Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1902-11-02 / 43. szám

2 RÁKOS VIDÉKE 43. szám vitelére alkalmas testület áll rendelkezésre, a minő volna például a megalakítandó társaskör, a mi — ha fennállana — alig hiszszük, hogy olyan nyugodtan nézte volna az idei nyáron át a Szent-Mihályon tör­ténteket, mint a hogy így tették a szentmihályiak. A társaskörben lett volna alkalom már a tenni­valók megbeszélésére és akadtak volna erők azok keresztülvitelére. De így ? Ki fogjon hozzá, kiket hívjon össze? Költsön egyáltalában valami gyűlés egybehivására, a melynek a határozatát nem is sejt­heti, mert hiszen nem megbeszélés következménye a gyűlés egybehivása, hanem csak az ő ötlete, a mi téves is lehet. Hiszszük is azért, hogy — ha más eddig nem bírta a szentmi bátyiakat egyesülésre — a kényszerű­ség ráviszi őket, hogy a társaskört megalakítsák. Akkor azután lesz szervezetük, a melynek kö­telessége az érdekek megóvása, a veszendőbe menő jogok megmentése, az anyagiak és a szellemi tulaj­donok megvédése. A társaskör révén azután megtehetik azt, a mire így nem képesek. Kényszeríthetik rá a hatósá­gokat, hogy jogos kiváltságaiknak eleget tegyenek. De mi nem kívánjuk megvárni, hogy meg­alakul-e a társaskör vagy nem és nem akarjuk, hogy addig vagyonunk biztossága csak a mi gondunk legyen és rajtunk kívül csak a jó Isten vigyázzon rá. Követelünk most már sürgős intézkedést ebben az irányban. Történjék ez akár a csendőrség lét­számának emelése alakjában, vagy másképen, de legyen ez az intézkedés sürgős és energikus és olyan, hogy ezt a botrány számba menő állapotot végre ^ megszüntessék. És a míg ez meg nem történik, addig mi nem fogunk nyugodni, hanem sürgetni fogjuk a hatósági intézkedéseket mindaddig, a míg a mi kívánságunk­nak eredménye nem lesz. A szentmihályí templom. ii. Miüt számunkban közöltük az újonnan épült szent- mihályi templom leírását, most azt kívánjuk elmondani kivonatosan, hogy folyt le az a szép mozgalom, a mely végső eredményében a templom építésére vezetett. Tudjuk, hogy ez a mi összeállításunk nem lesz teljes, mert sem az adatok összesége, sem elegendő tér nem áll rendelkezésünkre, de főbb eseményeit az egésznek elmondjuk, úgy, a mint azok egymásután lefolytak. Régóta élt már a vágy a szentmihályí hívőkben, hogy maguknak Isten tiszteletére szentelt házat emeljenek. A lakosok száma rohamosan emelkedett és a ki az Úrnak akart áldozni, vagy szentmisét akart hallgatni, annak Rákosfalvára vagy valamelyik belső városi templomba kel­lett mennie. Később nyaranta állandósították a vasárnapi szent­miséket. Kegyes asszonyok szedték össze a pénzt erre a célra. De az iskola kicsi kápolnája csak kis részét tudta befogadni a hívők tömegének. A legnagyobb részük künn rekedt az udvaron. Ez az állapot tarthatatlanná vált. Fischer G-yőzőné, Madaras Józsefné és Otte Albertné voltak a vezetői annak a mozgalomnak, a melyben részt­vevők ki merték mondani, hogy egy építendő templom céljaira való gyűjtésre az időt elérkezettnek tartják. Nem sok idő tellett bele és a mozgalom általánossá lett, az 1899. év október hó 29-én tartott gyűlésükön a mozgalom vezetésére, irányítására nagy bizottságot választottak, a mely attól fogva az ügyeket vezette. A mozgalom terjedt, sőt általánossá vált. Az 1900. évi szeptember 2-iki ülésen Matejkó Vilmos ecseri esperes­plébános elnökölt, a kit a püspök küldött ki a bizottság ellenőrzésére. Az esperes a mozgalom vezetésével nagyon meg volt elégedve és ennek a révén az egyházmegye veze­tőit is megnyerte a bizottság a maga céljaira. Két évvel a mozgalom megindítása után, 1901. évi november hó 3-án a bizottság ülést tartott, a melyen ki­TÁRCA. Amerikán a. Egy már öt évvel ezelőtt Amerikába kivándorolt bará­tunk leveleiből közlünk itt egy néhány részletet, a melyek tartalmuknál lógva talán érdekelni fogja olvasóinkat. Hi­szen most láttuk, milyen lelkesedéssel szegődtek amerikai véreink a hozzájok küldött magyar nemzeti zászló alá. Ér­dekes ennélfogva megtudni, mi tartja ezeket a jó magyar érzelmű embereket mégis távol a mi hazánktól, lekötve idegen földre. * Kedves Barátom. Utolsó leveled írásánál — ügy lát­szik látnoki tehetség szállott meg. Leveledben említed, hogy még az én szakmámban — a rajzolásban — is fogok dolgozni.* Beteljesedett. New-York legelső helyeinek egyiké­ben, a Tiffany-cégnél vagyok alkalmazva már öt hét óta * Amerikában időzóso alatt, a levél írója mindenfélével foglal­kozott már éppen csak Európában szerzett tudását a bútortervezé­sekben nem érvényesíthette. jó tizetés mellett. Mi itt az irodában mindent tervezünk, a mit rendelnek: bármi legyen az. A cég elsőrangú, az ék­szerész-üzlete az Egyesült-Államok területén a legelső, az üveg színezésében lehet mondani az egész világon egyedül­álló. Hiszen bizonyára hallottál már te is Tiffany üveg- zománcairól. Én az építő-osztályban vagyok alkalmazva mint belső berendezés-rajzoló s így olyan téren vagyok, hogy hasonló állást — ha nem is fizetés, de ismeretgyarapítás és tapasz­talatszerzés dolgában — az egész világon sehol sem kap­hatok. Elkészítünk mi itt mindent, ar mi egy milliomos laká­sában elhelyezést nyerhet. Mert bizony a mi liolmiaink csak gazdag emberek számára készülnek. Hallatlan árakat számít a cég a legtöbbnyire pazar, de építészetileg nem egyszer gyatra berendezésekért. Én magam készítettem már rajzokat márvány-emléktáblákról, sírkövekről, bronz­kapuról, kárpitos- és asztalos munkákról. Az irodával kap­csolatos a raktár, a mely bámulatos a maga nemében, s melyben száz- meg százezer dollár értékű tárgyak van- felhalmozva. Találsz itt mindent, a mit drágán el lehet adni. Most készítettük el a rajzokat egy szalon-bútorzatról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom