Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 42. szám
42. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 hossz-, meg egy kereszthajót foglal magában. A hajók mindegyike 7’50 méter széles. A hosszában futó hajó teljes hossza 3025 méter, a kereszthajó pedig — a melyben a mellékoltárok találnak elhelyezést — 16'50 méter hosszú. Az egész templom befogadó képessége —- a kórust is beleszámítva — 250 ülőhely és 350 állóhely, szóval, egyszerre 600 hivő találhat benne ugyanegy időben helyet, a mi a legjobban mutatja a templom tágas voltát. Az épület padlója egy méterrel magasabb, mint a templomtér színe és a templom belső magassága a padlójától 9'50 méter. A torony magassága — a tér színétől a kereszt legtetejéig mérve — 37 métert tesz ki. A templom mennyezete Rabitz-szerkezetböl készült keresztboltozat. A Rabitz-szerkezetet azért választották a téglaboltozatok helyett, mert könnyebb súlyánál fogva nem kíván olyan erős falakat, mint az utóbbi és így az építési költségek jelentékeny csökkentése vált lehetségessé e rendszer alkalmazásával. A meny- nyezetet a szélesebb részen négy kőoszlop tartja. Az épület stílusa átmeneti román, úgynevezett román-gót stílus. Kívülről az épület egyszerűen készült és — tekintettel az olcsóbb fentartásra — nyerstégla-burkolatú. A templomba a toronyhomlokzaton lévő főbejárat vezet- De ezenkívül a könnyű hozzáférhetés céljából a kereszthajó mindkét végén oldalbejárók vannak. Ezeken kívül még két hátsó kijáró szolgálja azt a célt, hogy veszedelem vagy tolongás idején a templomban lévők a leggyorsabban kijuthassanak. A szentély négyszögü és ugyanolyan szélességű, mint a templom bejáró-része. Az épület jobboldalán van a sekrestye. A hossz- és kereszthajók keresztezésébe eső keresztboltozat- mennyezet mezőit a Spannraft Ágoston által díjtalanul festett szép kivitelű mennyezetképek díszítik, a melyek az apostolokat és a négy evangélistát mutatják be művészi ábrázolatban. A templom ablakai — kettő kivételével -—- üvegfestésűek, kegyes adakozók adományai és Waltherr Gida országos üvegfestészeti műtermében készültek, Szlanár üvegfestö, szentmihályi lakos felügyelete alatt és közreműködésével, a ki maga az oltár fölött lévő szent Mihályt ábrázoló ablakképet adományozta a templomnak. Ezzel képét adtuk a templomnak, jövőre a történetét mondjuk el. Megyei ügyek. Pest vármegye közgyűlése. Pest vármegyének 1902-ik évi október hó 13-ikán és 14-ikén lefolyt közgyűlésének tárgysorozatában több fontos ügy szerepelt, a melyek elintézéséről — a mennyiben azok általános vagy helyi érdekűek -- a következőkkel számolhatunk be. Tudomásul vették az alispáni évnegyedes jelentést és a számonkérő-szék jelentését, továbbá a vármegye házi-, fő- és árvapénztárának megvizsgálásáról szóló bejelentést. Nagyvárad átiratát az önálló vámterület felállítása tárgyában szintén egyszerűen tudomásul vette a közgyűlés, mert ebben a tárgyban már kétszer felírt a képviselő- házhoz. Nagyobb hatású volt Pozsony vármegyének a nemzeti törvény megváltoztatását kérő átiratának a tárgyalása. Ez alkalommal a közgyűlés Fazekas Ágoston főjegyző indítványára kimondta, hogy a hibás, túlzottan engedékeny, kibúvókra utat nyitó törvénynek a magyar nemzeti politika követelményeinek megfelelő megváltoztatását kívánja a legerélyesebben. Megalkották azután a poliklinikai egyesületben létesített agyalapítvány alapító oklevelét, és egy fontos elvi jelentőségű határozatot hoztak a soltvadkerti jegyző összeférhetetlénségi ügyének tárgyalása alkalmából. A vadkerti jegyző ugyanis az odavaló takarékpénztárnak egyúttal a könyvelője volt. Csávolszky József címzetes püspök ezt kifogásolta, mig Gajári Géza vele ellenkező nézetet vallott. A közgyűlés Gajárinsk adott igazat és kimondta, hogy a két állás nem összeférhetetlen. Majd visszautasították Kisküküllő vármegyének az elemi csapásoktól sújtott vármegyei szegényeknek, Szolnok-Doboka vármegye árvízkárosultjainak és a martiniki szerencsétleneknek segítése tárgyában beadott kérvényeket, mert ezekre a célokra pénz nem áll rendelkezésre. Jóváhagyták a gödöllői járás fő- szolgabirájának, Kapczy Vilmosnak a jelentését a csömöri községi pénztáros tiszti biztosítéka tárgyában és a Kerepes község jegyzői javadalmához tartozó legelő- és erdőilletőség telekkönyvi aránykulcsának a helyesbítése tárgyában. Leban és mondhatom neked, hogy azóta nagyon, de nagyon boldogok s a mi fő, Margit egy cseppet sem szenved ! Kérlek, légy szives ezt igazolásodra a te kedves lapod díszes olvasó közönségének becses tudomására hozni. Kérdezzék meg azután ők a tisztelt templomépítő-bizott- ságot, miért szalasztott el egy igazán fényes esküvőt, azzal hogy — nem tudni mi okból — templomunkat nem lehetett a mondott időben felavatni, hanem csak egy héttel később ? Téged, magamat, Imrét és Margitot ezzel azt hiszem teljesen igazoltam. Hogy a templomépítő-bizottság igazolja-e magát vagy sem, az rám nem tartozik, de neked se okozzon ez aggodalmat. Aztán meg, hogy az esküvő helyetti keresztelőért én viseljem a felelősséget? Én, szegény ártatlan ! és mi jogon? Hát volt én nekem valami közöm ahhoz a keresztelőhöz ? Isten ments 1 Még csak az kellene. Nekem csak az esküvőhöz volt közöm, a keresztelőért pedig viseljék a felelősséget azok, a kik ezt az egész dolgot elhamarkodták. De ha mégis mindenáron felvilágosítást akarsz szerezni affelől, hogy kit terhel a felelősség ama nevezetes keresztelőért, akkor okosan cselekszel, ha ez iránt kedves, jó barátunkhoz, a „gyermekek atyjához“, Zsolnay Károly templomatyához fordulsz és őt kérded meg, mert ő szereti még a más gyerekeit is és ennélfogva nem lehetetlen, hogy ő téged helyes nyomra fog vezetni. Előre is figyelmeztetlek, hogy Wayand Károlyhoz ne menj, mert bár ő kilencz gyermek nagyérdemű apja és igen jó kántor s bár szereti a „friss újságot“ melegiben elmondani keresztelő dolgában, még sem tud kellő tájékozást nyújthatni, mert ... de mit bánom én, menj akárkihez, csak nekem hagyj békét, mert Isten úgyse’ én nem vagyok oka semminek! Láncot kívántál a kezemre, meg a lábamra vasból, még pedig úgy, hogy soha többé írni ne tudjak, te kárörvendő. Pedig ha ez a szerencsétlenség megtörtént volna már eddig is, akkor ez a mai igazolásod és mentséged nem látna napvilágot és így mi sem természetesebb, mint, hogy szépen benne maradnál a pácban, jól értesült becses lapoddal egyetemben. Azért hát adj hálát a jó Istennek, hogy ezt a kimondhatatlan hő kívánságodat — átok alakjában — nem teljesítette. Ezekből tehát beláthatod, hogy minő meggondolatlanul bántál velem, midőn rám zúdítottad Cicesbeiszert is felülmúló átkozódásaidat, a mikért cserébe én is kívánhatnék néked egyetmást.
