Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-10-19 / 41. szám
41. szám. RÁKOS VIDÉKE a darazsakat azon káros állatok közé sorozom, a melyeket az idézett törvény 52-ik szakaszának második kikezdése szerint a birtokos birtokán, a mező- és erdöőri személyzet pedig- az őrzésére bízott területen irtani köteles. Hogy az irtás körül követendő eljárás a lehető legszélesebb körben ismeretes legyen, útmutatást dolgoztattam ki s azt oly utasítással küldöm meg, hogy annak a törvényhatóság területén lévő valamennyi elsőfokú közigazgatási hatóság és a községi elöljáróságok között leendő szétosztása iránt intézkedjék. Minthogy pedig a védekezésnek csak akkor lehet sikeres eredménye, ha az irtás alaposan, lelkiismeretesen, de főleg egyöntetű eljárással és egyesült erővel hajtatik végre, — elrendelem, hogy a törvényhatóság szőlő- és gyümölcstermelő községeiben a jelen rendeletemet, valamint az irtásra vonatkozó utasításnak lényeges tartalmát a szokásos módon több Ízben tétesse közzé és utasítsa a községi elöljáróságokat, hogy az irtást a mezőőröknek és a hegyőröknek kötelességévé tegyék s az irtási módozatokra az illetőket részletesen tanítsák ki. Felmerülő panaszok, esetén a törvény rendelkezései ellen vétőkkel szemben az 1S94: XH-ik törvénycikk 95-ik szakasza k) pontjának büntető határozmányai alkalmazandók. A útmutatás díjtalanul kapható a m. kir. rovartani állomásnál, Budapest, II. kér., Oszlop-utca 26. A szőlőtulajdonosok körében sokan kérlelhetlen ellenségei a szegény, ártatlanult vádolt méhnek, mert azon Ínszemben vannak, hogy nagy károkat okoz az érett szőlőben. Hát pedig csalódnak és a méhet alaptalanul vádolják, mert — mint a gödöllői magyar kir. méhészeti telepen ez év folyamán megejtett kísérleti vizsgálat igazolta: ő csak azon szőlőfiirtöt dézsmálja kis mértékben, melyet a darázs kikezdett. Hisz a méhnek nincs is oly erős rágószerve, melylyel a szőlőszem héját ki tudná rágni. így hát, szőlősgazdák kegyelmezzenek meg a méhecskének, de annál nagyobb erélylyel igyekezzék mindenki az igazi tolvajt, a darázsi pusztítani. Ennek pusztitási idénye most kezdődik és barackvirágzáskor végződik. Most őszszel gondosan nézze át minden szőlő- és kerttulajdonos háza és kertje tájékának minden zege-zugát 3 és ha darázsfészekre akad, irgalmatlanul forrázza le, mert a kitelelt fészek a nyár folyamán egész rajokat szaporíthat. Ha pedig ily kutatás közben tapasztaljuk, hogy a darazsak a földben ütötték fel tanyájukat, ez esetben ki kell lesnünk a nyílásokat, bejáróikat s ha megtaláltuk: egyen kívül valamennyit dugaszoljuk el papírral a nyitottba pedig tegyünk egy meggyújtott kénszeletkét és azt is dugjuk el. A kénfüst ott is megöli a darazsakat. Természetes, hogy a pusztítás minden tulajdonosnak kötelessége, mert máskép tökéletlen az egész munka. A darázsnak nagy böjtje tavaszkor barackvirágzás idején szokott beállani, mert ő keine nem munkából, hanem rablásból él s éppen e böjtölés adja a pusztítás módját. Ez időtájt, különösen szép, derült időben rablási rajokat indítanak s ha ilyenkor a viruló barackfákra egy-egy be- főttes üveget vagy bögrét akasztunk, mely edénybe félig cukros vagy mézes vizet öntünk s papírral befödeljük úgy, mint a befőttest és a papíron ujjunkkal szaggatott lyukat ütünk. A rablók a lyukon behatolván, teleiszszák magukat, visszarepülve, a. papíron visszaverődnek és befulladnak. A vizet minden három-négy nap változtatni kell addig, míg csak rabló akad. Ha minden tulajdonos így fog védekezni, akkor kiderül mindenki előtt a méh ártatlansága és minden darázsért aranyat fizet a —szky gazda. ^ ^ ^ -ff ^ SZÍNHÁZ. Nemzeti Színház. A magyarok első színházába mintha új élet szállott volna : műsora változatos lett és élvezetet nyújtó. Ennek a hétnek a Zalameai bíró, a Mátyás diák és a Mátyás király lesz felújítása volt a három eseménye. Különösen a Zalameai bíró felújítása — a mely Szacsvaynak és TJjliáizynak új dicsőséget hozott —• találkozott a közönség nagy tetszésével, föl sem nézhettem, akkor kedvesem hangjában gyönyörködtem. Víg dalai varázserővel törtek maguknak utat fogékony szivemhez. Mátkámat a gyárban mindenki tisztelte és szerette. De nem is volt hét határban sem gyönyörűbb leány Emíliánál. Haja akár a színarany tündökölt, orcáin rózsák leseitek, feliér bőre a drága gyöngy színével vetélkedett és szemeit megirigyelhette volna az ég is tőle. A gyárban mindenki tudta, hogy el vagyok jegyezve Emíliával. Nem is titkolództunk, hisz én büszke voltam arámra, ő pedig nagyon szeretett engem. Kitűztük az esküvő napját. Augusztus tizediké volt, Emilia születésnapja. Én ezalatt vettem volt már kis házat, miért is egyelőre abbahagytam a számításokkal és rajzokkal és minden szabad időmet leendő kis fészkünk csinosítására fordítám. Ekkor történt, hogy gyárunk új tulajdonos birtokába ment át. Mindjárt kezdetben nagy ellenszenvet éreztem a főnök iránt, mert észrevettem, hogy kelletténél többet foglalkozik Emíliámmal. Órákig ott időzött szövőszékénél. Engem pedig rémes sejtelem szállt meg. Midőn egy ízben főnököm Emilia fürtéit kezdte simogatni, ökölbe szorítám kezemet és fogamat csikorgatám dühös, de tehetetlen szerelemféltésből. Emilia mosolya napról-napra bágyadtabb lett, kerülte tekintetemet és reszketett, ha átölelém derekát. Hallgattam. Minek is szóltam volna, hisz pár nap múlva már nőm léénd s én meg akartam mutatni, hogy bízom benne. Mily lassan múlt az idő! Mintha ólomlábon járt volna. Végre felvirradt a várva-várt hajnal. Megérkeztek a nyoszolyó-lányok, hófehér ruhában, díszítve tarka szalagokkal. Vén emberek, kik ismerték Emíliának szüleit, hangosan dicsérték jegyesem erényeit. Boldog voltam. A nyoszolyó-lányok arámért mentek. Midőn hallám, hogy visszatérnek, ujjongva siettem eléjük. Emíliát kerestem. Halvány, megijedt arcokat láttam. — Hol van Emilia. — Nem tudjuk. Asztalán e levelet leltük. A levél Wilson Károlynak szólt.. Fölszakítottam és azt . olvastam benne, hogy arám, a szép, erényes Emilia tönkre van téve és el van hagyatva. „Egyedül a sír takarhatja el szégyenemet. Isten veled, Károly, Isten veled, nemes férfiú, kit megcsaltam. Hidd el nekem, hogy bár amaz idegennek lénye, hízelgése elcsábított engem, mindazáltal mindig csak téged szerettelek“. Hálószobámba rohantam. Magamhoz vettem pisztolyaimat és vadul kiáltám: „Megbosszulom Emíliát 1“
