Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 42. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 42. szám szélik. És mondanak olyanokat, hogy a szegény, Hajdúságban felnőtt embernek ugyancsak leesne az álla, ba ezt a magyar szókból összeállított zagyvalékot — magyarra kellene fordítania. Ezért üdvözöljük a cinkotaiakat, ezért örvendünk az ő lépésüknek, mert az ő tettük baladás a magyarság, a tiszta magyarság felé, a melytől a millenniumunkat követő hetedik esztendőben még mindig olyan távol esünk. Most kutatják az emberiség ősi műveltségének keresői azokat a nyomokat, azokat az emlékeket, a mik az emberi műveltségnek hétezer esztendős, legelső jelei. Kutatják és keresés közben olyan nyomokra akadnak, a melyekről Körösi Csorna Sándor, Zichy Jenő gróf és a többi, őseink emlékeit kereső tudósunk dehogy mert volna még csak álmodni is. Mert ezek a nyomok mintha a magyarok (vagy azok közelrokonainak) ősrégi, minden mást megelőző műveltségéről tesznek tanúságot. Most újult erővel dolgozunk rajta, hogy — a mire tehetségünk képesít — méltó helyünket a többi, nagy nemzet között elfoglaljuk. Iparkodnunk kell rajta, hogy ez a most szerzett tudományunk, most erősbödő művészetünk, növekvő műveltségünk magyar legyen teljesen, minden ízében. Hogy a majdan kutatóknak az első tapasztalata az legyen, hogy az a nép, a mely ezt alkotta, ezt teremtette, magyar volt és más nem lehetett, mert rányomta magyarságának a bélyegét mindenre, a mi az ő munkája, az ő teremtése. És ehhez a célunkhoz a cinkotaiak segítettek, közelebb jutni, ez az ő érdemük, a mi örömünk. Ez a boldogulás útja, ezen haladjatok. A szentmihályi templom. i. Most megkezdődő cikksorozatunknak célja: a nagy lelkesedéssel megindított és keresztülvitt templomépítőmozgalomnak a szentmihályiak igaz dicsőségének - az (ismertetése, hogy fogalma legyen mindenkinek arról a nagy, fáradságos munkáról, a melynek az eredménye az a szép, sikerült templom, a melynek képét mai számunk első lapján mutatjuk be. Szólani fogunk közleményünk során magáról az épületről (és ez a mai közleményünk tárgya), azután a mozgalomról, annak keletkezéséről és leforgásáról és végül a templom építéséről magáról. Hiszszük, hogy közleményeink fel fogják kelteni közönségünk érdeklődését, különösen a szentmihályiakét és a mátyásföldiekét. A szentmihályiakét, mert az ő templomukról, az ő tevékenységükről van szó, a mátyásföldiekét, mert ők meg tavaszkor készülnek hajlékot emelni az Úrnak, szépet, az ő kedves helyükhöz méltót. * Ezúttal nem térünk ki rá, miképen és ki építette Szent- Mihály szép templomát, ez más cikkünknek lesz a tárgya, csak képét és leírását adjuk a templomnak, hogy milyennek épült. A templomnak, a mely Módi Lajos szentmihályi építész sikerült alkotása, beépített alapterülete kerek 100 négyzetöl, azaz körülbelül 360 négyzetméter, tehát meglehetős nagy, ösz- szes építési költségei 45,000 koronára rúgnak, a mely közadakozásból folyt be. Az egész összeg azonban még — fájdalom — nem áll rendelkezésre és így a templom fölépítése csak a fővállalkozónak, Paulheim Ferencnek az áldozatkészsége folytán épülhetett már föl, a ki a hiányzó — jelentékeny — összeget a templomépítő bizottságnak előlegezte. Az épület maga 800 négyzetöles téren áll és minden oldaláról szabadon megtekinthető. Az egész mii önálló, szilárd beton-alapra épült, a mely a templom szilárdságát, állékonyságát fokozza és a rázkódások okozta bajoktól megóvja. Alaprajzi alakja tulajdonképen római katholikus kereszt formájú és egy TÁRCA. —— Ki a jobbik? (Levél a szerkesztőhöz.) Kedves Barátom! Igazán nagyon örülök, hogy ennyire megtiszteltél és feltuszkoltál engem a Parnasszusra, a halhatatlanok közé és megszerezted nekem azt, a mire már olyan régen áhítoztam, az írói babért! Nagyon értelek különben. Szükséged van egy tárcára* és így akarod a bokorból kiugrasztani a nyulat, mert hát, szent igaz, már jó ideje, hogy hallgatok és ha most nem kérsz fel egy fordulóra, hát bizony hallgattam volna még tovább is, Isten tudja meddig! De így lehetetlen! Szegény jó Elekem! bizony Isten sajnállak, hogy bármilyen jók és nemesek a törekvéseid, a mikkel kegyét és jóindulatát iparkodol kiérdemelni közönségednek és őt szóigalmas előfizetésre bírni — nem bírsz kedvére tenni másként, Csak olyanformán, hogy engem szemeltél ki arra * És ez egészen bizonyos? Szerk. a célra, hogy az én hátamon táncold végig írói erőmutatványaidat az ő mulattatására és szórakoztatására! Jól van hát, mulassunk mindannyian, te is, én is, meg a közönség is. Miről is van szó? Nemde arról, hogy folyó évi szeptember hó 29-ikére, közvetlenül új templomunknak felavatása utánra esküvőt ígértem, fényeset és érdekeset. Biz igaz a’! de hát ugyan mit szólnál te ahhoz, ha te volnál ama bizonjms Imre, a kinek esküvőjét szeptember 29-ére bejelentettem és pusztán csak azért, mert a szentmihályi templomnak nem tetszett ekkorára elkészülni, hanem csak október 5-ére, vártál volna-e csak egy pillanattal is tovább arra, hogy a te drága Margitodat, a te mennyasszonyodat szerelmetes szivedre ölelhessed ? Hm?! Dehogy vártál volna te egy perccel is tovább te . . . te ... te ... kis .. . szélkakas ! de hát jól is tetted volna ! Minek ? Látod, éppen így tett az én Imrém is!: Nem "volt készen a templom a kitűzött időre, hát inkább lemondott arról a dicsőségről, hogy az ő esküvője legyen az első a templomunkban s fogta magát, egybekelt az ő forrón szeretett és imádott Margitkájával az erzsébetvárosi templom
