Rákos Vidéke, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-22 / 12. szám
12. szám RÁKOS VIDÉKE 5 mai állapotunkat lehetővé tették. Negyvennyolc óta van itt egyenlő joga minden polgárnak, azóta részesedik mindenki egyformán a jóban és tartozik a terheket is egyformán viselni. Természetesen a legnagyobb áldozatot azok hozták, a kiknek nagy kiváltságaik voltak, s a kik ezekről a kiváltságaikról önként lemondtak. És most, hogy a háromszáz éves rabigából már kiszabadultunk, kötelességünk, hogy ezekről a nagy emberekről megemlékezzünk. Az ő emlékükre emeli poharát. Az éljenek elhangzása után Marich József szólt még és mondott költőien szép, színekben gazdag beszédet. Ötvenöt éve ünnep már március idusa, boruljunk le ezúttal kegyelettel azok előtt, a kik fölkeltették a nemzetben a szabadság megújuló öntudatát. Boruljunk le a szabadság legnagyobb költőjének, Petőfinek emléke előtt, a ki a „Talpra magyaru-ral lelkesítette a népet, a melynek ezrei ismételték utána esküre emelt kézzel, hogy „Rabok tovább nem leszünk“. A nemzet vágyai teljesedtek, a márciusi törvényeket a király elismerte és április 11-én szentesítette is. A bilincs csörgése megszűnt és a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával szabaddá lett a szellem, a föld és a nép. Ezután következett a nemzet vértanusága, fegyverben állott apraja, nagyja és számtalanszor küzdött úgy, mint Leonidas serege, a túlnyomó erővel szemben. De az erő győzött, buknunk kellett, de elnyertük küzdelmünkért a népek becsülését és hirdeti a magyar héroszok dicsőségét Vác, Temesvár, Segesvár, Kápolna. Rémes éj borult ezután az országra és úgy látszott, nem lesz többé szabadsága a magyarnak. Mégis derengeni kezdett az éj után. A magyarok védőangyala, Erzsébet királyné megnyerte a magyarok részére a király szívét és megkötötte Deák Ferenc a kiegyezést és azóta is „Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán“, a melyről a költő joggal énekelte, hogy „Ha a föld Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta“. Kéri az Isten áldását az országra, mondván : „Áldd meg Isten országunkat, áldd meg a királyt“. Végül Pál fi János, az ünnep egyik intézője mondott köszönetét a szónokoknak, Farkas Eleknek, Bitskey Gyulának és Marich Józsefnek keresetlen szavakkal, kívánva, j hogy az ég sok ilyen jó hazafit adjon az országnak. A társaság azután még sokáig együtt maradt, hallgatva a Samu cigány játszotta szép hazafias dalokat. Rákospalota. A rákospalotai társaskör is fényesen ülte meg a nagy nemzeti ünnepet. A kör helyiségei zsúfolásig megteltek a község polgáraival. A Himnuszt a zenekar kísérete mellett énekelték a kör tagjai, majd Hangonyi Pál tanár elszavalta a Nemzeti dalt. Az ünnepi beszédet Wagner Manó igazgató mondotta Utána Redványi Ida Tompa „A gólyához“ című költeményét, Bessenyei Ferenc egy hazafias költeményt szavalt el. A szózat hangjai mellett ért véget a hazafias ünnepség, mely után kilencvenöt terítékű lakoma volt. A lakomán Chobot Ferenc esperesplébános, Benkö István ev. ref. lelkész és Tanay József, a kör elnöke mondtak beszédet. Rákos-Keresztur, mint anyaközség, a Munkás-Otthonnal együtt ünnepelte meg március tizenötödikét. Díszes lovasbandérium vezette a testületileg kivonult tűzoltósággal és iskolás fiúkkal együtt az igen nagy számú tömeget, két zenekar hazafias nótái mellett. A honvédek síremlékénél a Munkás-Otthon dalosköre énekelt. Több szónoklat és szavalat után hat szép koszorút tettek le, melyek közül az egyiket a budapesti honvédek középponti bizottsága küldötte. Este banket fejezte be az ünnepet. SZÍNHÁZ. Nemzeti színház. A Nemzeti színház igazgatósága e héten Szigligeti és Bartók emlékének hódolt A trónkereső és Túrán Anna előadásával A közönség azonban, a mely (némi joggal) bizalmatlan az alkalmilag egy estére elővett előadásokkal szemben, nem töltötte meg a színházat. Operaház. A magyar kir Opera bayreuthi ösztöndíj- alapra rendezett fényes hangversenyt a hatalmas német zenetitán fiának, Wagner Szigfridnek a közreműködésével a közönség akkora érdeklődése mellett, hogy a hangversenyből nyilvános főpróbát is kellett tartani és e miatt a Hunyady László előadása márczius 15-én elmaradt. Vígszínház. A Kovácsné leszorult a műsorról és a Vígszínház újabb, francia darabra készül. A siker ilyen körülmények között valószínű, mert a Vígszínház a francia darabokat nagyon jól adja. Népszínház. A Népszínház régi darabjaira jó idő járt e héten, a Cigánybáró, Nebántsvirág, Lili, sorra jöttek, mert Bob herceg beteget jelentett, ő nélküle pedig nincs új darab, nincsenek bevételek. Magyar színház. A Gotterhalte sorsát ki nem kerülhette. Meghalt és talán csak a hatóságok támasztják új életre. Megölték a napi politikába vágó részei, a miért a lapok elhallgatták kitűnő verseit, igazán költői részeit, megható jeleneteit, a mik nem egyszer késztették sírásra a közönséget és a melyek érdemessé tették volna a jó elő- i adásban színre hozott műnek műsoron tartását. HÍREK. Kossuth Lajos. Kilenc éve volt március 20-án. hogy Kossuth apánk, a ki a magyar vért a magyarokban mozgásba hozta, hosszú, keserves kínlódás után, idegen földön, számkivetésben elhunyt. Alig volt a magyarnak Petőfin kívül fia, a ki a magyar névnek a külföldön olyan becsületet szerzett volna, mint ő és nincs alakja a magyar történelemnek, a ki annyira hozzánőtt volna a magyar nép szivéhez, mint Kossuth Lajos. Illik azért, hogy ezen a napon leboruljunk sírjára és hálával a szivünkben emlékezzünk meg róla. Áldott legyen a halóporában. Helyreigazítás és pótlás. Mint a lenge szellő a száraz falevéllel, vagy a rossz szójáték az emberi idegek citeráján — úgy játszik a szegény tintafogyasztóval „az a hatalmas harmadik“ : író és közönség között elevenek és holtak ura: a sajtóhiba. Nem lehet eleget védekezni a kellemetlensége ellen, melylyel már világraszóló eseményeknek lett nem egyszer kútforrásává. Hogy nagyon messze ne mélyedjünk a múltba, akár mindnyájan emlékezhetünk arra a bolond esetre, mikor valamelyik jónevű lapunk egyik köztiszteletben álló primadonnánkról azt írta a szedő ő hatalmassága kegyéből, hogy „X. Y., e tehén, háromszor lép fel“. Mondanunk sem kell, hogy a kéziratban arról volt szó, hogy „e héten“ hányszor gyönyörködhetik a kö
