonatja járt be fővárosba és azokhoz közvetítette a lóvonat a közlekedést — egy-egy kis kocsival. És milyen lelkes örömet keltett mégis ennek a kis vállalatnak létesülése, a melytől nem hiába várták a szentmihályiak a nagyobb fejlődést, a gyorsabb előremenetelt.
