Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
4 RÁKOS VIDÉKÉ 24. szám. Itt a törvényes gyakorlat az, hogy a most már alakuló félben levő képviselőtestület, a mely a f. hó 27-én megtartandó képviselőválasztással, élén a mai helyettes biróval és jegyzővel egy a törvény értelmében működésre képes önkormányzati testület lesz, fogja gyakorolni már azt a jogát, hogy az elöljárói állásokra jelöl. Ezen már az sem változtat, ha a megtartandó képviselőválasztás ellen bárki részéről felebbezés adatnék is be, mert a választás útján kiegészítendő képviselőtestület, addig, míg felebbezés útján a választás ténye megváltoztatva nem lesz, ugyanazon jogokat gyakorolja, a melyeket egy véglegesen megalakult képviselőtestület gyakorolhat. (1886: XXII. t.-c. 53. §.) Mint e szerint már önrendelkezési joggal bíró törvényes intézmény, tekintettel az itteni újjáalakulásra, az elöljárói állásokra való jelöléssel egyidejűleg hozhat határozatot arra is, hogy az elöljárói állások számát a létező viszonyokhoz képest mennyiben kívánja megállapítani. A községi törvény szerint minden nagyközségben legalább négy elöljárónak kell lenni, de én azt hiszem, hogy ilyen nagy területen fekvő s egyes részekre tagolt községben ez a létszám már azért sem elegendő, mert az elöljáróság a reája várakozó feladatokat, ha azok száma csak négyben állapittatik meg, teljesíteni képtelen lesz. Hogy tehát akár a hatóságok irodán kívül foganatosítandó rendeletéi, akár a képviselőtestületnek a községre vonatkozó határozatai, akár pedig a közönség ügyes-bajos dolgai, rendes időben és pontosan végezhetők legyenek, mindenesetre kívánatos volna az, hogy minél több elöljáró lenne választva és pedig úgy, hogy azok ne a község egyik részében laknának, hanem hogy a község zömétől távolabb eső telepeken lenne mindenütt egy-egy elöljáró, a ki, míg egyrészről a reá bízandó dolgokat a lakásához közel eső területen köny- nyebben végezné, addig hivatalos állásából folyólag, maga is nagyobb figyelemmel kisérhetne minden olyan dolgot, a mely akár előljárósági tanács, akár pedig képviselőtestületi intézkedést igényel. Természetes dolog, hogy ezen kérdés végleges rendezése csak akkor fog megtörténni, a mikor a község a szervezési szabályrendeletét készíti, a melyben nemcsak az elöljárói, de más egyéb állások szervezése is napirendre kerül; mert ma még az itt meglevő elöljárói és képviselői tisztségek, az anyaközséggel történt különválás következtében megszűntek. A község többi alkalmazottainak állása pedig, a melyek csak azért vannak ma még meg, mert azok egy része szerződtetve van és mert azoknak egy részére szükség van, de azért is, mert azoknak javadalmazásáról a f. évi költségelőirányzat során gondoskodva is lett, a község végleges elválása, önkormányzati testületének megalakítása után szintén meg fog szűnni és úgy fog rendeztetni, a miként azt a község jónak fogja látni, annyi munkaerőt és annyi egyéb személyzetet fog tartani, a mennyire szüksége lesz, illetőleg ennek figyelembevételével, a mennyit az előre látható válságos és terhes anyagi körülményei meg fognak engedni. Szóval, azt hiszem, lesz annyira előrelátó a képviselőtestület, hogy a mennyire csak lehetséges, meg fogja tartani azt, hogy: addig kell nyújtózni, a meddig a takaró ér. Az elöljárói állásokra leendő választásnak mindenesetre legfontosabb, legkimagaslóbb része lesz majd az, hogy a közbizalom kit ültet az elnöki székbe, ki lesz az új község első bírája? A közönség már ezen a téren is nagyon előre haladt, mert már több jelöltet is állított és teljes jóakarattal, sőt néhol-néhol egész elszántsággal lobogtatja jelöltjének zászlóját. Jóllehet a jelöltek felléptetésének előzménye, az itt rendezett, hatósági engedély és felügyelet alatt megtartott népgyűlés volt, még sem mondhatjuk azt teljes biztossággal, hogy majd a választási elnök, járási főszolgabíró úr Pedig ők látnák annak hasznát; ez idegenforgalom, mely úgy is elég tekintélyes, megduplázódnék, megtriplá- zódnék. Csupa örömmel teljes arczokat kellene látni, csupa vigságot, jó kedvet, gondatlanságot és jólétet. Egy valóságos kis Kánaán lehetne; egyik legszebb és legékesebb, igaz beczézett és szeretett gyöngye Magyarországnak. Azt hiszem, nem annyira a fiumei olaszokon múlik, mint egyrészt inkább az ott megtelepült horvát testvéreken és no egy kicsit a szomszédos német sógoron. Valami nagy tekintélye nem is lehet ott a magyarnak, a hol olyanféle felirat pompázik, mint p. o. K. u. k. Infanterie Kaserne, K. u. k. Truppen-Spital, K. u. k. Marine-Akademie, K. u. k. Proviant-Depot, K. u. k. Zeughaus és tudja a jó Isten még mi és hányféleilyen kedves k. u. k. német feliratos ház. Az igaz, hogy itthon kellene mindenekelőtt hozzáfogni — mert de inkább nem folytatom. Még a policei is horvát, az uniformisa bécsi stb. stb. Nem vehetne-e meg a magyar kincstár egy csomó házat és fundust és adná bérbe olyan embereknek, kik legalább érzéseikben megbízható magyarok? Végre indulunk hazafelé! Magyar államvasut. Hej! Milyen élvezettel vágtam oda magam a kupé egyik sarkába, nincs az a kincs a világon, a melylyel abban a perczben cseréltem volna, Hát még, mikor a Dráván innen voltunk. Még a szitáló eső se bírt rossz kedvre hangolni. Milyen a mi városunk ? ! A kocsik tiszták, kellőképpen szellőztetve, fűtve, egymásba nyílók, kényelmesek, szóval igazán pazar rend és kényelem uralkodik itt. Hát ha majd, a mint hallottam, kísérletet fognak tenni (Angolországban már megkezdték a flyuj Scatehmann vonaton) a mozdonyfüstnek csöveken való hátravezetésével. Az lesz ám majd az élvezet, semmi füst és korom a vonaton! Budapest — kiszállani! Köszöntés jobbra-balra útitársainknak, egy pillantás kedvessé vált kocsiszakaszunkra s ki a perronra, a hol minden olyan ismerős nekünk. Itthon vagyunk. Üdvözlet néked, te kedves szülővárosom, csókollak és ölellek; minden hibád és porfelhőd között is boldog vagyok, mert itthon vagyok! IVéee.)
