Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-11-02 / 43. szám

2

RÁKOS VIDÉKE 43. szám

vitelére alkalmas testület áll rendelkezésre, a minő volna például a megalakítandó társaskör, a mi — ha fennállana — alig hiszszük, hogy olyan nyugodtan nézte volna az idei nyáron át a Szent-Mihályon történteket, mint a hogy így tették a szentmihályiak.

A társaskörben lett volna alkalom már a tennivalók megbeszélésére és akadtak volna erők azok keresztülvitelére. De így ? Ki fogjon hozzá, kiket hívjon össze? Költsön egyáltalában valami gyűlés egybehivására, a melynek a határozatát nem is sejtheti, mert hiszen nem megbeszélés következménye a gyűlés egybehivása, hanem csak az ő ötlete, a mi téves is lehet.

Hiszszük is azért, hogy — ha más eddig nem bírta a szentmi bátyiakat egyesülésre — a kényszerűség ráviszi őket, hogy a társaskört megalakítsák.

Akkor azután lesz szervezetük, a melynek kötelessége az érdekek megóvása, a veszendőbe menő jogok megmentése, az anyagiak és a szellemi tulajdonok megvédése.

A társaskör révén azután megtehetik azt, a mire így nem képesek. Kényszeríthetik rá a hatóságokat, hogy jogos kiváltságaiknak eleget tegyenek.

De mi nem kívánjuk megvárni, hogy megalakul-e a társaskör vagy nem és nem akarjuk, hogy addig vagyonunk biztossága csak a mi gondunk legyen és rajtunk kívül csak a jó Isten vigyázzon rá.

Követelünk most már sürgős intézkedést ebben az irányban. Történjék ez akár a csendőrség létszámának emelése alakjában, vagy másképen, de legyen ez az intézkedés sürgős és energikus és olyan, hogy ezt a botrány számba menő állapotot végre ^ megszüntessék.

És a míg ez meg nem történik, addig mi nem fogunk nyugodni, hanem sürgetni fogjuk a hatósági intézkedéseket mindaddig, a míg a mi kívánságunknak eredménye nem lesz.

A szentmihályí templom.

ii.

Miüt számunkban közöltük az újonnan épült szent- mihályi templom leírását, most azt kívánjuk elmondani kivonatosan, hogy folyt le az a szép mozgalom, a mely végső eredményében a templom építésére vezetett. Tudjuk, hogy ez a mi összeállításunk nem lesz teljes, mert sem az adatok összesége, sem elegendő tér nem áll rendelkezésünkre, de főbb eseményeit az egésznek elmondjuk, úgy, a mint azok egymásután lefolytak.

Régóta élt már a vágy a szentmihályí hívőkben, hogy maguknak Isten tiszteletére szentelt házat emeljenek. A lakosok száma rohamosan emelkedett és a ki az Úrnak akart áldozni, vagy szentmisét akart hallgatni, annak Rákosfalvára vagy valamelyik belső városi templomba kellett mennie.

Később nyaranta állandósították a vasárnapi szentmiséket. Kegyes asszonyok szedték össze a pénzt erre a célra. De az iskola kicsi kápolnája csak kis részét tudta befogadni a hívők tömegének. A legnagyobb részük künn rekedt az udvaron. Ez az állapot tarthatatlanná vált.

Fischer G-yőzőné, Madaras Józsefné és Otte Albertné voltak a vezetői annak a mozgalomnak, a melyben résztvevők ki merték mondani, hogy egy építendő templom céljaira való gyűjtésre az időt elérkezettnek tartják. Nem sok idő tellett bele és a mozgalom általánossá lett, az 1899. év október hó 29-én tartott gyűlésükön a mozgalom vezetésére, irányítására nagy bizottságot választottak, a mely attól fogva az ügyeket vezette.

A mozgalom terjedt, sőt általánossá vált. Az 1900. évi szeptember 2-iki ülésen Matejkó Vilmos ecseri esperesplébános elnökölt, a kit a püspök küldött ki a bizottság ellenőrzésére. Az esperes a mozgalom vezetésével nagyon meg volt elégedve és ennek a révén az egyházmegye vezetőit is megnyerte a bizottság a maga céljaira.

Két évvel a mozgalom megindítása után, 1901. évi november hó 3-án a bizottság ülést tartott, a melyen kiTÁRCA.

Amerikán a.

Egy már öt évvel ezelőtt Amerikába kivándorolt barátunk leveleiből közlünk itt egy néhány részletet, a melyek tartalmuknál lógva talán érdekelni fogja olvasóinkat. Hiszen most láttuk, milyen lelkesedéssel szegődtek amerikai véreink a hozzájok küldött magyar nemzeti zászló alá. Érdekes ennélfogva megtudni, mi tartja ezeket a jó magyar érzelmű embereket mégis távol a mi hazánktól, lekötve idegen földre.

*

Kedves Barátom. Utolsó leveled írásánál — ügy látszik látnoki tehetség szállott meg. Leveledben említed, hogy még az én szakmámban — a rajzolásban — is fogok dolgozni.* Beteljesedett. New-York legelső helyeinek egyikében, a Tiffany-cégnél vagyok alkalmazva már öt hét óta

* Amerikában időzóso alatt, a levél írója mindenfélével foglalkozott már éppen csak Európában szerzett tudását a bútortervezésekben nem érvényesíthette.

jó tizetés mellett. Mi itt az irodában mindent tervezünk, a mit rendelnek: bármi legyen az. A cég elsőrangú, az ékszerész-üzlete az Egyesült-Államok területén a legelső, az üveg színezésében lehet mondani az egész világon egyedülálló. Hiszen bizonyára hallottál már te is Tiffany üveg- zománcairól.

Én az építő-osztályban vagyok alkalmazva mint belső berendezés-rajzoló s így olyan téren vagyok, hogy hasonló állást — ha nem is fizetés, de ismeretgyarapítás és tapasztalatszerzés dolgában — az egész világon sehol sem kaphatok.

Elkészítünk mi itt mindent, ar mi egy milliomos lakásában elhelyezést nyerhet. Mert bizony a mi liolmiaink csak gazdag emberek számára készülnek. Hallatlan árakat számít a cég a legtöbbnyire pazar, de építészetileg nem egyszer gyatra berendezésekért. Én magam készítettem már rajzokat márvány-emléktáblákról, sírkövekről, bronzkapuról, kárpitos- és asztalos munkákról. Az irodával kapcsolatos a raktár, a mely bámulatos a maga nemében, s melyben száz- meg százezer dollár értékű tárgyak van- felhalmozva. Találsz itt mindent, a mit drágán el lehet adni. Most készítettük el a rajzokat egy szalon-bútorzatról,