Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-30 / 47. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, november 30. 47. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57-64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ................ 8'— korona F él évre ................. 4’— » N egyed évre............. 2'— » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivata Egy egyhasábos peíitsor ára 10 fillér. Nagy ünnepe volt az elmúlt vasárnap Rákos- Szén t-Mihálynak. Eljött újonnan éptilt templomába az egyházi szónoklat mestere, Hock János és két beszédet tartott. Csillogó, kápráztató és a mellett szívhez szóló mind a kettő. Hogy sokan, nagy lelkesedéssel hallgatták és hogy szivében marad minden hallgatójának az eszme, a melyet elhintett és emlékezetében az ő látogatása, az természetes. És a két beszéd közül mégis a közvetlenebbül ható, az elméhez és szívhez egyaránt szóló, szebbik beszéd az volt, a melyiket a tiszteletére tartott ebé- den hallottunk tőle, mert az abban foglalt nagy nyilatkozatok egy erősödő eszmének első határozott megnyilatkozása volt, a mely szívből jött és szívhez szólott. Hatása ennek az egyszerűen, minden szónoki sallang nélkül elmondott beszédnek, hatalmas volt. A hallgatóság szinte csak a beszéd végén eszmélt fel és érezte azoknak a súlyos igazságoknak a hatását, a melyekről hogy éppen a szentmihályiaknak szólott először ily nyiltan, nem lehetnek eléggé hálásak kiváló vendégüknek. * A fagyasztó, éles hideg nem tartotta vissza a szent- mihályi hivő közönséget attól, hogy nagy számban gyűlve össze, megtöltse barátságos kis templomát akkor, a mikor Hock János jött el, hogy megerősítse hatalmas szónoklatával őket hitükben, hogy útmutatójokul szegődjék jövendő életükre. S a kitűnő pap tíz óra előtt érkezett már meg Bugyi Ferenc Józseffel, a ki őt Szent-Mihályra meghívta, Kőbányáról Kraicsovits Ignác kocsiján és pontban 10 órakor megkezdte a szentmise szolgáltatását. Az énekes misén a vendéglátó Bugyi Ferenc Józsefnek egy magyaros jellegű szép egyházi dalát énekelték el a szentmihályi iskolás gyermekek és ugyancsak az ő magyaros menetű, „Érted folyt el drága vérünk . . .“ kezdetű dalát adta elő Mihályfy Irén, a szentmihályiaknak immár másodszor szívesen hallott templomi énekes vendége, a ki azonkívül Vavrinec Mór11 ak Rudnyánszky Gyu 1;i szövegére írt egy szép Mária dalát is elénekelte szépen, bensőséggel. A szentmise után egy pár perccel a szószékre sietett Hock János és elmondta szónoklatát azzal a mindeneket megrázó hatással, a mely az ő kiváló tehetségének sajátja. Kiindulva Máté evangéliumának XXIV. részéből, a melyben a Jeruzsálem pusztulása és a világ vége vannak megírva, kiindul annak utolsó mondatából, a mely szerint Krisztus így szólott: Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak és a következő beszédet tartotta, a melyet bő kivonatban közlünk : Nagy igazság, nagy jövendölés az', a mi ezekben a szókban van. A jövendölés első része már beteljesedett. A városból kő kövön nem marad, lakói pedig széjjelszórattak a világban, a rdé’t az Urat meg nem ösmerték. Pedig Jeruzsálem óriási erős faiakkal volt körülvéve, úgy, hogy igaza volt Dávidnak, a mikor azt irta, hogy Sión vára a legerősebb. De ezt a várat az ellenség 1 Vg évi kemény ostrom után mégis bevette, feldúlta, a kiéheztetett város milliónyi lakosát megölte, kardélre hányta, a várost elpusztitotta és még a nevét is eltörölte. Jaj azoknak, a kik megérik a jövendölés második részének beteljesedését. Igaz, hogy mi ránk nézve, ha egyszer meghaltunk, megszűnt a világ, elporladunk, semmivé leszünk, de tovább élünk gyermekeinkben, utódainkban. És ez a megszűnés, ez az elporladás mindnyájunk számára olyan közel van. Nem számíthatjuk a gondtalan, örömmel teli gyermekkort, a mikor nem érünk rá az idők múlását ügyelni, de a küzdő, fáradó ember, alig tapasztalt valamit és ime, már a sír előtt áll. És a sírtól, ha visszanézünk — bármilyen hosszú volt életünk, — közel látjuk magunkhoz a bölcsőnket. Az ember alig érte el a virágkorát és érezi a hervadás lehelletét. Az első ősz hajszálat, a mely fejünkön megjelenik, kitépjük hiúságból, hogy titkolhassuk öregedésünket, de hiába a kitépett helyébe tíz új kerül és alig éltünk valamit, már roskadozó tagokkal állunk a vég előtt. A hátunk meggörnyed, előrehajlunk mintha keresnénk a gödröt, jövendő hazánkat, a melybe kerülni fogunk. És hány foglalkozik közülünk mégis a halállal ? Nem szívesen foglalkozunk ezzel a gondolattal és alig ér rá közülünk valaki erre komolyan gondolni. Pedig minden bölcselem- nek, a mi eddig fölmerült, az alapja az volt, hogy mi vagyok, honnét jöttem, hová megyek ? Mert ennek a megfejtése adja meg lelkünk nyugodalmát és csak a lelki nyugodalom nyújthat boldogságot. Az adja meg lelkűnknek a nyugodt összhangot, ha az élet titkát meg tudjuk fejteni. S ha kérdjük, miképen fejthetjük ezt meg, nincsen rá más válasz, mint csak az, hogyha j hiszünk. Mert az ember nemcsak por, állati szerv, anyag. Van egy része, a mely örökkévaló,, elpusztíthatatlan, Istentől való és a mi visszatér Istenhez. És csak az lehet boldog, a ki erős a hitben, a mit nekünk Krisztus adott. A tudomány, bármennyire HOCK JANOS BESZELT.
