Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-26 / 42. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, október 26. 42. szám. RÁKOS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-utca 72. — Telefon: 57—64. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal címére küldendők. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: FARKAS ELEK Előfizetési ár: Egész évre ............... 8 — korona F el évre ................ 4"— » N egyed évre ....... 2•— .» Egy es szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. C1 N KÓTA MAGYAR LESZ. (F. F.) Ritka örvendetes hír az, a mely Cinko- táróJ érkezve, bennünket hazafias örömmel tölt el és megérdemli, hogy róla egy kissé elmélkedjünk. A hír eleinte szinte olyannak tűnik föl, mintha nem is lehetne újság, mintha az már régóta magától értetődnék. Arról szól ugyanis, hogy Cinkota iskoláiban az oktatás nyelve immár teljesen és kizárólagosan magyar. Nem tanítják ott már a gyerekeket olvasni, írni se tótul, se németül. És jellemzi a mi viszonyainkat, hogy ez a hír újság; hogy itt, a székesfővárosnak, Magyar- ország szivének, a szép Budapestnek a tőszomszédságában csak most, több mint ezer esztendővel ennek a mi édes Magyar- országunknak a megalapítása után jutottunk any- nyira, hogy hihetjük, hogy bízhatunk benne, hogy a jövő nemzedék, a most nevelődő magyar lesz immár nemcsak érzelemben, hanem nyelvben is. Bizony lassan gyűrűznek a magyarosodásnak a hullámai, a mik egy negyedszázaddal ezelőtt keletkeztek. Hiszen Budapesten is csak most jutottak annyira, hogy a kis gyermekek megmenekülnek a németül olvasni-írni tanulás nehéz mesterségétől, a melylyel az idejüket vették el eddig a szegényeknek azért, hogy alkalmuk legyen nekik azután a nehezen megemésztettet három-négy év alatt tökéletesen elfelejteni. Csak most kezdjük belátni, mennyi idejét vette el annak a szegény, különféle „tananyaggal" túlterhelt gyermeknek a papagály- módon való nyelvtanítás, a mely mellett a többi, gyakorlati ösmeret megszerzésére alig-alig volt ideje. Igaz, hogy a hozzánk jött külföldiek bámulattal adóztak nekünk azért, hogy mi, magyarok, annyi idegen nyelvet beszélünk, ösmerünk. De ugyanazok a külföldiek otthon kimondták ránk, hogy nincsen igazi tudományos életünk, hogy nagyon kevés az igaz tudósunk, alapos kutatónk. Arra azonban sem ők nem gondoltak, se minekünk nem jutott eddig eszünkbe, hogy ez a két dolog talán összefüggésben van egymással. Hogy azért nincs időnk a tudományos szakokban a teljes kinhívelődésre, mert az időnk javarészét a'Tatin, a görög, a német, a francia és újabban az angol és még mit tudom én miféle nyelvek elsajátítására fordítjuk. De ezeket a nyelveket Budapesten verik a gyermek fejébe, a nemzetiségi vidékeken pedig még kénytelen megtanulni oláhul, szerbül, tótul, szóval, azon az egy-két nyelven is, a melyet azon a vidéken beszélnek. Szántszándékkal hagytam a legvégére a magyar nyelv tanítását, mert az elemitől fogva idegen nyelvekkel sanyargatott tanuló-ifjúság legnagyobb része az európai — és ázsiai —- nyelvek ekkora bábeli zavarában magyarnl jól megtanulni nem ér rá. Budapest lakói a magyar nyelvet lipótvárosi, óbudai, józsefvárosi, meg ferencvárosi tájszólások szerint beA szentmihályi templom-
