Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
24. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 Mindezeket pedig azért láttam szükségesnek elmondani, mert a czélzatos gyanúsítást — legyen az bármely elburkolt alakban is feltéve — megérzem és szeretem a dolgokat való meztelenségükben megismertetni. Távol van tőlem a gondolat, a cikkíró urat, kinek .,B. I.“ alá rejtett egyéniségét nincs szerencsém ismerni, meggyanúsítani azpl, hogy a szándékosság tőle eredt, őt véleményem szerint — tudva vagy a nélkül — rosszul informálták s ő jóhiszeműleg „felült“. Sok emberen megesett már ez és senkit ne érjen nagyobb baj ennél. Annyit kötelességemnek tartok kijelenteni, hogy ezen íl-ik közlemény, mint legelői is jeleztem, oly szakavatott tárgyilagossággal van megszerkesztve s oly tapintatosan kerül minden személyeskedést, hogy az nemcsak élvezetére, de nagyon sok tekintetben okulására is szolgálhat a t. választóközönség törvényekben járatlan részének. És most végezetül engedje meg igen tisztelt Szerkesztő uram, hogy én is szolgáljak egy jó tanácscsal a t. választóközönségnek, nevezetesen : igyekezzék minden tőle telhető módon a legközelebbi napokban már megtartandó képviselőtestületi választást oly módon megcselekedni, hogy az senki részéről felebbezéssel megtámadható ne legyen, mert ha azt megfelebbezik, a község szervezkedése legalább három hónappal hátrább lesz vetve, holott már így is a legjobb esetet számítva — csak, az októberi vármegyei közgyűlésen lesz jóváhagyható a község szervezési szabályrendelete, a mi nélkül elöljáróságot és legvégül jegyzőt választani nem lehet. — Inkább szenvedjenek el egyesek apróhb sérelmeket, tegyék félre egyéni hiúságukat, mint hogy az új község kibontakozását hátráltassák. — A kortézia pedig a törvényes medren ne csapjon túl! Ezen válaszom s jóindulatból eredt tanácsom közzétételét kérve, vagyok a tekintetes Szerkesztő úrnak Rákosszentmihályon, 1903. június 9. kiváló tisztelettel Bitskey Gyula, h. közs. jegyző. Hogyan válaszszunk? III. közlemény. A képviselőtestületről előadottak után röviden az elöljáróság megalakítását is érinteni akarom, mert szintén azt látom, hogy erre vonatkozólag is, a helyes nézet mellett, helytelen dolgok is történnek, sokan azzal sincsenek tisztában, hogy miként fog az majd történni. A képviselőtestületi tagokat jelölik, ezt helyesen teszik, mert ezek jelölésénél a jog feltétlenül a választó- közönséget illeti meg. Ezeknek jelölése nem mozog hivatalos eljárás korlátain belül, vagyis a választógyúlés elnökének nem kell tudnia, hogy kik a jelöltek és így ezt nem is mondhatjuk jelölésnek, hanem inkább a képviselők személyére történt megállapodásnak. Ez a megállapodás azonban rendszerint igen határozatlan, mert akkor, a midőn 12 képviselő választásáról van szó, lesz a választóközönségnek bizonyosan kétszer ennyi nyíltan elismert jelöltje, lesz ismét egyeseknek ugyanennyi olyan jelöltje is, a kiről a választás előtt szó sem lesz. Hogy most már a nyíltan és titokban jelöltek közül ki fog a testületbe bejutni, azt a választás befejezte előtt még a viszonyokkal teljesen ismerős ember sem mondhatja meg, mert a titkos választások rendszerint nem várt meglepetésekkel szoktak végződni. Hogy tehát a képviselőtestületbe választani szándékolt egyének neveit emlegetik, a testületet egyesek papiroson meg is alakítják, ez ellen szó nem lehet, mert ez időszerű, annál is inkább, miután a választás ideje már elég közel van; de nem helyes azoknak a ténjdtedése, a kik a képviselőtestületi tagok jelölése mellett maguknak akarják fentartani az elöljáróság jelölését is. Igaz, hogy vannak, a kik azt tudják, hogy ez nem a választóközönség dolga, de vannak olyanok is, a kik ezt nem tudják, sőt el sem akarják hinni. vagy valamely férfirokonával van, még hagyján, habár így sem helyes. Ámde, most már azt kérdezem, mit csinál egy magában álló hölgy ily elhagyatott állapotban ? Mert ha egyszer ide-oda himbálódzik a hajó, a férfi is legnagyobb részt megkapja a tengeri betegséget és alig van abban az állapotban, hogy feleségének vagy nőrokonának igazán segítségére lehessen. Egy közös külön kis női szalonra okvetlen szükség volna, összekötve egy női toilette-helyiséggel. Ez utóbbinak pláne nem szabadna hiányozni; igazán botrányos, hogy a felügyelő hatóság figyelmét e körülmény elkerülhette. Egyszerűen és magyarán mondva: ez közönséges disznóság. A fiumei hajós-társaság ne igazodjék az olasz hajó-társulatok hibás berendezései után, hanem forduljon nyugatra; ott, ha érdeklődik, megtudhatja ennek a dolognak az alkalmas berendezését. S alig hiszem, hogy találkoznék női pasas, ki ne áldozna szívesen még rendes, tehát csendesebb tengerjáratban is, egy koronát a női Stuart kiszolgálásáért és gondozásáért. Általánosságban pedig csak még azt kell megjegyeznem, hogy a hajó ne csak akkor legyen tiszta, ha elindul, (habár nem úgy van egészen), hanem járata alatt is gondoskodjanak annak tisztaságáról. Velem p. o. az történt, hogy furcsán érezve magam, felkeltém a nagy álmosan ott heverő piccolót s egy pohár konyakot kívántam. Nem adhatnak, mert a főpincér, Stuard már lefeküdt, Azt hiszem, hogy a Villám hajónak, melyen megtettük az utat Anconából Fiúméba, a legfőbb baja az volt, hogy nem volt eléggé megterhelve, mert aránylag a hullámok nem voltak oly nagyok és már is úgy ingott a hajó jobbra-balra, mint valami dióhéj. Talán meg akar a társulat egy pár métermázsa szenet takarítani?! Most már el tudom képzelni, hogy milyen állapotban lehetnek az utasok, ha sirokkó fúj s p. o. Fiúméból Anconába hajóznak. Brrrr, nem is akarok rá gondolni. Fiume. De boldogok voltunk minden kimerültségünk mellett is végre valahára, mikor hazai talajt éreztünk talpunk alatt s magyar szó csengett a fülünkbe, habár csak gyéren is, de mégis valami. Hát ha még Fiume polgársága, lakossága a magyart szívesen látná. Ha olasz is a nyelve, melyet senki tőlük elvenni nem akar, de legalább velünk együtt érezne. Istenem, de öröm, de milyen öröm volna, ha csak szerit tehetné az ember, hogy egy-két napra vagy háromra üdülés végett az egyetlen magyar tengerpartra le- ránduljon. Annyira megszerettethetnék velünk ezt a kis tengerpartot, kicsike magyar földet, hogy odaérve, minden magyar ember áldaná a Mindenhatót, hogy ezzel bennünket megajándékozott; leborulna és csókolná a földet, melyre lépett.