Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-16 / 8. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, február 16. 8. szám. RÁKOS VIDÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Szent-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ PÁRTÉNYI JÓZSEF Előfizetési ár: Egész évre ............... 8 — korona F el évre ............... 4‘— » N egyed évre ............ 2•— » Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. Megható. A szánalomnak meg1 a könyörületnek, e két fenséges tragikai érzésnek van egy előkészítője a meghatottság. Ez a keresztyén érzés fog el bennünket, valahányszor — a nyilvános ellenőrzés csekély jogának a révén — Gödöllő vármegye fővárosát, Csömör község képviselőtestületének egy-egy intézkedése fölött kell elmélkednünk. Engedelmet kérünk t. olvasóinktól, ha ezen a címen néhány percre lekötjük figyelmüket, de hát az ezer szemű Cézár alázatos szolgájának, a nyilvánosság orgánumának, foglalkoznia kell oly dolgokkal is, melyekre még a legmegátalkodottabb rosszakarat sem foghatja rá, hogy — rokonszenvesek. Nem szükséges az irigység arzenáljának leg- rozsdásabb fringiájával, az ócsárlással, fölfegyverkeznünk, mikor azt az állítást kockáztatjuk meg, hogy a csömöri képviselőtestületnek bölcsesége nem minden intézkedésében üti meg a bölcseségnek azt a mértékét, a melyet rendes körülmények között ilyen tiszteletre méltó intézménytől joggal el lehetne várni. Távol legyen tőlünk a szándék, hogy ezzel a kijelentésünkkel az igen tisztelt képviselőtestület tagjainak hírnevén ejtsünk csorbát. Erre nem vagyunk berendezve, de nincs is hozzá tehetségünk, és utó- végre is a hírnév olyan, mint az árnyék. Hol az ember előtt jár, hol utána kullog. Néha nagyobb, néha kisebb az embernél. Ezen már mi úgy sem változtathatunk. A köteles bölcseségnek időleges fogyatkozásait mi az adófizető polgárság szempontjából nézzük meghatottsággal, a mely polgárság érdekeit a t. képviselő- testület tagjai —■ tisztelet a tiszteletre méltó kivételeknek — adott esetekben teljesen figyelmen kívül hagyják, pedig kár elfelejteniük, hogy adófizető polgártársaik fölött azok bizalmából uralkodnak, hogy törvények szerint kell uralkodniok, és hogy nem örökké uralkodnak. Nem tehetünk róla, megint a rákosszentmihályi piacról szól az ének, a mely kérdésben újból puskát szegeztek egyes községi képviselők a polgárságra, csakhogy ez a puska ez egyszer nem úgy sült el, a hogy akarták. Tudvalevő szomorú dolog, hogy a képviselő- testület bölcsesége túltevén magát a vármegye erre vonatkozó repdelkezésén, azt határozta, hogy a liely- pénzszedést a legtöbbet Ígérő vállalkozónak bérbe adja. Kifejtettük már nem egyszer, hogy ez a hely- pénzszedés jogtalan, törvénytelen. Erről most nem beszélünk, csak rá akarunk mutatni arra, hogy mi volt az egész helypénzszedési manővernek az indító oka. Nyilt pályázatot hirdettek a helypénzszedésre. Négy pályázat érkezett be. Papp Sándor 250 koronát, a volt piacbiztos 300 koronát, Szente Károly 450 koronát és Tóbiás Adám 605 korona évi bért ajánlott a helypénzszedés jogáért. No már most ebből az következett volna, hogy a képviselőtestület, — ha már egyszer rálépett erre a lejtős útra — Tóbiás Ádámnak ajánlatát fogadja el, a ki a legtöbbet ígérte. De nem úgy történt ám, — és ez az, a mi megint meghat bennünket. Föláll ugyanis egy virilis képviselő, — hogy ki, az előttünk teljesen közömbös — és azt indítványozza, hogy ne döntsön a képviselőtestület az ajánlatok fölött, hanem szólítsa föl a volt piacbiztost utóajánlat tételére, és ha ö is megadja a 605 koronát, adják neki a hely pénzszedést. Utána egy másik nem virilis — képviselő, — a ki bizonyosan tagja a „kéz — kezet mosu című alkalmi asztaltársaságnak — érzelmi okokra való hivatkozással szintén elfogadásra ajánlotta ezt az indítványt, a mely egyenes arculcsapása minden nyilvános ajánlati eljárásnak. Egyetlen egy ember akadt, -— Farkas Ignác a ki a pajtáskodásnak e tobzódására jogos föl- háborodásának szavakban is kifejezést adott, és kijelentette, hogy a mennyiben a képviselőtestület ilyen határozatot hozna, szégyenérzete nem engedné, hogy továbbra is részt vegyen a képviselőtestületi üléseken. Fölszólalása azonban hiába való volt. Vele szavaztak
