Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-02 / 43. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, november 2. 43. szám. RÁKOS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. ÉGJ ELEN IK DEN VASARNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............ 8'— korona Fél évre ............... 4'— » Ne gyed évre ............ 2'— » Egye s szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz akiadóhivata Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A BETÖRÉSEK Sokáig1 azt hittük, hogy elég lesz a sűrűén ismétlődő betörésekről tudósításokat hoznunk és meglesz a várva-várt rend, a mely jó mindnyájunknak óhajtott célja. És nem történt semmi intézkedés. Erre külön cikkben hittük fel az illetékes hatóságok figyelmét ezekre a bosszantóan sűrűn előforduló, mindnyájunkat egyaránt elkedvetlenítő bűntettekre és bíztunk benne, hogy most már igyekezni fognak rendet teremteni. És nem történt semmi intézkedés. A betörők pedig tovább dolgoznak. Hétről-hétre újabb esetekről hozunk hireket, a mik most már mindenkit nyugtalanítanak s az örökös bizonytalanság érzését keltik a szentmikályiakban. Mindenki, a ki hazulról távozni kénytelen, sietve iparkodik haza és félve néz az ajtója felé: be van-e zárva, vagy kinyitották a gazemberek? Nyugtalanul tekint az ablaka felé, nem nyomták-e be egynéhány tábláját, hogy azon át jussanak be a lakásába. És fájdalom, mindig többen vannak közöttünk, a kiknek a nyugtalansága nem volt jogosulatlan. Szóval, mindig többen vannak, a kik a kivetett adón kívül adóznak az államnak a betörések okozta károk révén. Mert ez bizony adó, a mit az államnak űzetnek a károsultak. És jogtalan adó. Mert a hatóságok, az állam tartoznak gondoskodni arról, hogy én a fizetett adóm ellenében vagyonomat emberi számítás szerint biztosságban tudjam. Hiszen az adó arravaló, hogy mindenki hozzájuthasson olyan dolgokhoz, a mikhez, ha magam maradok, hozzájutni nincs alkalmam. De ha énnekem egy embert kell járatnom a ház körül, a ki ügyeljen a ház biztosságára, ha nekem tanítót kell fogadnom, hogy fiamat taníttassam, ha magamnak kell az utamat rendbehoznom, ha kitöröm a nyakamat, mert más nem világít éjszaka idején, ha mindenért magamnak kell áldoznom, a mi a hatóság kötelessége volna, ugyan mire fizetem akkor az adómat? Vagy — ha már a baj megesett —- én vagyok talán köteles a gazembernek utána járni? én mondjam meg a nevét, hogy bepörölhessenek, ha tévedtem? én fogjam el (mert már az is megtörtént, hogy egy polgártársunk maga tette meg ezt is, hogy a csendőrség kényelmes intézkedései későn ne jöjjenek) és kapjak a másoktól okozott kellemetlenségek és károk tetejébe még egyéb bajokat is? Nem, erre nem egyhamar lesz kedve és ideje valakinek. Hanem történni fog más. Az eleinte türelmesek a mint az már történni szokott — egyszerre elvesztik majd a higgadtságukat és az elégedetlenség kitörései révén ott is bajok keletkezhetnek, a hol azok a kellő időben történő intézkedésekkel elkerülhetők lettek volna. A kik annyi ideig kértek eredménytelenül, jogosan, majd követelni fognak és a követelőzéseknek — tudjuk — már nem olyan könnyű határt szabni. De hogyan is volt az egyáltalán lehetséges, hogy a szentmihályiak ennyi időn át fel nem szólaltak, hanem várták az áldást felülről, a honnan mostanában már olyan ritkán van benne részünk. Hogyan lehet az, hogy annyi eredményes betörés és annyi eredménytelen kutatás még meg nem mozdította őket, hogy valamelyes intézkedést kérjenek, sürgessenek, nehezen szerzett vogyonuk érdekében? Talán az ő könnyű keresetük mellett egészen közömbös nekik: ki, mikor viszi el a fejük alól a vánkosukat, a végrehajtó-e, vagy a betörő? Nem, a látszólagos nemtörődömségnek, közömbösségnek a tényleges okát másban kell keresni: a társadalmi teljes szervezetlenségben, a mely ma Szent- Mihályon van. Nincsen, a ki az ügyet a kezébe vegye, a ki mozgásba hozza, esetleg eredményre vigye. Igaz, van Szent-Mihályon több alkalmi csoportosulás. Ott vannak a még fönnálló Árpád-, Anna-, meg Almásy Pál-telep-egyesiiletek. De ennek — természetszerűleg — főképen a maga helyi ügyeire van gondja, nem foglalkozhatik egyik sem „egész Szent- Miliály“ bajaival. A daloskor, a sporttelep, plomépítő és községházépítő bizottságoknak^ .is más? a rendeltetésük, a melyet betölteni iparkodnak. Általános érdekű, nagyszabású mo^galm^t indt-s tani csak olyan helyen lehet, a hol ani|ak keresztül-)
